Az előző bejegyzésben már olvashattatok két élménybeszámolót a
londoni koncertről, illetve némi technikai infóval is gazdagodhattatok, ami a
MyMusicTaste-t illeti. Ebben a bejegyzésben egy hosszabb riportot hoztam nektek
a koncertről.
Elöljáróban annyit, hogy
erkélyen, kényelmes helyről figyeltem a koncertet, így volt lehetőségem írni
nektek a dallistát, plusz összefoglalókat arról, amikről Miyavi rövid
beszédeket tartott a számok között.
(A setlist végében azonban már
nem vagyok biztos – elkapott a ritmus, és nem voltam telefonközelben, így
azokat csak emlékezetből jegyeztem fel.)
Idén nemcsak Miyavi, Bobo és
Jonny muzsikált; két háttérénekessel osztották meg a színpadot, Heather Ogilvy-vel és
Seann Bowe-val.
 |
| L. Zsófi |
Főműsoridő
A koncert a Flashback c. számmal tökéletesen (és pontosan) vette kezdetét, a
hangosítás remek volt, igazán lehetett élvezni a basszust és minden egyes
hangot – és ez igaz volt az egész koncertre. Az első számot szünet nélkül
követte a Dancing With My Fingers, a
Dim It (melyet főként Heather
énekelt), a So On It (ami nemrég jelent meg és kerek 361 napot vártam arra, hogy végre kiadják) – az eredeti
verzióban és a színpadon is Seann énekelte. Ezzel mindkét háttérénekes
kapott némi főműsoridőt. Mindketten szuperjók voltak, a koncert alatt a saját
kis minimál koreográfiájukat tolták, mintegy mutatva a közönségnek, mit is
csináljanak: ugrálás, csápolás, headbang…
Az ezután következő In Crowd és Bumps In The Night számoknál is főként Seann-nál volt a mikrofon, a
Forget You-t pedig teljes egészében egyedül Heather énekelte. Így leírva ez
furcsának tűnhet, és talán felvetődik bennetek a kérdés, hogy nem volt-e rossz,
hogy nem Miyavi énekelt – de igazából, élőben egyáltalán nem volt furcsa; a
leírtak ellenére nem érzem úgy, hogy annyival kevesebbet hallottam volna MYV
hangjából. Persze, sokszor leginkább mindhárman együtt énekeltek, vagy ha
Miyavi tolta a lényeget, a háttérvokalisták tényleg csak aláfestést adtak.
A Forget You-t egy kis jammelős gitár-dob párbaj után követte hide Pink Spider-je Miyavis tálalásban. A
következő hide tribute albumon rajta
lesz a dal.
Miyavi ezután kezdett el
belejönni a szövegelésbe: (magáról egyes szám harmadik személyben) mesélte, mit
csinált 2018-ban: Adidas Y2 modellkedés Yohji Yamamotónak, havonta megjelenő,
digitalis EP-k, ENSZ jószolgálati nagykövetség, filmek, melyekben szerepelni
fog – nemcsak a Bleach-et említette
meg, hanem a Blade of Immortal-t is, melynek főcímdalát, a Live To Die Another Day-t ő szerezte. Miután eljátszotta a dalt,
a menekültkrízisről kezdett beszélni.
Ha szoktátok olvasni az ide
felkerülő interjúkat/összegzéseket, akkor bizonyára számotokra sem lesz
újdonság a következő: Miyavi arról beszélt, hogy Angelina Jolie-n keresztül
csöppent bele az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságába. Mesélt arról, hogy milyen
fényesen ragyog a menekült gyerekek szeme, és hogy milyen erősek annak ellenére
is, milyen körülmények között élnek. Persze hozzátette, hogy a gyerekek
oktatása létszükséglet, mert ők alkotják a jövőt. Beszélt arról, mennyire félt,
mikor először járt menekülttáborban; nem tudta, hogy tudna épp ő, “egy
agyontetovált zenész” segíteni az ott élőkön. Ebből az egyik legkirályabb
Miyavi szlogent hozta ki: “A zene nem
változtathatja meg a világot, de megváltoztathat embereket, akik aztán
változtathatnak a világon.” Büszkeséggel mesélt arról, hogy ő az első
ENSZ-es Jószolgálati Nagykövet Japánban, és hogy óriási megtiszteltetésnek
érzi. Hozzátette, hogy Japánban nincs annyira fókuszban ez az egész téma, hisz
őket nem érinti; itt köszönte meg Berlinnek, Németországnak azt, hogy milyen jó
látni az ő befogadókészségüket. A monológot a Long Nights követte.
Ezután a kissé érzelmesebb,
lassabb szekció után újra beindult a buli a Firebird és Afraid To be
Cool számokkal, a Day1 pedig
tetőzte az egészet. Hihetetlen, hogy szól az a dal élőben! A ráadás előtt még
megkaptuk a Strong-ot, ahol lelkesen
üvölttette a közönség bal- és jobboldalát, majd közepét. A főműsoridő itt ért
véget.
Jópofa jelenetek, csodás némettudás
Mikor először kezdett németül
beszélni, valaki random beüvöltötte, hogy “Freedom Fighteeeers!”, mire Miyavi
csak felemelte a kezét és annyit nyögött ki (miközben próbált nem teljesen
összezavarodni), hogy “Ne zavarj, épp
németezek!”
Persze ment Bobo nevének
kántálása is, mire Miyavi átadta neki a mikrofont. A dobos zavarában kihozott
magából annyit, hogy “schnitzel”, mire MYV fapofával: “Schnitzel….. Ez még csak nem is vicces.”
Miyavi arra is próbált rájönni,
hanyadjára lép már fel német színpadon. Kiabálták neki a közönségből, hogy
hanyadjára, és hogy hol volt eddig, milyen animeconon lépett fel anno. Mikor
bekiabálták, hogy Bonn-ban is játszott, total ledöbbenéssel az arcán kérdezett
vissza: “Felléptem Bonnban??? MIKOR?!?!”
Amúgy
Miyavi egészen sokat beszélt németül, jó látni, hogy még mindig figyel arra,
hogy az adott ország nyelvén szóljon pár szót.
 |
| L. Zsófi |
Ráadás szekció
Tudnivaló, hogy a Freedom
Fighters egy tipikus németországi dallá vált az évek alatt. Régen, mikor egy
rajongó kérte, úgy-ahogy eljátszotta, de nem igazán ment neki a szöveg. Pár éve
egy rajongó még a németországi koncert előtti helyszín MYV CREW-s
Meet&Greet-jén odaadta Miyavinak a kinyomtatott dalszöveget, hogy
emberünknek legyen ideje átolvasni a német koncert előtt – azóta már hagyomány,
hogy ha Németország, akkor Freedom Fighters. Borzalmasan örültem neki, hisz
eddig még nem hallottam ezt a dalt élőben (és az Efi név is ebből jön!).
Tehát, míg Miyavi a kis
csapatával átvedlett turnépólókba a színfalak mögött, a közönség ütemesen
kiabálta, hogy FREE-DOM FIGHT-ERS, FREE-DOM FIGHT-ERS. Mikor Miyavi visszaért a
színpadra és a mikrofonhoz lépett, csak ennyit mondott: “Nem is ez a nevem!” (Hisz megszokott, hogy a fanok a sima MI-YA-VI
kiabálással invitálják vissza a zenészt még egy kis extrára.) Ezután valamit
macerált a tabletjén (szerintem betöltötte a dalszöveget), és ugyan, még így is
elég érdekes szövegvilággal, de eltolta a Freedom
Fighters-t. Ezután kaptunk What A
Wonderful World-öt, Real-t, és
ha jól rémlik, a What’s My Name volt
a zárónóta – bár a ráadás számok sorrendjében már nem vagyok teljesen biztos.
Óriásit szólt a koncert, és bár a
közönség azért nem volt annyira aktív, mint Budapesten, azért sikerült egy tök
jó estét összehozni a Kesselhaus-ban. Zeneileg és hangulat tekintetében mind a
londoni, mind a berlini koncert ütős volt, de a berlinit interaktívabbnak
éreztem, így nekem jobban tetszett a németországi show. Na meg kaptam Freedom
Fighters-t, naná, hogy ez óriási plusz!
Lentebb megtaláljátok még egyben
a koncert számlistáját. Ha valamelyikőtök ott volt a DAY2 WORLD TOUR bármelyik
állomásán, és szívesen megosztanátok élményeiteket, nosza, írjatok üzenetet a Facebook oldalra, és kiegészítem a bejegyzést!
Remélem, élveztétek ezt a kis
beszámolót, és így kicsit ti is úgy érzitek, hogy ott voltatok Berlinben.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
 |
| L. Zsófi |
SZÁMLISTA
Flashback
Dancing With My Fingers
Dim it
So On It
In Crowd
Bumps In The Night
Forget You
HA!! à Pink Spider (hide)
Live To Die Another Day
The Others
Long Nights
Firebird
Afraid To Be Cool
Day1
Strong
Ráadás:
Freedom Fighters
What A Wonderful World
Real?
What’s My Name
Írta: Efi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése