2015. május 31., vasárnap

Képinterjú

Bárki, aki mértéktelenül sokat fizetett egy forgatókönyvírói óráért, vagy csak látott néhány filmet, tudja, hogy a hagyományos hollywoodi tündérmese egy cselekvésre való felhívással kezdődik – egy beidézéssel, amit a vonakodó hősünk először elutasít. A japán popsztár, Ishihara Takamasa - aki Miyavi néven szokott fellépni - számára ez a hívás meglehetősen szó szerint értendő, méghozzá egy meghívás formájában, hogy találkozzon Angelina Jolie-val 2013-ban. Abban az időszakban Jolie, aki éppen készült megrendezni egy adaptációt Laura Hillenbrand kimerítő túlélésről szóló, Rendíthetetlen című könyvéből (William Nicholson, Richard LaGravenese, valamint Joel és Ethan Coen forgatókönyve alapján), ami az olimpiai sztár és második világháborús hadifogoly Louis Zamperini-ről szól, széles körben kereste a szadista tábori őr, Mutsuhiro „A Madár” Watanabe szerepére megfelelő színészt. A 33 éves Miyavi, aki egészen addig semmilyen színészi képesítéssel vagy tapasztalattal nem rendelkezett, érthető módon tartózkodóan állt ahhoz, hogy egy ilyen kegyetlen szerepet elvállaljon, ami egy olyan könyvből származik, ami nem épp a közönség kedvence Japánban. De miután Jolie felbátorította – és most komolyan, ki mond nemet Demónának? – Miyavi rájött: annak ellenére, hogy úgy látta, egyáltalán nincs felkészülve egy ilyen utazásra, ő volt a tökéletes személy a szerepre.


Miyavi 1981-ben született Oszakában, fiatal fiúként focista csillag volt, mielőtt egy sérülés elvette tőle a profi játékról szőtt álmait. Ahogy az általa játszott érzelmileg hajlott karakter is, Miyavi elmeséli, hogy ő is hatalmas nyomás alatt állt az édesapja által, aki tisztán ki is jelentette, hogy csalódott a fiában. De a sérülése után, 15 évesen Miyavi a zene felé fordult, kitapasztalta a slap stílust, ahogy a gitárján játszik, és nagyjából az utóbbi évtized során világsztárrá vált, hatalmas tömegek előtt lépett fel és olyan művészekkel játszott együtt, mint Tomoyasu Hotei és a Good Charlotte. A színpadon töltött sok év után nem csoda, hogy a vásznon történő debütálása is magabiztos és higgadt volt. Miyavi „Madara” tipikusan olyan szemkápráztató minőségű, amilyentől az emberből sztár lesz. Ahogy elmondja új otthonában, Los Angelesben, boldog, hogy a főgonoszt alakíthatta, egészen addig, amíg mindannyian tanulunk a hőstől, és örül, hogy tovább mászhat a varázslatos babszárán, akárhova viszi is.







Fordította: Misa & Efi
Képeket szerkesztette: Efi

Sajtótájékoztató Miyavival az Anime Matsuri során (2009. április)

Miyavinak volt egy kis ideje Texasban, hogy megválaszoljon pár kérdést egy bensőséges sajtótájékoztatón.


Április 10-én, az Anime Matsuri koncertje előtti napon Miyavi időt szakított ütemtervében, hogy egy kis szobában, még kisebb számban megjelent emberek előtt tartson egy kis konferenciát. Nyíltan beszélt zenéjéről, rajongóiról, a PS COMPANY-től való függetlenségéről, házasságáról és küszöbön álló apaságáról.


Átvizsgáltál már nagyon sokféle zenét, amióta megkezdted a szólókarriered. Most, hogy a KAVKI BOIZ-nak vége, mik a terveid a zenéddel?
MYV: Valójában úgy döntöttem, hogy maradok a KAVKI BOIZ stílusnál és egyedül viszem tovább. Épphogy csak elkezdtem egy céget. Legközelebb már szólózenészként fogom bejárni a világot a turném keretében.

Beszélnél nekünk egy kicsit a cégedről, a J-glam-ről (Japanese Glamour)? 
MYV: J-glam. A név ötlete Japán elbűvölőségéből ered. A stílusom a J-glam rock, ezért neveztem így el. Függetlenné váltam néhány oknak köszönhetően, mint a házasságom és a gyermekem. A legfontosabb ok az, hogy komolyan, őszintén és tisztelettel akarok szembenézni a rajongóimmal.

Hatalmas nemzetközi rajongótáborod van. Hogy tervezed a velük való kommunikálást a J-glam-en keresztül? Van már valami ötleted arra, hogy kerülj kapcsolatba nem csak a japán rajongóiddal, hanem az összes rajongóddal világszerte?
MYV: Ezért is kezdtem el egy céget, hogy képes legyek kapcsolatot felvenni a tengerentúli rajongóimmal is, úgyhogy csak várjátok ki a következő lépésem!

Van már ötleted egy nemzetközi rajongói klubra?
MYV: Ja, valójában már van, igen.

Mik a legnagyobb ösztönzéseid, inspirációid? 
MYV: Minden az életemben. Igen, minden. Minden művészettel kapcsolatos dolog, kezdve a novelláktól, filmektől át a véletlenszerű, baráti összefutásokon – minden. Csak énekelek az életemről. 

Múlt tavasszal beutaztad a világot a turnéd keretében. Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod akkor?
MYV: Tavaly? Majdnem elhagytuk a gitáromat *nevet*. Nagyon rossz volt.

Mi történt?
MYV: Nem tudom. Nem tudom, mi volt ezzel a légitársasággal, de nagyon sok gond adódott. Persze vannak szép emlékeim is. De mindig, amikor teszek valamit, tuti, hogy valami közbeszól…

Ha visszatekintesz a Neo Visualizm fogalmára, sikerként látod?
MYV: Még nem vagyok biztos benne, mindenesetre továbbra is folytatom. A Neo Visualizm megegyezik a J-glam rockkal. Ez egy új stílus, nem a régi visual kei. Én csupán azon dolgozom, hogy új stílust alakítsak ki.

Tervezel turnét az USA-ban?
MYV: Valójában igen. Még nem jelentettem be hivatalosan, de lesz egy világkörüli turném szeptember után. A rajongói klubommal fogom tartani a születésnapomat szeptember 14-én, Japánban. Aztán megyek Oroszországba, vagy valahova Európába. Ezek után megtámadom Amerikát, Ázsiát és persze Japánt is.

Hogyan látod a céged növekedését a következő évben? Mi az alapvető célja a J-glam-nek?
MYV: Az elsődleges cél saját magam. Utána rá akarok venni néhány remek japán zenészt arra, hogy ők is látogassanak el a tengerentúlra. Még nem vagyok biztos benne, hogy ez mikor fog megtörténni, talán valamikor jövőre. Még tervezem.  

Feltételezem, hogy ez csak japán előadóknak lenne, a J-glam nevéből adódóan.
MYV: Nem, nem csak japánoknak. Félig koreai és félig japán vagyok, de Japánban születtem, így el akarom terjeszteni a japán kultúrát világszerte.

Milyen művészeket keresel a J-glam-be? Milyen stílusokat, kiket?
MYV: Mindenkit, például sztepptáncosokat, festőket, BMX-eseket és a KAVKI BOIZ-hoz hasonlókat. Valójában nem azt akarom, hogy zenéljenek, hogy csak zenéljenek. Nehéz csak a zenére koncentrálni Japánban. Más előadók ugyanúgy művészek. Mindenkinek gondolnia kell saját maga reklámozására, szóval...

Említetted, hogy a visual kei-től különböző stílust szeretnél, nem azt a tipikus régi VK-t. Úgy érzed, hogy a régi visual kei ismétlődő, vagy eltúlzott?
MYV: Nem. Tisztelem a régi visual kei-t és sok barátom van, akik ebben a stílusban játszanak. A VK iparban találkoztunk, de ugyanakkor úgy érzem, hogy felelősségem új stílust kialakítani az új generációnak – ezért dolgozom annyit a Neo Visualizm-mel.

Mi volt a legkedvesebb számodra, mikor az USA-ban turnéztál?
MYV: Már elvesztettem a jogosítványomat, úgyhogy nincs mit tenni, de szeretek L.A.-ben és itt lenni. Sok rajongó vár rám.

2004-ben eredetileg az A-kon-ban kellett volna koncertezned, de nem jól alakult, szóval hogy érzel most, hogy egy animeconon kell zenélned, miután túl vagy egy világkörüli turnén, ?
MYV: Örülök neki. Szeretem az animéket.

Mit tudnál mondani, mi a legnagyobb változás, amivel szembenéztél az elmúlt évben? Nemcsak mint előadó, hanem mint személy. Elkezdted ugye a saját cégedet és az életed új részét, és…?
MYV: Apa leszek *mosolyog*.

Milyen akadálynak képzeled a visual kei-t mint zenei műfajt, miket kellett legyőzni ahhoz, hogy sikeres koncerteket adj az USA-ban és Európában?
MYV: Nem tudom – ez egyedülálló, úgy gondolom. Nagyon különbözik a tengerentúli együttesektől, még akkor is, ha ők is sok sminket használnak. Az ázsiai együttesek sokkal… nem tudom. Nem tudom angolul megmagyarázni.

Ha már itt tartunk, a zeneszerzésed módja és a dalszöveg a stílusokkal együtt változik?
MYV: Igazából még mindig keresem a stílusom az életben, oké? Folyton keresem magamat, az énemet, ezért változom sokat. Mostantól, ahogyan korábban említettem, a KAVKI BOIZ-zal akarom csinálni a street jam stílust és a szólókarrieremet külön-külön. Nem tudom elmondani, hogy pontosan hogyan, mert én is csak ember vagyok, így sokat változok. De amit még mondani tudnék, az az, hogy én csak megpróbálok őszinte lenni magammal szemben.

Amikor külföldön koncertezel, rengeteg rajongó nem beszél japánul, ezért valószínűleg nem értik meg a dalszövegeidet. Úgy érzed, hogy a zene, az előadás és az ének önmagában is hordozza a jelentést, vagy ösztönöznéd a rajongókat arra, hogy nézzenek utána a fordításoknak? 
MYV: Szöveg nélkül? Igen, remélem, de a dalszöveg is fontos. Néhányan lefordítják a szövegeket és felteszik rajongói oldalakra, aminek nagyon örülök.

Rendkívül híres vagy. Van valami, amit hiányzol a múltbeli indie-s napjaidból?
MYV: Valójában az, hogy híres vagyok, nem az én érdemem, de szeretném elterjeszteni a zenémet, mert úgy gondolom, az az igazi életem. Még mindig úton vagyok. Nem vagyok elégedett.

Mit gondolsz az első albumodról, ami olyan nagy sikert aratott? Amikor elkezdtél szólózni.
MYV: A Gagaku-ról, ugye? Igazából sosem énekeltem azelőtt, hogy azt az albumot felvettük volna. 

Sokszor mondtad már, hogy az életed kapcsolatban áll a zenéddel, a zenéd pedig a rajongóiddal. Van valami, amit szeretnél megosztani a rajongóiddal?
MYV: Hogyne. Ahogyan kihirdettem a MySpace-s oldalamon, megházasodtam és gyermekem lesz. Nyáron fog megszületni, júliusban. Mindent meg akarok osztani a rajongóimmal, nem csak annyit, amennyit a rajongók általában tudnak a kedvenceikről. Például az ilyen személyes dolgokat is. Miyavi vagyok. Még akkor is, amikor a családommal töltöm az időmet, akkor is Miyavi vagyok.

Mi történt a S.K.I.N.-nel?
MYV: Ez egy nagyon jó kérdés *nevet*. Még mindig él. Én nagyon szeretném csinálni, ezért ezt meg is próbáljuk, de tudod, Yoshiki elfoglalt az X JAPAN-nel, Sugizo-nak is akad tennivalója, ahogyan Gackt-nak is. Én pedig a világkörüli turnémon dolgozom. Majd újra feltűnünk valamikor. Valamikor! Nem tudom. Kérdezd meg Yoshikit *mindenki nevet*!

Amikor a rajongóid látják a tetkóidat és piercingjeidet, valahogyan utánozni akarnak téged, amióta inspirálod őket. Miért vetted ki a szájpiercinged? 
MYV: Ezt akartam megmagyarázni. Ahogyan hazaértem a világkörüli turnémról, úgy éreztem, hogy nincs szükségem rá, se gitárosként, se énekesként. Ezért vettem ki őket. Valaki azt mondja, hogy azért tettem, mert ugye jegyes voltam és apa leszek, de teljesen más oka van. Szerintem a családom szereti a piercingjeimet, és remélem, hogy a gyerekem is szeretni fogja őket *nevet*. De mint mondtam, énekesként már zavart engem, ezért.  

Most, hogy megházasodtál és a feleséged gyermeket vár, mi a legnehezebb abban, hogy megtartsd az egyensúlyt a családod, a publikus életed és a zenéd között?
MYV: Nem tudom. Épphogy elkezdtem a cégemet, még semmiben sem vagytok biztos. A gyerekem még nem született meg. A médiariportokon keresztül a hírek váratlanul jelennek meg, aminek örülök, mert az a legnehezebb kérdés, hogy hogyan osszam meg a rajongóimmal. Olyan sok ember van, aki nem tud őszinte lenni az együttesében! Épp ezért akartam függetlenné válni az előző munkahelyemtől. Szóval a legnehezebben az érzéseimmel tudtam bánni. Azt akartam, hogy szembe tudjak nézni a rajongóimmal. Úgyhogy szerintem ez volt a legnehezebb rész amin nekem – nekünk – túl kellett tennünk magunkat. De sok-sok szívből jövő és kedves üzenetet kaptam, és tényleg, nagyon-nagyon köszönöm nektek, srácok!

Egyébként milyen volt az utad?
MYV: … Jó volt, végigaludtam az egészet. Először San Francisco-ba mentünk, de nem emlékszem semmire, mert éppen álmodtam valamit.

Amióta eltávolítottad a piercingjeidet és levágattad a hajad, mondd csak, képes lennél valaha akárcsak egyet is eltüntetni a tetoválásaid közül?
MYV: *nevet* Valójában, még többet szeretnék.

És milyeneket?
MYV: Nem tudom – titok.

Minden tetoválásod fekete. Miért nincsenek benne színek? Vagy vannak?
MYV: Igazából ezek nem divatból vannak a testemen. Mind üzenetet foglal magába. Arra gondoltam, hogy néhány dalszövegemet is felvarratom majd a testemre.

Van valami, amire még nem volt lehetőséged, de nagyon szeretnéd megtenni?
MYV: Például… lehet akármi az a dolog? Nagyon sok dolog van, amit meg akarok tenni. Szeretnék világkörüli turnét, egyre nagyobbat. Több emberrel meg akarom osztani az érzéseimet… És még olyan sok minden van!

Gondolod, hogy másik a koncertjeid Ázsiában és nyugaton, és hogy a rajongók reakciója is különböző? 
MYV: Igen, valahogyan más. Ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Ez kapcsolatban áll azzal, hogy a rajongók mit szóltak a házasságomhoz és ahhoz, hogy gyerekem lesz. Néhány reakció olyan… olyan… *gusztustalan hangot kiad*. Nagyon durva. Bálványozzák a személyiségem. Olyan akarok lenni, amilyennek szeretnének, de túl sok egyszerre két művésznek lenni. Igen, különböznek, de ugyanakkor meg is egyeznek. De a zenémen keresztül képes leszek eljuttatni az üzeneteimet a rajongóimnak.

Van kedvenc zenészed, akire felnézel?
MYV: Hogyne, a gitáros Tomoyasu Hotei. Épp most kezdte el a saját MySpace-ét, én meg beraktam a legkedvesebb barátaim közé. Azon a napon, amikor megházasodtam, én… a felesége énekes volt. Meghívott minket a lakásába, hogy ebédeljünk együtt. Igazán felnézek rá.

A feleségednek volt egy műsora, a „J-MELO” és ott szerepeltél vendégként. Ez volt az első találkozásotok?
MYV: Igen. Akkor jöttem rá arra, hogy ő egy olyan személy, akit mindenkinek szeretnie kéne. Mindig, ha valami TV-műsorban, vagy valami hasonlóban vagyok, a műsorvezető vagy más lányok, akiket a rajongóim nem szeretnek, azt reagálják rá, hogy „ki a faszom az a kurva?”, vagy valami ilyesmit. De ezúttal a rajongóim szerették őt.

Melody énekes és művész volt, de már inkább a divatirányzatok felé fordult. Tervezed, hogy egyszer majd előadóként együttműködtök? 
MYV: Igen, a jövőben. De azt szeretném, ha most magára figyelne és vigyázna a babánkra. Szeretném, ha folytatná az éneklést. Szeretem a hangját.

A JaME szeretné megköszönni John-nak az Anime Matsuri-től ezt a rendezvényt és Miyavinak, hogy időt szakított ránk. A képeket Lacy készítette.

Fordította: Efi

2015. május 30., szombat

MySpace Blogbejegyzések – 2008. október

2008. október 22., szerda

03:43 – Debütálás Évfordulója
Aktuális hangulat: hálás

Kösz a rengeteg üzenetet,
A RI GA TO !!
Minden egyes lépésemmel el fogok számolni, amit megteszek az úton. 
Szeretlek titeket!!


382
_________________________________________________________________________________

2008. október 27., hétfő

00:22 – GAN-BARA-ESTE
Aktuális hangulat: inspirált

Heyheyheyeyheyheyheyeeyyyy élek!!  
Kurvára sajnálom, hogy mostanában nem frissítettem…



Akkor készítettem ezeket a képeket, amikor elmentem pár buliba, hogy láthassam a bálványomat, a BASEMENT JAXX-et TAKU-val az m-flo-ból, akit nagyon tisztelek. (Ismered őt? Ha nem, csekkold azonnal!!) 

És engedjétek meg, hogy bemutassam a kistestvérem, aki egy fitt és fiatal japán harcos.





…Hé, a srác, akinek épp lerúgják a fejét, NEM én vagyok!!! LOL

Nem tudok semmit mondani a kinézetéről, de ő igazán edzett.


Ez a kép pedig akkor készült, amikor elmentem STEVE LUKETHER műsorába az én nagy-nagy barátommal, JOEY-val (szeretlek, JOEY!!).




És természetesen a műsor nagyszerű és fantasztikus volt, erre mérget vehettek.

Szóval… jól megvagyok.

Már van egy hatalmas és kozmikus elképzelésem a következő fellépésemről.
Légyszi adjatok a NAGYSZERŰ ötleteitekből~


Béke!!

myv



Fordította: Efi

MySpace Blogbejegyzések

Akik régebb óta követik MYV munkásságát, bizonyára ismerik a MySpace blogját, ami egy jóideje már nem található meg az Interneten; valószínűleg Miyavi törölte a felhasználóját. Szerencsére korábban fordítgattam a bejegyzéseit, így azok hamarosan felkerülnek ide!

Ha furának tűnik majd némelyik mondat, annak két oka lehet:
1) MYV alapból "menő angollal" (helytelenül és/vagy érthetetlenül) írt
2) akkoriban még eléggé bébi-fordító voltam. 

Még ma este jön az első adag, 2008-ból!

2015. május 29., péntek

Miyavi Libanonban - nem épp fellépés céljából

Valószínűleg Angelina Jolie hatására gondolta Miyavi, hogy ideje megtapasztalni az élet nem túl rózsaszín oldalát, ugyanis 2015 májusában ellátogatott a libanoni Bekaa-völgy menekülttáborába, ahol libanoni és szíriai gyerekek hada él rettenetes és elszomorító körülmények között. A Rendíthetetlen rendezője - aki nem mellesleg az ENSZ menekültügyi főbiztosának különmegbízottja - pedig Irakban járt pár hónapja; szír menekülteknél tett látogatást, amiről bővebben itt olvashattok: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/angelina-jolie-megrendito-irasa-a-menekult-gyerekekrol/

Miyavit "ismerve" tudjuk, hogy igazán szívügye a hátrányos helyzetben élők sorsa és nem egy számában énekel a világ igazságtalanságáról, de Angelina nélkül talán sosem jutott volna el egy ilyesfajta területre a japán rocksztár.

Legelőször Dana Sleiman Twitteréről értesülhettünk arról, hogy MYV nagy utazása Libanonban ért véget - a képet már nem találhatjuk meg Twitterén, azonban a Co-Miyavik elég fürgék világszerte, így természetesen mit sem ért, hogy Dana törölte a bejegyzését, hiszen addigra már több fanoldal Facebook- és Twitter oldalára is felkerült:



A Refugees Twitter oldala is megosztott két képet a gyerekek gyűrűjében levő Miyaviról, aki mosolyt próbált varázsolni a menekültek arcára:

#Refugees: #MIYAVI_OFFICIAL libanoni és szír menekült cserkészekkel zenél a libanoni Bekaa-völgyben.


#Refugees: #MIYAVI_OFFICIAL egy kötetlen foglalkozáson ad énekórát a menekült, szír gyerekeknek a libanoni Bekaa-völgyben.
Erre MYV a következőt válaszolta:
#MYV: Köszönöm, hogy megengedtétek, hogy a családotok része legyek. Bármikor elrepülök hozzátok a gitárommal. 


Természetesen Miyavi sem tartotta titokban, merre járt; rendszeresen frissítette mind Instagramját:








#MYV: Ez megérte a 22 órás utat Los Angeles-ből.







 #MYV: Micsoda érték! #Megfizethetetlen





#MYV: Igazán felnyitotta a szemem ez a szívszorító élmény... Sokat tanultam életerejükből és pozitív nézetükből. #GyönyörűSzemek





‪#‎MYV‬: Olyan nyugodt... Nehéz elhinni, hogy a hegy másik oldalán pedig véreznek az emberek. ‪#‎Libanon‬ ‪#‎menekült‬ ‪#‎UNHCR‬








‪#‎MYV‬: Ez a sárral borított, szeméttel teli mező az ő egyetlen játszóterük. ‪#‎Libanon‬ ‪#‎menekültek‬ ‪#‎UNHCR‬






UNHCR: Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztossága; itt olvashatsz róla bővebben: http://www.unhcr-centraleurope.org/hu/rolunk.html

A zenész felesége, Melody természetesen támogatja Miyavit a távolból; a UNHCRInnovation szervezet egyik csiripelését retweetelte:

‪#‎Melody‬: Élj a mának! Osszátok;) RT ‪#‎UNHCRInnovation‬ Talán biztosra vetted azt, hogy ma is felébredtél. https://t.co/ukOYFLcU92 ‪#‎menekültek‬


Azt egyelőre nem tudni, pontosan mi mással/hogyan segédkezik még Miyavi Libanonban, sem azt, mikor tér vissza Los Angelesbe/Tokióba, de bizonyára nem most hallunk utoljára a biztonságosnak nem nevezhető, libanoni "nyaralásáról". 

További információk esetén ez a bejegyzés frissítésre kerül majd.

Írta: Efi

2015. május 28., csütörtök

Interjú - Fool's Mate (2002. április)

Miyavi véleménye és nézetei a gyerek- és felnőttkorról, tele komolysággal - ugyanakkor az elmaradhatatlan Miyavis egóval és őrültséggel.

Kérdező: Hakamába öltöztél ezért a fotózásért. Másképp érzed magad, amikor ilyen formális japán ruhát öltesz magadra?
Miyavi: Így úgy érzem, sokkalta megfelelőbb vagyok.
K: Gondolod, hogy jól áll neked az ilyesfajta ruha?
M: Bármiben jól nézek ki.


K: Ez esetben elnézést. LOL Ezúttal a felnőttek és gyerekek közti különbségekről fogunk beszélgetni. Számodra mit jelent az, hogy felnőtt?
M: Akartál valaha újra gyerek lenni?
K: Igen. 
M: Ha arra gondolsz: „Felnőtt akarok lenni!”, az azt jelenti, gyerek vagy. És ha inkább arra gondolsz, bár újra gyerek lehetnél, az azt jelenti, felnőttél.
K: Végignézve a bandatagjaidon, gondoltál már arra, hogy mennyire felnőttek?
M: Felnőttek? Nos, a többi három srác olyan, mintha a menő bátyáim lennének. Szóval inkább nevezném őket bátynak, mintsem felnőttnek.
K: Mondj egy példát, mikor azt gondolod, Sakito egy igazi felnőtt!
M: Nagyon jó a mindennapi életben. Baromi földhözragadt, még a magánéletében is. Én nem tudok mást, csak zenélni, így nem fektetek nagy hangsúlyt a magánéletemre, és nem is vagyok valami ügyes a mindennapokban.
K: Tényleg nem. LOL
M: SEMMIT nem tudok a mindennapi életről. Sakito-san tudja, hogyan kell csekket kitölteni meg kocsit szerezni; ő tud mindent. Szerintem ez nagyon király és teljes lelki nyugalommal bízom rá az ilyen dolgokat.

K: És mi a helyzet Kikasával?
M: Ő nagyon cuki, és az is, ahogy az emberekkel bánik. Na meg sokkal felelősségteljesebb, mint én, ahogy Sakito is. Egyszer kitakarította a fürdőszobámat.
K: A fürdődet?
M: Jah. Játszottuk ezt a játékot és az egyik bünti a vesztesnek az volt, hogy ki kell takarítania a fürdőszobámat. Bámulatosan csinálta. Ő maga vett meg minden tisztítószert és addig pucolta, míg minden ragyogott! Még az illata is új volt!
K: Milyen alapos!
M: Rohadtul meglepődtem! Azt gondoltam: "Tutira a fürdőszobák megszállottja!"
K: Nem hiszem, hogy erről lenne szó... És mit gondolsz Kazukiról?
M: Tudja, mikor kell visszahúzódni, asszem. Én mindig merész vagyok, az a "Na, gyere nekem!"-fajta, de ő tudja, mikor kell eltávolítania magát bizonyos helyzetekből. Asszem, ez ilyen felnőtt-dolog. Én soha nem szívom vissza, amit mondok, még gondolatban sem. De szerintem épp ez Kazuki egyik jó tulajdonsága. Minden tag felnőtt. De naná, hogy én vagyok a legfelnőttebb... LOL

K: Valóban így lenne? LOL Nos, azt hiszem, nincs meghatározás arra, mi tesz valakit felnőtté…
M: Szerintem felnőtt vagy, amint ki tudod törölni a segged. És akkor is, ha benyomsz négy sertéshússal töltött zsemlét (nikuman). [MYV az interjú előtt valóban megevett négyet belőle.]
K: Még akkor is, ha alszol a kocsiban a stúdióba vezető úton?
M: LOL Még akkor is, ha tönkreteszi a sminked… Mi is a felnőtt szó meghatározása?
K: Szerintem az, amikor képes vagy felelős lenni saját magadért, ahogy te is mondtad.
M: Ja, szerintem. Amennyi módon elgondolkozunk rajta… nem akarok rossz értelemben vett felnőtt lenni.
K: Mint például hogy azt hidd, mindent értesz?
M: Anélkül gondolkodni és vélekedni valamiről, hogy még meg sem próbáltad azokat. Ezt értem az alatt, hogy rossz értelemben vett felnőtt. Mindig nyitott akarok lenni, nagy képzelőerővel.

K: Ha visszagondolsz arra az időre, mikor fiatalabb voltál, beugranak olyan pillanatok, amikor felnőtt akartál lenni?
M: Asszem, talán azért, hogy mocskos videókat nézhessek? Mikor általános iskolás voltam, elmentem kikölcsönözni párat, de hazaküldtek!
K: Még szép!
M: De tudod, az van, hogy mikor elég idős vagy ahhoz, hogy kikölcsönözd őket, akkor már nem is kellenek.
K: Talán erről szól a felnőttség.
M: Mikor gyerek vagy, felnőtt akarsz lenni, mikor pedig felnősz, újra gyerek. A szomszéd kertje mindig zöldebb, ugyebár.

K: Mit gondolsz, mikor változtál meg igazán?
M: Talán amikor kimaradtam a középsuliból? Úgy érzem, hogy az akkori külsőm nem sokat változott, de a belsőmben kezdett körvonalazódni egy jobb ötlet arról, hogy mi az, amit tényleg kezdeni akarok magammal.
K: Szóval gitároztál a szülővárosodban, ahogy most is, de gondolod, hogy nagyon eltér a mostani éned a korábbitól?
M: Igen, mert akkor még azt sem tudtam, hogy bánjak a rajongókkal. Kezdetben inkább csak meghúztam magam, lapítottam. A Due’le volt az első igazi bandám és akkor még nem csináltam egy felvételt sem, meg ilyesmiket.
K: Ez kb. 3 éve volt?
M: Szerintem úgy 2,5 éve. Asszem a legnagyobb változás az, hogy ilyen hirtelen vagyok.
K: Úgy érted, lobbanékony?
M: Aha. Tényleg ez az egyetlen módja annak, ahogy bármit is teszek; lobbanékonyan. Teljesen hirtelen ötlet volt az, hogy Tokióba jöjjek, olyannyira hirtelen, hogy még csak a pénztárcám sem hoztam magammal.
K: Nos, ez valóban megfontolás-mentes tett volt.
M: Ahogy idősödtem, egyre kevésbé voltam ilyen impulzív, de nem is akartam teljességében elveszteni a spontaneitásomat. Nagyon könnyű egy helyen maradni, de szerintem ha ezt teszed, igazán elveszted az arra való képességed, hogy belevesd magad egy kalandba. Úgy értem, mennyi mindent meg tudnék tenni, mielőtt megszólalnék? Hamarabb kapom elő a pénzem, minthogy bármit is mondanék. Van egy szó, a kotodama (lélek, ami a szavakban van jelen), ami annyit tesz, hogy győzd meg saját magad. Szerintem ha egyszer elmondasz valamit valakinek, akkor fokozatosan megölöd magadban azt, hogy meg akard tenni. Kezdd rögtön a tettekkel. Ne beszélj róla, hanem tegyél érte, tedd meg.
K: Ez igaz. Ha van időd beszélni valamiről, bizonyára arra is van, hogy megtedd.
M: Pontosan. A szádat jártatni könnyű, de még akkor sem késő beszélni róla, miután cselekedtél. Beszélni még akkor is tudsz, amikor már öreg és gyenge vagy. És aludni is ráérsz majd akkor, ha megöregedtél.


K: Cselekedj, amíg még megteheted, gondolom így érted.
M: Mert az alvás az utolsó pontja az életednek, nem? Sz’al szerintem mikor odajutok, akkor a legnagyobb, leghosszabb alvás vár majd rám, így annyit akarok mozogni, amennyit csak tudok. Persze fontos az alvás, hogy jó formában tartsd a tested. De én most akarok megtenni mindent, amit csak tudok. Arról beszélek a Fool’s Mate minden számában, hogy mizu velem, ugye? Mindig arról dumáltam, hogy jól akarom kihasználni az időmet, és hogy nincs elég óra egy napban. Mostanában megtanultam, hogy rendszerezzem jobban a dolgaimat, így jelenleg 48 órás napokat élek. LOL
K: Megvan a magad ideje.
M: Igen. Az idő nagyon fontos.

K: Biztos vagyok benne, hogy sok rajongód ez évben ünnepli a felnőtté válását. Üzensz nekik valamit?
M: Nem olyasfajta életet éltem, ami érdemes arra, hogy üzenjek ebből az alkalomból. Csak meg akarom köszönni nekik, hogy támogatnak, és örülök, hogy azok, amiket mondok, pozitív gondolkodásmódra ösztönzi őket, szóval… Mi lenne, ha azt mondanám, „Gondolkozzunk dolgokról!”? Nem azért, mert felnőtté váltak, hanem mert… mondjuk, hogy van valami, amit meg kell tenned, és ha úgy gondolsz rá, hogy az a te felelősséged, a „Meg kell csinálnom!” helyére hamarjában beszökik a „Nem akarom megtenni!” érzete. De ha csak fejest ugrotok a dolgokba anélkül, hogy bármit is mondanátok, azt fogjátok érezni, bámulatosak vagytok. És akkor nagyon izgatottá válhatsz azok miatt a dolgok miatt, amiket kötelességed megtenni. Fontos, hogy semmire se úgy tekintsünk, mint felelősségre.
K: Ez a tanulásra is igaz. Muszáj megcsinálnom = nem akarom.
M: Ha a kezdetektől fogva nincs elvárásod, és azt mondják: „Nem számít, hogy tanulsz-e.”, gondolkodásra késztethet: „Oh, tényleg? Hát akkor baromi jó jegyeket fogok szerezni.” Ilyen egyszerű. LOL De szerintem egy ilyen kicsi részletnek óriási hatása van arra, hogy élvezed-e, amit tenned kell. Ez fogja eldönteni, jól fogsz-e szórakozni az életedben.
K: Dolgokról gondolkodni…
M: Azt mondták nekem, gondolkodjak sokat. De sosem gondoltam ebbe mélyebben bele. Szerintem csak most, hogy öreg vagyok gondolkozok annyit, amennyit tudok. LOL Szuper vén vagyok! Egy trendi tata akarok lenni. LOL

K: Van harc a gyerekes és a felnőtt éned között? Például, hogy meg akarsz tenni valamit, de inkább megpróbálod elnyomni magadban.
M: Ez nem harc. Szerintem az emberek mindkettőre képesek, még akkor is, ha azt gondolom, néhányan nem képesek rá. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik csak nagyon konzervatívan tudnak gondolkozni. Láttam már ilyeneket, és olyanokat is, akik rendkívül kreatívak és fantáziadúsak, de arra képtelenek, hogy kitöröljék a saját seggüket. Bár szerintem egyikkel sincs gond. Gyereknek és felnőttnek is jó lenni.
K: Tudod, hogy milyen egyszerre mindkettőnek lenni?
M: Mikor önismeretet tartasz, nem csak egy oldallal találkozol. Van ilyen oldalad, olyan, meg amolyan…
K: És néha felfedezel valami teljesen újat magadban.
M: Az én énem több részemből áll. Ezt tanultam abból, mikor elemezgettem, milyen is vagyok… mondjuk gőzöm sincs, mikor csináltam ilyet. LOL


Fordította: Efi
Akit a scannekért köszönet illet: ❦ CO-MYV Mana ❦

Miyavi japán reklámokban – avagy mihez adta a zenéjét és/vagy arcát a szamuráj gitáros?


Ebben a jegyzetben megtaláljátok azoknak a reklámoknak a linkjét, melyekben Miyavi közreműködött az eddigiek során.  


Amikben MYV a zenéjével közreműködik:
2010:
MIYAVI X UNIQLO SPORTS ~ https://www.youtube.com/watch?v=hgHg1hWPZU8
Zene: eredetileg a reklámhoz komponálva

2011:
MIYAVI x REGZA okostelefon ~ https://www.youtube.com/watch?v=WG9QireZYLY
Zene: eredetileg a reklámhoz komponálva

2012:
MIYAVI x NISSAN ~ https://www.youtube.com/watch?v=KtFRQ7FgQ6Q
Zene: Strong
MIYAVI x Pocari Sweat ~ https://www.youtube.com/watch?v=pKUIBuaZpLc
Zene: eredetileg a reklámhoz komponálva

2013:
MIYAVI x NISSAN ~ https://www.youtube.com/watch?v=4EMLenSL4Fc
Zene: Ahead of the Light

2015:
MIYAVI x SOYJOY ~ https://www.youtube.com/watch?v=oXmc4a6PP44
Zene: eredetileg a reklámhoz komponálva

Amiben MYV az arcával közreműködik:
2015:
MIYAVI x Google Android ~ https://www.youtube.com/watch?v=FSLjqXJ1do4
MIYAVI x Google Play Music (Japan) ~ https://www.youtube.com/watch?v=D8WMZUekK7M&feature=youtu.be
MIYAVI x Zoff SMART (szemüveg) ~ https://www.youtube.com/watch?v=DVEFZYVieWk&feature=share



Amiben MYV a zenéjével + az arcával közreműködik:
2012:
MIYAVI x ZEUS ~ https://www.youtube.com/watch?v=nEkp6lM0oaQ
Zene: Day1



Fordította: Efi

*A jegyzet folyamatosan bővül!*

The Others megjelenés - minden, amit az új albumról tudni érdemes

A 2015. április 15-én kiadott album, a „The Others” Nashville-ben és Los Angeles-ben készült Drew Ramsey és Shannon Saunders producerek közreműködésével. Összesen 11 számot tartalmaz, mint például a „Let Go (2015. Ver.)"-t és egy Denki Groove szám, a „Shangri-La” feldolgozását. A limitált kiadáshoz egy DVD fog tartozni, ami MIYAVI legutóbbi élő koncertjét tartalmazza („MIYAVI Live in L.A. at El Rey Theatre 02.18.2015”). 


A CD-n szereplő dalok:

01. Cruel
02. Into The Red
03. Come Alive 
04. Alien Girl
05. Let Go (2015 Ver.)
06. Odyssey
07. All The Way
08. Unite (feat. Rob Harvey) 
09. The Others 
10. Calling
11. Shangri-La (Denki Groove cover)







Az album címadó dalának teljes klipje: https://www.youtube.com/watch?v=PCco_YBsU3w




Az album elérhetősége:
~ CDJapan (limitált kiadás): http://www.cdjapan.co.jp/product/TYCT-69079



Írta: Efi





„Kockázatos volt. Tudtam, hogy tönkreteheti a zenei karrieremet.”

Miyavi már akkor is egy nemzetközi rocksztár volt, mielőtt Angelina Jolie Tokióba ment volna, hogy meggyőzze a zenészt a filmszerepről. A 33 éves osakai születésű – aki ismert mind szólólemezeiről, mind a S.K.I.N szupercsapatban való részvételéről – hezitált, mielőtt elfogadta volna az ajánlatot. „Kockázatos volt. Nem volt igazi színészi tapasztalatom, a történet pedig nagyon vitatott. Tudtam, hogy tönkreteheti a zenei karrieremet.”

A kockázat kifizetődő volt. Széles körben dicsérték alakítását szadista börtönőrként, akit a Madárnak neveztek a Rendíthetetlen c. drámában, ami 2014 decemberében került bemutatásra szerte az Egyesült Államokban. „Tudtam, hogy minél gonoszabb vagyok, annál jobb lesz a történet.” – mondja. A forgatás által - ami kéz a kézben járt egy Los Angeles-be való költözéssel – Miyavi elérte az igazi celeb címet. Hirtelen ott találta magát mindenféle díjkiosztón és afterparty-n. Ellen Degeneres személyesen kérte fel arra, hogy vendégként szerepeljen műsorában.

S bár Miyavi karrierje új magaslatokat ért el, küszködött, mikor az Egyesült Államokba költözött. „Annyira más volt a légkör!” – mondja – „Nem volt kapacitásom arra, hogy mindent angolul intézzek el. Elvesztettem az önbizalmam.” Turnéi keretében már bejárta a világot, de nem tudott autót és lakást szerezni az Államokban: „Nem voltam elég hiteles.”

Ezért arra koncentrált, amihez a legjobban ért. „Mikor először Tokióba költöztem 17 évesen, a gitár volt az egyetlen olyan dolog, ami megengedte, hogy önmagam legyek. A zene mentett meg.”

Miyavi elkezdett dolgozni az új albumán, a The Others-ön a díjnyertes R&B producercsapattal, Drew-val és Shannon-nal. „Elkápráztattak.” – nyilatkozza a szólózenész az első próbájuk után – „A zene az életük. Nem arról szólt, hogy most akkor szerződést írunk és stúdiót bérlünk, majd zenét szerzünk. Vacsorázás közben komponáltak.”

MYV Nashville-ben vette fel az albumot, s kijelentette, hogy spirituális kapcsolatot érzett az államokbeli Music City-vel. „Olyan volt, mint egy rehabilitáció. Mindenki rendkívül zenei Nashville-ben. Még az éttermi pincér is jobb énekes, mint én.”  *nevet*

Miyavi The Others-e az eddigi legsokszínűbb albuma. Míg helyet kapnak az együtt éneklős himnuszok (Into the Red, Let Go), úgy megjelenik a hangulatos funk (Come Alive, Unite) és az elektrometál (Odyssey, The Others) is. Taylor gitárját is lecserélte egy Telecaster-re: „Ezelőtt nagyon keményen próbálkoztam, hogy határozott legyek. Nem akartam tipikus gitárhangzást, akkor sem, ha jól hangzott. Most kicsit kipihentebb, nyugodtabb vagyok.” Az album bőven tartalmazza Miyavi védjegyét, a slap-stílust, de a legkiemelkedőbb dala egyértelműen az R&B hangzású Alien Girl. Tudva, miként beszélt MYV Angelina Jolieról, elgondolkozunk, hogy vajon a dalt ő inspirálta-e. Miyavi ezt nyilatkozta róla: „Annyira szenvedélyes és határozott a munkájában. Küldetésének tartja azt, hogy jobbá tegye a világot. Mintha nem is ember lenne, hanem egy földönkívüli, aki azért jött a Földre, hogy gyógyulást hozzon.”

A Rendíthetetlen nagy felháborodást keltett Japánban az ország háborús atrocitásának ábrázolása miatt. De Miyavinak erőteljes szavai vannak azoknak a japánoknak, akik azelőtt kritizálják a filmet, mielőtt megnéznék:  „Senki nem utálja Németországot, miután megnézik a Schindler Listája c. filmet. Mindenki tudja, hogy ez a múlt, amin már felülkerekedtek. Senki nem utálja meg Japánt, miután megnézik a Rendíthetetlent. Pozitív megjegyzéseket kapok a világ minden pontjáról.”

Miyavi nem sajnálja, hogy elfogadta a szerepet, sem azt, hogy LA-be költözött. Már várja a következő kihívást: „Egy rajongóm sem gondolta volna, hogy szerepelni fogok egy filmben, főképp nem olyanban, ahol angolul beszélnék. Be akarom bizonyítani nekik, hogy semmi sem lehetetlen. Próbálok fejlődést, teljesítményt és izgalmat nyújtani a rajongóimnak. Meg akarom nekik adni azt a bizonyos pozitív energiát.

Fordította: Efi
Forrás: Time Out Tokyo magazin. Köszönet @Katyamena-nak, amiért begépelte a cikket!

Ismerd meg Miyavit, aki japán popsztárból második világháborús ellenséggé vált Angelina Jolie Rendíthetetlenjében


A japán rajongók úgy ismerik és szeretik őt, mint a pink hajú, punk-rock szupersztárt, de te egészen másképp fogod megismerni őt. Mutsuhiro Watanabét alakítva Angelina Jolie második világháborús filmjében, a Rendíthetetlenben Miyavi úgy jelenik meg, ahogyan még soha máskor. Gitárját egy bambuszbotra cserélte, az egész arcos sminket egy ördögi mosolyra; az osakai származású Ishihara Takamasa a szadista tábornokot alakítja, kinek brutalitásától rettegnek, s aki arról híres, miképp gyötörte Louis Zamperini-t, az olimpiai bajnokot, kinek bőrébe Jack O’Connell bújt. Mielőtt a filmet karácsony második napján bemutatják, találkoztunk a popsztárral, aki mesél életének szerepéről, a Rendíthetetlen zenekar alapításáról, és arról, hogy miért nem fognak a gyermekei rosszalkodni, miután látták az apjukat akció közben.

Hogyan keveredtél bele a Rendíthetetlenbe?
MYV: Teljesen hirtelen történt. Zenész vagyok, a húrjaimat ütögetem, nem embereket. A világkörüli turnémon találkoztam a japán casting rendezővel, Yoko-val, aki akkoriban színészt keresett Watanabe karakteréhez. Átjött a tokiói irodámba és felajánlotta a szerepet. Nem voltam biztos benne, hogy meg tudom csinálni. Nem volt színészi tapasztalatom, és ez olyasvalami volt, amire soha nem számítottam nyolc évvel ezelőtt, mikor elkezdtem angolul tanulni. A történet maga nagyon vitatott és ez még mindig egy érzékeny pont Japánban. Nem akartam negatív módon ábrázolni azt az országot, ahol születtem és nevelkedtem.

Mi késztetett arra, hogy megváltoztasd a véleményed?
MYV: Miután találkoztam Angie-vel, másképp vélekedtem a dologról. Olyan határozott, magabiztos és szenvedélyes volt! Azt mondta, a filmet mintegy Amerikát és Japánt összekötő hídként akarja megalkotni. De ez még ennél is több; a film a megbocsátásról szól, ami olyasvalami, ami mindig is fontos lesz. Úgy gondoltam, ez egy meglehetősen jelentőségteljes üzenet ahhoz, hogy szállíthassam.

Milyen volt egy ilyen brutális karaktert alakítani?
MYV: Óriási kihívás volt számomra. Életem legkeményebb kihívása. Ez egy brutális, összetett és bonyolult karakter. Angie és én már a kezdetekkor úgy döntöttünk, hogy nem egy tipikus egydimenziós ellenségként akarjuk őt ábrázolni.

Úgy gondolom, hogy a karaktered egy igazi emberi lény. Igen, kimondhatatlanul rettentő dolgokat tesz, de lehet látni, érteni, hogy miért is teszi azt, amit.
MYV: Pontosan. Ő egy emberi lény. Miközben kutakodtunk utána, olvastam egy cikket arról, hogy mennyire szerette volna látni az anyját, miközben a hegyekben bujkált, hogy elmenekülhessen bűntettei elől. Emellett az apjával való kapcsolatát vonatkoztathatom az én apámmal való kapcsolatomra. Egy profi focicsapat tagja voltam és hatalmas nyomás nehezedett rám, hogy minél jobb legyek, de megsérültem, és fel kellett adnom az álmom; azt, hogy profi focista lehessek. Szívszorító volt érezni a csalódottságot nem csak a magam, hanem a körülöttem levők részéről is. A háború során minden sokkal rosszabb és mélyebb lehetett.

Úgy vélem, hogy a tény, miszerint kiszúrta magának Louis Zamperini-t egyedüli ellenségnek, azt mutatja, hogy kétségbeesetten küzdött azért, hogy valakivel emberi kapcsolatot alakíthasson ki.
MYV: Angelinával rájöttünk, hogy Mutsuhiro és Louis igazán hasonlóak. Watanabe kedvelte Louis-t, de tudta, hogy nem kellene. Ő csak azt akarta, hogy szeressék, és ő is szeretni akart, de nem tudta, hogyan tegye, ezért inkább kínozta őt. A legösztönzőbb az volt, mikor azt mondta Louis-nak: „Miért utáltatod meg magad velem?” Nagyon zavart volt; egy igenis érdekfeszítő karakter. Meg akartuk adni neki azt a tiszteletet, ami kijárt neki.


A forgatáson kívül milyen volt a kapcsolatod Jack O’Connell-el? Ökörködtetek filmezés közben, vagy meg akartátok tartani a tisztes távolságot?
MYV: Jack nagyon bájos. Többet akartam lógni vele, de képtelen voltam megérteni az akcentusát! A munka során távolságot tartottunk, de miután befejeztük, mind együtt bandáztunk. Volt egy koncertem Sydney-ben, ahova Angie elhívta a zenekaromat és mind zenéltünk. Jack is feljött a színpadra; alapítottunk egy Rendíthetetlen bandát. Játszottunk az ACDC-től és Johnny Cash-től – a kedvenc előadóitól. Úgy vélem, fontos megmutatni az embereknek, hogy túl tudunk menni az országokon, kultúrákon, nemzetiségeken, nyelveken, és így kapcsolódhatunk egymáshoz. Ezt próbálom csinálni a zenémmel és a közönségemmel világszerte.

Milyen volt Angelina-val dolgozni?
MYV: Nagyszerű. Ő egy kiváló művész. Nem csak egy színésznő; ő egy igazi alkotó, amiért pláne tisztelem a motiváltságát. Olyan, mint egy mágnes: mindenkit maga köré tud vonzani. Sokat törődik a személyzettel, a színészekkel, a részletekkel és a japán történelemmel. Nagyon inspirált engem.

Miben különbözik színpadon játszani és a forgatáson alakítani a karaktered?
MYV: Igazából nagyon hasonló a kettő. Természetesen másabb, hisz a színpadon 100%-ig önmagam adhatom és a zenémmel minden érzelmemet kifejezhetem, míg a filmben egyetlen egy dimenziót mutatok, egy borzalmasan negatívat. De az egész az üzenetről és az érzelmekről szól. Nagyon sokat tanultam a forgatás során.

Mit gondolsz, mit fognak gondolni a rajongóid a Rendíthetetlenről? Nagyon hozzá vannak szokva ahhoz, hogy kisminkelve, igazán boldogan látnak téged a színpadon, nem pedig úgy, hogy véres péppé versz foglyokat.
MYV: Nem tudom. De meg vagyok győződve róla, hogy megértik majd az üzenetet. Ez az első alkalom, hogy nem gitárral, hanem bambuszbottal látnak majd.

Szomorú vagy, hogy vége a filmes munkálatoknak, vagy inkább meg vagy könnyebbülve? Azt a rengeteg erőszakot és brutalitást nehéz lehetett felvenni, nemde?
MYV: Hiányzik mindenki, így a személyzet és Angie is, de a forgatás elég kemény volt.

Folytatod a színészkedést?
MYV: Remélhetőleg, feltéve, ha lesz rá lehetőségem. Ezúttal ez a szerep illett hozzám, és én is beleillettem, de a jövőben más szerepeket szeretnék játszani.

És mi újság a zenéddel?
MYV: Egy új albumon dolgozom, úgyhogy egyelőre erre akarok koncentrálni. Lesz egy koncertem Los Angeles-ben a premier előtti napon. Egyensúlyt akarok tartani az éneklés és a színészkedés között. De a zeném az én identitásom. A drámában játszom a japán gitáron (shamisen). Nagyon fontos volt számomra, hogy megosszam másokkal a tradicionális kultúrát.


Milyen volt viszontlátni magad, miközben ilyen erőszakos szerepet alakítasz?
MYV: Furcsa. Lehetetlen tárgyilagosan nézni a filmet. Nem is vagyok biztos benne, hogy jól alakítottam-e.

Látta már a családod?
MYV: Nem tudom, akarom-e, hogy a lányaim lássák, mert felettébb ijesztő.

Soha többé nem fognak rossz fát tenni a tűzre!
MYV: Így van! Nem lesz több csínytevés ebédidőben! De meg fogják érteni az üzenetet. Minél gonoszabb vagyok a filmben, annál drámaibb a sztori. Ez fontos volt. Hiszem, hogy a japánok is meg fogják érteni az üzenetet. Nem a történelemről szól; hanem arról, hogy mind emberek vagyunk.  A jelenet, ahol Louis a japán gyerekekkel fut… minden ahhoz a pillanathoz vezetett. Ez olyasvalami, amit a következő generációnak át kell adnunk.


Fordította: Efi

A japán rocksztár, Miyavi a Rendíthetetlenben debütál


Miyavi rocksztárként kiérdemelte a szamuráj gitáros becenevet Japánban az egyedi slappelési technikájával. A Rendíthetetlenben – amelyben egy második világháborús japán katonát alakítva debütál – Miyavi egy más becenevet kap: A Madár. New York-ban interjúvoltuk meg a 33 éves férfit, aki a szerepéről és filmes élményeiről mesél.

Mi késztetett arra, hogy te alakítsd a szadista őrt, Mutsuhiro Watanabét?
MYV: Először hezitáltam. Japánban születtem és nevelkedtem, így nem akartam egy olyan karakter bőrébe bújni, ami Japán negatív oldalát tükrözi. Aztán találkoztam Angie-vel Tokióban és minden letisztult számomra. Megmagyarázta, hogy ez a film nem az Egyesült Államok és Japán konfliktusáról szól, hanem Louis Zamperiniről, a megbocsátás üzenetéről és arról, mit ért el és mit bizonyított az ő hihetetlen életében.

Miért téged választott Angelina Jolie A Madárnak?
MYV: Ezt Angie-től kérdezd! Nem tudom. Én is tudni akartam! Minden hirtelen történt. Azt hallottam, hogy egy rockzenészt akart felvenni, akinek már nem újdonság az, hogy egy nagy tömeg előtt szerepel. Ijesztően kellett kinéznem a szerep miatt.


Melyik jelenetet volt a legnehezebb leforgatni?
MYV: A deszkásat. Abban a részben a karakterem fizikailag ütlegeli Louis-t, de közben szellemileg teljesen összeroppan. Nehéz volt számomra megtalálni a helyes megközelítést és az érzelmeket. Azt a bizonyos jelenetet két teljes napig forgattuk. Nem tudtam abbahagyni a sírást, nem tudtam uralkodni magamon. Mindenki rám várt, több, mint 500 ember egy nagy költségvetésű hollywood-i filmben. Hánytam! Nagyon féltem visszatérni a forgatásra.

Hogy gyűrted le azt a félelmet?
MYV: Angie azt mondta, hogy szánjak időt erre az egészre és legyek egyszerűen csak önmagam. Akkor képes voltam elfogadni magamat semmiként. Képes voltam visszatérni a forgatásra, hogy befejezzük a jelenetet. Azután újra hánytam.

Volt lehetőséged találkozni Louis Zamperinivel?
MYV: Igen. Nagyon értékes idő volt. A filmezés után elvittem a lányomat is, hogy megismerje Louis-t. Játszott a kislányommal. Elbűvölő volt, eszes, és egy igazi humorzsák. Éreztem az erejét, még így is, hogy már olyan idős volt.

Mit jelent a „382” tetoválás az öklödön?
MYV: A japán nevemet. A 382 olvasata a Miyavinak. Régebben azt mondogattam, hogy ez a szám jelzi, mennyi ex-barátnőm van.


Fordította: Efi

RENDÍTHETETLEN ~ Egyesült Királyságbeli premiervetítés ~

RENDÍTHETETLEN
~ Egyesült Királyságbeli premiervetítés ~
MIYAVI – Mutsuhiro „A Madár” Watanabe - Interjú

1. Mesélj a karakterről, akit alakítasz! 0:04-0:32
MYV: Tehát Mutsuhiro Watanabét alakítottam a filmben. Louie és a többi börtönőr Madárnak hívja őt. Ő az őr a fogolytáborban, aki idejének nagy részében Louie Zamperini-t kínozza. Brutális, kegyetlen, de ugyanakkor akartam némi emberséget és tiszteletet csempészni a karakterébe… ja.

2. Hogyan váltál a film és a karakter részévé? 0:34-1:13
MYV: Ennek az egésznek olyan derült égből villámcsapás érzete volt. Tudod, én egy zenész vagyok. Általában a gitárom húrjait ütögetem, nem pedig embereket. De kaptam egy ajánlatot Angie-től, én pedig megpróbáltam távolságot tartani a színészektől és még a japán őröktől is. A Madár egy nagyon távolságtartó személy. Nagyon jelentőségteljes az, hogy emberiességet öntöttem ebbe a karakterbe. Japánként egyáltalán nem akartam bármiféle negatív oldalát képviselni Japánnak - az országnak, ahol születtem és nevelkedtem – szóval rendkívül nagy kihívás volt emberséget csempészni a karakterbe.

 3. Milyen érzés, hogy a hollywoodi legenda, Angelina Jolie rendezésében vettél részt? 1:14-1:44
MYV: Angelina nagyszerű, igazi művész. Nagyon határozott és szenvedélyes. Mindennap eljött a forgatásra és mindnyájunkkal törődött. Tudja, hogy érzik magukat a színészek forgatás közben. Nagyon segítőkész volt. Fantasztikus munkát végzett és nagyon hálás vagyok neki.

4. Milyen volt dolgozni Jack O’Connell-lel? 1:45-2:03  
MYV: Ő is bámulatos és elbűvölő, nagyon kedvelem, de forgatáskor meg kellett tartanunk a tisztes távolságot, tudod, és ez nagyon nehéz volt. Kész kínzás volt számomra! De miután befejeztük a forgatást, együtt jammeltünk (hangszeres improvizáció). Ő is gitározott! Szóval volt együtt egy koncertünk a színpadon. Véget ért a háború.

5. Milyen volt filmezni Ausztráliában? 2:04-2:20
MYV: Kirááály! Az időjárás miatt, tudod, és imádtam az egyensúlyt a természet és a civilizáció között. Az étel pedig kiváló volt. A forgatáson a személyzet tagjai nagyon profik voltak, így nagyon megtisztelve érzem magam, amiért velük dolgozhattam; egy ilyen tehetséges csapattal.

6. Mit várhat a közönség a mozifilmtől? 2:21-2:55 
MYV: Ez nem egy tipikus háborús film. Az egész Louie Zamperini üzenetéről szól: a megbocsátásról. Hogy miért is érte el azt, amit, és mit bizonyított az életében. Szeretném, ha a közönség magával vinné azt az üzenetet, hogy milyen erős is lehet egy ember. Ez nem a háborúról szól, nem Amerikáról és nem Japánról. Az egész a megbocsátásról szól. És van egy rész a legvégén, mikor a nézők megkapják azt az üzenetet és megértik, miért is bocsátott meg. Nagyon tiszteljük és becsüljük őt.


Fordította: Efi
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=sbr-ddnPSpk&feature=youtu.be

Angelina Jolie és a Rendíthetetlen érzelmi útja

A Variety cikkje arról, szól milyen kapcsolat alakult ki Angelina Jolie és Zamperini között, hogyan viszonyult Jolie a számára hősként tisztelt, idős férfihoz és családjához és hogyan választotta ki a film két főszereplőjét. Íme néhány részlet:


Ezen az augusztusi délutánon, még csak öt hét telt el,amióta Zamperini meghalt 97 évesen, tüdőgyulladásos problémák miatt. Jolie egy szobában ül egy hotelben Beverly Hillsben, filmjének két főszereplőjével, Jack O’Connellel és az énekes-dalszerző Miyavival körülvéve, akik Zamperinit és Watanabét játszották. Amellett a nyomás mellett, amiért részt vettek az év egyik leginkább várt filmjében, mindenki hatalmas felelősséget érez Zamperini örökségéért is.

Míg a megfelelő Louiet megtalálni nehéz volt, a Madár szereplőválogatása azonban - Jolie szavaival élve - ’lehetetlen’. Watanabét a könyvben úgy írták le, mint ’gyönyörűen összerakott szörnyeteg’ és Jolie célja az volt, hogy olyan valakit találjon, aki ’feltűnő, művelt és intenzív’, valamint nem olyan, mint a Hollywood által elképzelt sztereotip japán ember. Hamar eldöntötte, hogy egy rocksztárt próbál ki. „Egy bizonyos magabiztosság árad abból, aki frontember” - mondja. „Igencsak szokatlan dolog, hogy valaki ezrek előtt áll ki és a megjelenése az egész helységet befolyásolja.”

Jolie bevonta a japán casting rendezőt és színészoktatót, Yoko Narahashit a keresésbe. Narahashi megkereste Miyavit (Ishihara Takamasa), aki gitáros és énekes – de nem mondta el neki, hogy miről fog szólni a találkozó. „Bejött az irodámba Tokióban és folyamatosan olyan kérdéseket tett fel, hogy ’Milyen filmeket szeretsz? Kik a kedvenc színészeid és színésznőid?’ ”– meséli Miyavi. „Azt mondtam, ’Igazán szeretem Angelina Joliet.’ Ő meg csak mosolygott.”

Jolie azt akarta, hogy Narahashi találkozzon Miyavival, még mielőtt meghallgatnák, hogy kiderüljön, pontosan milyen ember is ő. „Fontos, hogy az, aki ilyen komplikált szerepet játszik, igazán jó ember legyen. Olyannak kell lennie, aki egészséges a saját életében (Megj.: itt mentális egészségre gondol.), hogy képes legyen végigvinni ezt a dolgot.” - mondja Jolie.
Annak ellenére, hogy sosem tervezett színészi karriert, Miyavi izgatott lett a felkéréstől. Bár, azért hezitált, amiért egy ilyen szadista karaktert kellene játszania, valamint aggódott, hogy rossz fényt vetne a japán emberekre. „De miután találkoztam Angievel Tokióban, elégedett voltam, hogy részese lehetek ennek a történetnek.” – mondja. „Mindannyian sokat tanulhatunk ebből a filmből, a megbocsájtás témájában.”

Mindenesetre, nehéz szerep volt ez a 33 éves, két gyermekes apának. „Egy-két alkalommal, amikor Angie elkiáltotta magát, hogy vágás, ki kellett futnia, hogy hányjon.” – meséli Garris. (Cynthia Garris, Zamperini lánya– ford.) „Igazán beteggé tette őt, hogy ennyi dühöt és szenvedést kellett átadnia.”

Annak ellenére, hogy a vásznon ellenségek voltak, O’Connell és Miyavi baráti kapcsolatot alakítottak ki, amikor a kamerák már nem forogtak. „Igazából arra gondoltam, hogy távolságot fogok tartani és elkülönülök.” – jegyzi meg O’Connell. „De minél többet dolgoztunk együtt, az egymás iránti tiszteletünk annál jobban elmélyült. A végén mind az ő támogatása nekem, mind az enyém neki igazán fontos lett.”

Fordította: Misa