2019. december 20., péntek

NO SLEEP TILL TOKYO EU TOUR – 2019.10.21. BUDAPEST - A Ti élményeitek!

Röviddel a koncert után írtam egy bejegyzést, mely főképp a fanproject háttérmunkálatait és egy viszonylag objektív beszámolót tartalmazott.

A Facebook oldalra kiírtam, hogy ha van kedvetek megosztani másokkal, ti hogyan éltétek át az estét, dobjatok egy kommentet vagy üzenetet - páran ezt meg is tettétek, úgyhogy köszönöm nektek!

Tudom-tudom, hol volt már a koncert, nem túl professzionális, hogy ekkora csúszással kerül ki ez a bejegyzés - bocsánat a késésért! Remélem, ezek a kedves beszámolók feledtetik veletek a késedelmet. 💕

Fotó: BARBA NEGRA Facebook

B. Kinga:
"Most először voltam Miyavi koncerten és életem egyik legjobb koncertélménye marad!
Még 2017-ben ismertem meg Miyavit, amikor MatsuKeivel csináltatok egy közös videót. Már akkor is szerettem volna részt venni,de sajnos más koncertre mentem és nem akartam a szüleimet sokkolni mégeggyel.

Mikor Miyavi kirakta, hogy jön Budapestre, nagyon megörültem!😊 Egy apró bökkenő volt: mikor megtudtam, hogy hétfőre esik és szegedi létemre elég macerás lenne feljutni és emellé még az is jött, hogy ebben az évben fogok érettségizni...szóval a nyarat végigőrlődtem.Végül úgy alakult, hogy anyukám fel fog kísérni engem és ő is részt fog venni a koncerten, aminek örültem. Foglaltam Oszkárt, megvettük a jegyeket. Majd kb. 1 hónappal később apukám mondta, hogy kivett véletlenül szabadságot arra a hétre, amikor volt a koncert😄 (mert azt gondolta, akkor lesz őszi szünet). Erre apukám bevállalta, hogy felvisz minket, vagyis sokkal egyszerűbbé váltak a dolgok, amit még mindig köszönök neki! (Ebben az időben még több ilyen véletlen dolog történt, ami elősegítette,hogy eljussak könnyebben a koncertre 😊)

Kb. 17 órára értünk a helyszínre és nagyon megörültem, hogy maradt még a fanprojecthez készült pálcákból! Aki adta nekünk, megkérdezte anyukámat, hogy ő is jön-e, és miután igent mondott, nagyon boldog lett!😊😄 Nagyon aranyos volt!

Miután beértünk a Barba Negrába, már nagyon izgultam és nagyon vártam Miyavit, mert nagyon sok jót hallottam róla! Nagyon jó helyet sikerült találnom, középen kb. az 5. sorban.

Fotó: Hetessy-Németh Tünde

Mikor kijött, nem akartam hinni a szememnek, hogy ez most tényleg megtörténik.. velem? És tényleg itt van előttem?

Koncert előtt volt egy olyan érzésem, hogy azokat a dalokat, amiket szeretnék, amúgysem fogja játszani, így nem volt nagy elvárásom. De miután játszotta a dalokat, csak néztem rá csillogó szemekkel, hogy köszönöm, hogy ezt is játszod és hallhatom élőben is! Ilyen volt számomra a Guard You, Selfish Love, Long Nights, Fragile (lehet ezeket a dalokat mindig szokta játszani és csak én nem tudtam róla).

Amikor beszélt a koncerten, nagyon jól esett, hogy fontos dolgokat is szóba hozott. Meg persze, amikor magyarul beszélt😄 A fanproject meg csodálatos lett és örültem, hogy tényleg őszintén tetszett neki!❤️A végefelé meg, amikor a lányának énekeltünk...😊🥰
A körülöttem lévő rajongók is nagyon kedvesek voltak.Ez volt az első olyan koncertélményem, ahol az első sorokban végre nem nyomtak szét halálra! Amikor megláttam a földet, nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen megtörténhet egy koncerten, elől! És a koronát az a momentum tette fel,amikor Miyavi éppen hozzáért az ujjamhoz!

Miután anyukámmal találkoztam koncert után, látszott rajta, hogy neki is nagyon tetszett (másnap többször végighallgattuk együtt az új albumát😊) és szerintem a következőre is együtt fogunk menni. Szóval csodálatos élményekkel gazdagodtam, amikre nagy valószínűséggel életem végéig emlékezni fogok. És teljességgel megérte még azt is, hogy másnap hullafáradtan mentem suliba, de belül boldog voltam -ami még a mai napig is tart."

C. Beatrix:
"Sziasztok! Már augusztusban megvolt a jegy. Alig bírtam ki idáig. 🤣😍 Aznap reggel már telljesen nem voltam képben. 😁 Nagyon vártam az estét. Amikor bejött Miyavi, olyan volt, mintha álmodnám ezt az egészet. Sírtam és nevettem egyszerre. Először láttam élőben. Már Miyavi-függő vagyok! 😁🤣😍 Már alig várom, hogy újra láthassam. Köszönöm az estét, köszönöm az élményt! 🎤😍"

Fotó: BARBA NEGRA Facebook
K. Vivien:
"Tegnap kicsivel két óra előtt indult utazásom Pestre a koncertre, egész nap Miyavi papa dalait hallgattam, hogy kicsit készüljek. Négy után foglaltuk el a szállást és hatkor indultunk a Barba Negra felé. Totál be voltam sózva, mert átlagosan a kapunyitás előtt 2-3 órával már a sorban állva toporgunk, és folyamatosan az járt a fejemben, hogy basszus, majd bekerülök a tömeg közepébe, és nem fogok látni semmit. De szerencsére a 6. sorban álltam kb., szóval tökéletes helyem volt. Megkaptuk a fanprojektes kelléket is szigorú utasításokkal, miszerint az Under The Same Sky alatt mutassuk fel őket.

A koncert előtti fél óra (nyolckor kezdődött) iszonyat lassan telt, és én szokásosan álmos voltam alatta, aztán az első hangok a Stars-ból fellőtték és odatapasztották a szemhéjamat a szemöldökömre, amik huzamosabb időre le sem csukódtak - kb. éjjel fél 1-1-ig. A hangosítás jó volt, a világítással egyetemben. Kicsit az elején a mikrofon halk volt, de csinálhattak vele valamit, mert később jóvá vált.

Apuci elképesztően energikus volt, pörgött-forgott, ugrált, mint a bolha. Baromi elképesztő reakcióideje van. Erre a koncertre láthatóan javultak a színjátszási képességei is. Az In Crowd vagy talán a Flashback alatt egyik pillanatról átment depressziósból eksztázisba, majd újra depressziósba pár másodperc alatt, sőt, a dal végén még "össze is esett". A rap elemeket kellő agresszivitással hadarta, és amikor egy kicsit bulisabb szám következett, akkor mosolygott. Folyamatosan tartotta a közönséggel a kapcsolatot.

Ha jól tudom, akkor Japánban a koncerteken nem szabad telefonnal fényképet ill. videót készíteni. Azt nem tudom, hogy ez egy-egy management döntése-e, vagy ilyen általános dolog, mindenesetre MYV nem volt mérges érte, sőt, az első 1-2 sorban álló lányok kameráiba még bele is mosolygott és kacsintott. De amolyan dögösen, nem ám csak úgy.

A Rain Dance totál energikus volt, ugráltunk rá, élőben sokkal jobban szólt, az már biztos. Itt elértünk arra a pontra, amikor elkezdte leizzadni a sminkjét. 😀 A koncet legvégéig csak a kékes-ezüstös highlighter maradt fent az orcáin, az arccsontjai alatt. 😀

Aztán beszélt a közönséghez. Elmesélte, hogy mennyi minden dologban részt vett: mondta, hogy a Demóna azaz Maleficent filmekben is játszott, és hogy nincs idő koncertre jönni, menjünk, nézzük meg a filmet. 😀 Aztán beszélt az UNICEF-fel közös munkájáról is. 2017-ben, talán májusban, amikor volt a koncert, akkor az UNICEF japán nagykövetének szerepét nem régóta töltötte be, és idealista módon beszélt róla hozzánk. Azonban az utóbbi két és fél évben sokkal érettebbé vált. Azt mondta, hogy ő zenészként nem sokat tud ezekért az emberekért tenni, merthogy a háború és természeti, illetve más katasztrófák szülte társadalmi és egyéb problémákat ő nem tudja megoldani, mivel nincs olyan pozícióban. Szóval ő csak annyit tehet, hogy mindenfelé ezekről a dolgokról beszél, átadja az üzenetét.

Megtanult pár kifejezést magyarul, direkt a koncert alkalmából. Pl.: te nagyon szép vagy, köszönöm, érezzétek jól magatokat, igen, stb. Nagyon cuki volt. Volt, amit nem értettem a vaskos akcentus miatt, a gesztust viszont értékelni tudtam.

Aztán jött 3 dal az új lemezről. A No Sleep Till Tokyo alatt a háttérben a ledfalon ment a dal videoklippje, ami egyébként nem vette el a figyelmet Miyaviról. A videoklipp gyakorlatilag egy felgyorsított videó, ami végigkalauzol minket Tokió utcáin és a színpadképhez nagyon illett.
A Tears on Fire sokkal jobb volt élőben, mint lemezen. Az alapdallam hátterében van egy rohadt idegesítő, ismétlődő, behatárolhatatlan hang, élőben viszont a tömeg által okozott kakofónia ezt elnyomta. 😀 Sosem fogom szeretni, de így jó volt. Az Other Side-ból nem sokra emlékszem, viszont ennél a dalnál is mondott felvezető szöveget, de ennél a dalnál már olyan durván visított mindenki - velem együtt -, hogy egy része alatt csak a dobot hallottam, a gitárból, elektromos elemekből és énekből meg csak foszlányokat.

Aztán megint jött egy beszélgetős rész, ahol folytatta az előző témákat, főként az UNICEF-ről. Azt hiszem, itt volt egy WTF pillanat, mert arról beszélt, hogy fontos az emberiesség, a tömeg kb. néma csendben, a pult mellől viszont valaki k*rva hangosan beleröhögött.

Aztán mesélte, hogy ez volt az első alkalom, hogy be tudták járni a várost (igazából forgattak, szóval nem csak a vidámkodásról szólt nekik minden). Azt mondta, hogy a budai vár nagyon tetszett neki, illetve, hogy nagyon jó ételeket ettek. Amire külön felhívta a figyelmet, az a gulyásleves volt. Csodálkozva mesélte, hogy ő nem is tudta, miszerint Budapest régen Buda és Pest volt, aztán összeolvadtak, és hogy ez milyen különleges.

A Guard You a MIYAVI című lemezről szólt akusztikus verzióban. Nagyon hangulatos volt, mert telefonokkal világítottunk és hajladoztunk a dal alatt, elképesztően szép volt. (És itt tökéletesen hallatszott minden, szóval nem a hangosítás volt rossz, csak mi voltunk baromi hangosak.)
Aztán jött Selfish Love. Ez azt hiszem, hogy 2009-es dal talán és a régi dalai közül talán ez a kedvencem a What's My Name mellett. Azt hozzá kell tennem, hogy abban a hitben voltam eddig a pontig, hogy amíg lyuk van a seggemen és nem alulról szagolom az ibolyát, ezt a dalt sosem fogom hallani élőben. De mégis! Néha a gitárt és az éneket rohadtul nem hallottam a visítástól, de fucking nem érdekelt, mert a hangulatból semmit nem vett el, csak hozzátett. Zseniális volt. Azután jött még egy nagy klasszikus partydal, a What A Wonderful World. (Nem, nem egy remix, ez Miyavi saját dala.) És nagyon kielégítő volt hadarni a japán szöveget úgy is, hogy nem tudtam, hol tartunk éppen pontosan - ismét a (saját) visítás(om)tól.

Aztán jött az Under The Same Sky. Tökéletesre sikerült a fanprojekt. Egyszerűen tökéletesre. A dal elején Miyavi papa a gitárjával volt elfoglalva, és abban a 10-15 másodpercben, amíg lefelé nézett, előkerültek a kis holdacskák, csillagok és felhők. Komolyan meglepődött, mert egy hangos, rövid hangot hallatott, miután felnézett, és az egész dal alatt mosolygott. Eszméletlenül cuki volt. Látszott rajta, hogy örül, hogy ott lehet, és örül, hogy megtapasztalhatja ezt. Miután vége lett, még egyszer a refrént eljátszotta hosszabban, és totál meghatódottan figyelte a közönséget. Utána mondta, hogy annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette a szöveget. /Ezt azóta ki is írta Facebook-ra képekkel együtt./ Itt szeretném megköszönni a Miyavi Hungary munkáját és a tervezést. Volt egy rövid beszélgetős rész is, ha jól emlékszem.

Mondta, hogy ide tud egy jó magyar kifejezést, aztán elkezdte nézegetni a tabletét, és mondta "De szép vagy!" Kérdezte, hogy nagyjából jó-e, ahogy kiejtette, aztán mondtuk neki, hogy persze. Persze addigra mindenki olyan felspanolt állapotban volt, hogyha elküld minket a melegebb éghajlatra, valószínűleg annak is örültünk volna. XD
388 vagy 399 papír égitest készült, 10 éve volt az első koncertje nálunk, és már hatodszor járt Magyarországon (az első két koncertről sajna lemaradtam, 2014-ben voltam először). Lányok körülöttünk kiabáltak be országokat, ahonnan jöttek még: Csehország, Oroszország, Izrael, stb... Az orosz lánynak mondta, hogy "de hát holnap megyünk hozzátok", erre a lány azt válaszolta, hogy "egyszer nem elég". Ezek a rögtönzött mondatok nagyon barátságos hangulatot teremtettek.

Aztán jött a Ha! és a Strong, amik alatt végig hergelte a közönséget. Jól megmozgatott minket, az nem vitás. Aztán jött a Fire Bird, ahol az elektronikus elemeket komolyan nem hallottam, és a Raise Me Up, ahol leguggoltatott minket, visszaszámolt, és ugrottunk egy nagyot. Amikor mondta és mutatta, hogy "Down!", akkor mindenki körülnézett, és nem értettük először, miről van szó. Teljes tanácstalanság tükröződött az arcokon. 😀

Fotó: BARBA NEGRA Facebook
A DAY1 zárta a koncert törzsét, és itt már az egész első percet nem hallottam. Be akartam csatlakozni a szöveggel, merthogy az egyik kedvenc dalom, de tökre nem tudtam, hol jártunk. A Miyavi rajongók tüdeje meglepően nagy kapacitással rendelkezik másfél óra tömény ugrálás után is, tömegbe verődve pedig veszélyesek (vagyunk 😀 ).

Aztán jött a szülinapi dal éneklés. Miyavi kislányának ma van a szülinapja. (Basszus, Dorina, és pont erre a koncertre nem tudtál jönni!) Nagyon cuki volt az egész. Főleg úgy, hogy én pl. nem értettem, kinek lesz a szülinapja, csak annyit, hogy lesz. Szóval én némileg elcsesztem a nevet, de no problem, csak nevettünk rajta.

Kis várakozás után jött az encore. A Fragile volt az első dal, amit nem ismertem. 😀 Szóval ott csak ringatóztam a zenére, meg legyeztem magam a fanprojektes felhőmmel, mert marha melegem volt.
De aztán jött a Long Nights, a The Others és a What's My Name... Mind a három agyeldobósan jó volt. A Long Nights-nál nagyon jó érzés volt együtt énekelni a tömeggel a kórus részeket. A The Others egyszerűen csak nagyon-nagyon pörgős és jó volt. De a What's My Name... Azért jó egy olyan ember koncertjére menni, aki már vagy 20 éve benne van a zeneiparban, mert erre a pontra pontosan tudja, hogy mit tud és mit nem tud megcsinálni. Tehát nem ír magának tenor dalokat, mert tudja, hogy nem tudja őket kiénekelni. Ő alapvetően gitáros, az csak plusz és szerencse, hogy egészen ügyesen énekel, nyilván sosem lesz egy Dimash Kudaibergen. Szóval teljesen egyedülálló gitározási technikája van, amit úgy fejlesztett ki, hogy a japán tradicionális (koto, shamisen) hangszereken való játszási technikát vette alapul, és azt párosította a gitárral. A What's My Name pedig az a dal, ami ezt a legjobban kidomborítja. Totális extázisban zártuk ez estét utolsó dal révén.

Ez után még a No Sleep Till Tokyo-t kezdték gépről újra játszani és közben a két társával együtt (sajnos nem Bobo ült a doboknál) lepacsizott a tömeggel, meg fényképezkedtünk. A szokásos körök.

Kicsit sajnáltam, hogy élőben nem hallhattuk sem a Butterfly-t sem a Samurai 45-t az új albumról, sem a Daokóval közös dalt, illetve a Horizon-t a régiekről. Meg kimaradt a Secret és a Dim It is, ami csak azért rossz, mert így nem volt olyan dal, ami azt az igazi sexy vibe-ot képviselte volna, de Miyavi igazából egymagában is akkora dög, hogy ez csak koncert után jutott eszembe, mert akkor nem hiányoztak.

A koncertnek nagyon jó hangulatban lett vége, én még lecsaptam a merch pultra, aztán úgy döntöttünk, hogy ideje Miyavira vadászni, meg a bokájára. ( 😉 Zsuzsanna ) Sajnos a nemes vad egy fehér kisbusszal elhúzott (a csodaszarvas helyett), így hoppon maradtunk és nem tudtuk neki odaadni az ajándékunk. De legalább Sophie képeit megnéztük közben.

Így éjfél előtt kicsivel jó hangulatban, némileg rekedten és fájva értünk vissza a szállásra.

10/10

Szerintem életem legjobb koncertje volt, és írás közben kicsit szomorú is vagyok, hogy azt a megdöbbentő, energikus, néhol melankolikus hangulatot, ami az egészet áthatotta, nem lehet át- és visszaadni. Vagy legalább is az én képességeim nem elegendőek hozzá."

N. Gréta:
"Most voltam először Miyavin. Nagyon régóta követem már, de sosem jutottam még el koncertjére. Kicsit ugyan hezitáltam, mert zeneileg - őszintén - nem igazán követtem... Az új albuma tetszett, illetve pár régebbi száma. Azonban nem bántam meg... Nagyon vártam a koncertet, imádom ezt a pasit és alig vártam, hogy élőben lássam... És azt kell mondjam, rabul ejtett. Imádom. Az az energia, kisugárzás, pozitív életszemlélet... hatalmas inspiráció. Ez az ember tényleg tele van szeretettel és életigenléssel... Még mindig pörgök tőle és hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyire sikerült őt meglepni. Láthatóan különleges lett neki az itteni koncert. Mind a fanprojekt, mind Jewelie szülinapja miatt 😁 Ez látszik abból is, mennyit és hogyan posztol(t) a budapesti koncertről... 😊"

"Ez a nap is eljött, végre sikerült eljutnom Miyavi koncertjére. A japán gitárost 2014-es fellépése óta látni szerettem volna, de a körülmények mindig közbeszóltak. De az ötéves tervet sikerült teljesítenem, ráadásul a szülinapomon volt a koncert, úgyhogy ez volt a legjobb ajándék amit sikerült magamnak szereznem. 😊

Ami igazán meglepett, hogy van fanklubja, ráadásul egy kis meglepetéssel is készültek neki. Papírból készült felhőket, holdakat és csillagokat osztottak, kérték, hogy az Under The Same Sky alatt ezeket tartsuk fel, de addig dugjuk el.

A zenekar egy dobosból, egy DJ-ből és persze Miyavi-ból állt, aki hihetetlen produkciót nyújtott, másfél órát végig ugrált, folyamatosan mozgott. Hihetetlen energia áradt belőle.
A dalok közben beszélt a UNHCR-ban betöltött munkájáról, a menekültválságról. Hisz benne, hogy zenéje által az üzenet eljut mindenkihez, és ha Ő nem is tud segíteni, mások tehetnek valamit az ügyért. Igazi Példakép, mindenki tanulhatna tőle!

Ami külön feltűnt, hogy a kivetítőt végre használták is valamire, a No Sleep Till Tokyo alatt például lejátszották a klipet, amit végigkiabáltunk.
Az Under The Same Sky alatt teljesítettük feladatunkat, mindenki felmutatta a kapott tárgyat, Miyavi pedig annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette a szöveget 😊

Nagyon jó este volt, meglepve tapasztaltam, hogy ekkora rajongói bázisa van itthon, és hogy a nyugati előadókkal szemben mennyire közvetlen a közönségével."



R. Friedrich:

"Nekem nagyon tetszett a koncert. Nagyon pörgős volt és izgalmas és olyan impulzusokat kaptam (pozitívan), hogy konkrétan még most is a hatása alatt vagyok. Nekem a fénypont a koncertben az volt, hogy tudtam vele kétszer is pacsizni. Remélem, hogy a legközelebbi budapesti koncertjére is el tudok jönni😊"

Fotó: R. Friedrich
Sz. Dóra:

"Én most először voltam, és nem hazudok, a bakancslistámon volt Miyavi legalább egy koncertje, ugyanis hiába követem 10 éve, sose sikerült eljutnom a magyar koncertekre (vagy túl későn tudtam meg, vagy beteg lettem - szóval mindig volt valami).
Iszonyú boldog vagyok, hogy a mostani volt az első és hiába tudtam, de ennek az embernek annyi karizmája van és annyira inspiráló, hogy szinte még most is minden szavára emlékszem. A koncert maga fantasztikus volt, nem is vártam ennél kevesebbet, se jobbat, szerintem a maximumot hozta, amúgy sose értem, hogy lehet ennyi energiája. ❤️ Jewelie szülinapi kis köszöntőjének részese lenni pedig csak hab volt a tortán. A fanproject külön csodás volt, és a kis felhőt ereklyeként fogom őrizni. 😁"

Sz. Emese:
"Sziasztok! Hát én olyan ismerőseimmel voltam ezen a koncerten, akik látták már őt, úgyhogy én voltam köztük a Miyavi-szűz.😁 Nálam olyan egy-két éve kezdődött az, hogy elkezdtem k-pop koncertekre járni, így ragadt rám minden, ami koreai és/vagy japán dolog. (Ez amúgy már évek óta tartott nálam, de a koncertek csak mostanában jöttek.) Habár még mindig újnak számítok ebben a közegben és ez sokszor feszélyez, de ahogy elindul egy-egy buli, elmúlik ez az érzés. Amint Miyavi berobbant a színpadra, le sem tudtam róla venni a szemem. Egy olyan előadó, aki azonnal képes hatása alá vonni az embert, teli van energiával, az előadásba mindent belead. Az Other Side volt nekem a csúcspont, mert az a dal jött be leginkább az új albumról, de amit ő beletett a színpadon, hát le a kalappal! De felsorolhatnám a setlist összes dalát, tényleg tud valamit ez a gyerek! 😁 Látszott rajta, hogy nagyon jól érzi magát, szeret ide jönni, úgyhogy nekem tuti nem ez volt az utolsó Miyavi koncertem. A felhőcskémet én is eltettem. ❤"

Blogbejegyzés küldött:

Hivatalos fotósok képei:
Hetessy-Németh Tünde: 
BARBA NEGRA Facebook






2019. október 25., péntek

NO SLEEP TILL TOKYO EU TOUR – 2019.10.21. BUDAPEST - Fanproject és koncertbeszámoló

A 2017-es Fire Bird turné után Miyavi újra színpadra lépett a budapesti Barba Negrában, a Livesound szervezésében. Ebben a bejegyzésben a fanprojectről szerezhettek több infót, ezt pedig a koncert leírása követi. A ti élménybeszámolóitokból külön bejegyzés készül majd!

Az előző koncertről nem készült ugyan írott tudósítás, de egy rövid videó erejéig szeretnék visszautalni rá: https://www.instagram.com/p/BTfOzeFgFEZ/
Két és fél éve azzal leptük meg Miyavit, hogy a ráadásnál kb. 268 piros kartonszívecske emelkedett a magasba, ezzel kellőképpen meglepve az énekest. Sokat gondolkoztam, idén mivel lehetne előrukkolni, ami annál is királyabb, és azt hiszem, sikerült!


A FANPROJECT

Miyavi a No Sleep Till Tokyo albumát jött el bemutatni, és tudtuk, hogy a setlist fix részét képezi egy új szám a lemezről, az Under The Same Sky. Nem is tudom, hány éve ismerjük már Miyavi mottóját, miszerint nem számít, hol élünk, milyen nyelvet beszélünk, milyen a bőrszínünk; mind ugyanazon ég alatt vagyunk. A koncerteken nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos egymás elfogadása, a nyitottság és a szeretet. Úgy gondoltuk, idén kifejezzük, mennyire egyetértünk ezen gondolkodásával. Az Under The Same Sky alatt szívecskék helyett felhők, holdak és csillagok jelentek meg a tömegben, hátul pedig egy UNDER THE SAME SKY feliratú zászlócska.

Hátul álltam a koncerten, mikor eljött az idő és fel kellett mutatnunk a zászlót egy barátnőmmel, de tudom, hogy még így is eltakartuk a kilátást a mögöttünk állónktól, míg ez a szám tartott, ezért elnézést kérek minden érintettől. A zászlóval elsétáltunk kicsit jobbra, majd vissza balra, aztán megint kicsit jobbra, majd vissza balra, a helyünkre – Miyavi nem igazán tudta, kire nézzen, hisz idén több pálca készült, plusz volt egy zászlónk is. A reakciójáról én ugyan lemaradtam, de úgy hallottam, a zenész először észre sem vett semmit az egészből, mert csukott szemmel, vagy épp gitárjára nézve játszott, így nagy volt a meglepődöttsége, mikor felnézve egy rakás égi tüneménnyel találta szembe magát. A szám közben meg is jegyezte, hogy hirtelen majdnem elfelejtette a dalszöveget is, utána pedig megkérdezte, mégis hogyan tudtuk ezt az egészet összehozni. 

Ugyan neki nem tudtunk válaszolni, de nektek nagyon szívesen elmesélem, hogyan is sikerült így felkészülnünk.

Egy felhívással kezdtem, amit a Miyavi Hungary oldalon tettem közzé. Volt néhány jelentkező, így létre is hoztam egy csoportot, ahol a részleteket beszéltük meg. Időközben érkeztek még csatlakozási kérelmek, a végére 11 tagot számlált csoportunk. Egészen szeptember végéig a szívecske volt tervben – hirtelen támadt az új, égi jelenséges, Under The Same Sky ötletem.

Óriási támogatást kaptam az egyik csoporttagtól, O. Zsófitól, aki felajánlotta, hogy munkahelyén ingyen ki tudja nyomtatni és géppel vágatni a kért formákat. Hogy minél kevesebb munkát okozzak neki, felvettem a kapcsolatot N. Kálával, aki a formák design-jában nyújtott segítséget. A kész mintákat csak elküldtem Zsófinak, ő pedig munkának is látott.


Bár az elején úgy tűnt, megint nagyon időigényes (és idegőrlő) lesz a feladat, ezzel a segítséggel hatalmas előnyre tettünk szert. A 2017-es szívek mindkét oldalról közrefogták a hurkapálcát – képzeljétek csak el, milyen volt kézzel kivágni az 572 szívecskét! Természetesen abban is kaptam segítséget, sok kivágott szívet kézhez kaptam, de maradjunk annyiban, hogy nem szívesen kezdeném újra azt a folyamatot. 

Zsófi mindamellett, hogy elhozta nekem a kész formákat, gondoskodott 4 ragasztópisztolyról is. A koncertet megelőző pénteken azok, akik ráértek, eljöttek hozzám, hogy összerakjuk a mindenséget. D. Nóri és F. Orsi, akiket már régről „ismertem” – jobban mondva, a legtöbb hazai Miyavi koncerten láttam őket és váltottunk pár szót; mindig szuper kedvesek és támogatók voltak. A mostani koncerten (is) Orsi gondoskodott a sorszámokról is, ami a helyszínhez korán érkező rajongók számára egy alapvető szükséglet. Ott volt még P. Jázmin is, akinek a nevét szintén régóta ismerem már aktív Miyavi Hungary-s jelenléte miatt. No meg eljött a fáradhatatlan Sophie is, aki egyenesen a reptérről érkezett hozzánk a berlini koncert után. A ragasztópisztoly hatalmas segítséget nyújtott, nagyon hamar végeztek a lányok a pálcákkal – nekem már nem is jutott, így én kétpercenként szedegettem össze tőlük a rakás elkészült pálcát, hogy legyen még padló, ahova tudnak pakolni. Szuper hangulatban telt az este, tökéletes alapozása volt a koncertnek. 




A KONCERT NAPJA

2019. október 21-én a lelkes kis csapat nem volt rest egész este körbejárni a pálcákkal és elmondani, miről is van szó. A megkérdezettek 99%-a lelkes volt és örült az egésznek – nemtől és kortól függetlenül. Sokan még úgy is elfogadták a pálcát, hogy nem igazán ismerték Miyavi számait, vagy nem voltak biztosak, melyik is az Under The Same Sky – mondtuk, hogy semmi probléma, csak nézzék az első sorokat. A maradék kb. 70 darabot egyedül osztottam ki – kapunyitás előtt fél órával mondtam Sophienak, hogy menjen csak nyugodtan előre, hisz már reggeltől a helyszínen volt és nem szerettem volna, ha a project miatt marad le a vágyott első sorról. 

Ahogy kértük, a pálcákat mindenki szépen eltette és senki nem hadonászott vele a megfelelő idő előtt. De ne ugorjunk ennyire előre!

A KONCERT

Nyolc után pár perccel felcsendült a Stars intrója, a dalt megállás nélkül követte a Flashback, In Crowd és Rain Dance. Ez utóbbi után nem maradhatott el Miyavi magyartudásának megcsillogtatása - a következőket intézte hozzánk a Rain Dance után, erősen törve a nyelvet: "Szia! Hogy vagytok? A nevem Miyavi. Visszajöttem Budapestre. Boldog vagyok. Izgatott vagyok. Kérlek, érezd jól magad ma este! Szép vagyok. Szép vagy." 

Néha nem volt túl könnyű felismerni, mit is akar közölni a szamuráj gitáros, de azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a magyar jóságokat egytől egyig megtanulta, egyszer sem puskázott! 

Ezután inkább átváltott angolra és megosztotta velünk, hogy a nemrégi, thaiföldi akciófilm forgatásának eredményét jövőre megtalálhatjuk Netflixen. Beszélt persze a Demónáról is, melyben Udo karakterét hozza. A filmnek erős üzenete van, így kérte, hogy nézzük meg a filmet - mármint most azonnal! 😆

Beszélt arról is, mi történt Budapesten, hisz három szabadnapjuk volt nálunk a koncert előtt - már amennyiben szabadnapnak titulálható a stúdiózás és a... *dobpergés* klipforgatás! Bizony, videoklipet forgattak nálunk egy új számhoz, a stúdióban pedig szintén tök új számokat gyakorolt egy készülő albumhoz. Úgyhogy bőven van mit várni és van miért izgulni! 

Ugyan ez már a hatodik alkalom, hogy megfordul nálunk, mégsem volt eddig ideje városnézésre a sűrű menetrend miatt. Jó külföldiként teljesen elámult azon, hogy Buda EZ az oldal, Pest meg a másik oldal, és hogy ezt a kettőt együtt hívjuk Budapestnek! Még ilyet!!

Látta a Budai Várat, körbenézett a Váci utcán, meg még ki tudja, mik/kik mellett ment el, miközben szó szerint rohangált a klip miatt. Lehet, hogy ott volt valahol tőlünk egy köpésre?! Kirakott egy Insta sztorit a négyes metró mozgólépcsőjéről - csak képzeljétek el a néniket és bácsikat, milyen fejet vághattak, mikor egy 180 cm-s, teletetovált, fehér öltönyös ázsiai lecsücsült melléjük.

A koncertet új számokkal folytatta, felcsendült a nyáron megjelent album címadó dala, a No Sleep Till Tokyo, mely alatt még a klipet is kivetítették. A következő Tears on Fire-t a menekültek ihlették. Miyavi minden egyes koncerten felhívja figyelmünket erre a krízisre, nem győzi hangsúlyozni, milyen reményteljesen csillog a gyerekek szeme a menekülttáborban, és bár tudja, hogy zenészként nem tud sokat tenni, reméli, hogy az üzenet közvetítésével tud segíteni. Ha még „új vagy itt”, bővebben itt olvashatsz Miyavi önkénteskedéséről. Az Other Side után megint összegyűjtötte az erőt egy kis magyarozáshoz: „Jól érzitek magatokat? Én igen! Még?? Igen? Nem?”

Felhozta a 2011-es japán katasztrófát, hogy milyen nehéz döntést kellett akkor hoznia azzal kapcsolatban, hogy eljöjjön-e az európai turnéra vagy otthon maradjon segíteni. A turnét választotta (mialatt a Vörös Keresztnek lehetett adományozni valamennyi helyszínen, hogy segítsünk a japán károsultakon); akkor született meg a következő, Guard You c. dal. Ezek után megkérdezte, készen állunk-e pár régebbi szerzeményére, majd a húrok közép csapott és kezdődött a Selfish Love, melyet a Subarashiki Kana, Kono Sekai – What A Wonderful World követett. Ezután jött el a mi időnk, kezdődött az Under The Same Sky!

Csodálatos volt hátulról látni a sok feltartott felhőt, holdat és csillagot, úgy hiszem, kellőképp sikerült meglepnünk a zenészt. Már nem igazán szokás koncerteken fanprojektet csinálni, nem tudok róla, hogy Európában bárhol csináltak bármit is a rajongók, így nem csoda, hogy örült nekünk!


A rövid Ha!-t, mely egy dob és gitárpárbaj, egyből követte a Strong, Fire Bird és Raise Me Up. A DAY 1 után pedig Miyavi közölte, hogy neki itt most küldetése van, ugyanis kisebbik lánya, Jewelie aznap töltötte be 9. életévét. Lovelie születésnapja nyáron szintén egy amerikai koncert napjára esett, Miyavi akkor is megkérte a közönséget, hogy énekeljenek neki. Ennek tudatában én pár nappal a koncert előtt már szóltam pár rajongónak, akikről tudtam, hogy korán a helyszínen lesznek az első sor érdekében, hogy ráadásnál kezdjék el énekelni a szülinapi dalt Jewelie-nak. Erre végül nem volt szükség, Miyavi megelőzött minket! Ilyen szépen énekeltünk!

Ezt követően a Fragile-t hallhattuk, amit a már-már örökzöld Long Nights követett. Ezután kaptunk egy The Others-t, zárásként pedig az elmaradhatatlan What’s My Name szolgált.

Miyavi hű dobosa, Bobo sajnos beteg volt a turné elején, így másik dobossal indultak útnak, Anthony-val. Kifogástalan volt ő is, de Bobo és Miyavi párosát már nagyon megszokhattuk, a köztük levő kémia pedig mindig felpezsdíti a koncerteket, így volt egy kis hiányérzetem. Az alap beat-eket ezúttal is DJ Jonny szolgáltatta.

Készítettem egy Spotify-os lejátszási listát a koncertes számokból, így ha valaki esetleg újra akarná élni az estét, vagy épp lemaradt a koncertről, de szívesen hallgatná a sorba rendezett dalokat, akkor itt elérhetitek a playlistet.

Természetesen ide is berakom a teljes setlistet, hogy ha nincs Spotify-otok, akkor is képben lehessetek, hogy mik hangzottak el nálunk:

01. Stars
02. Flashback
03. In Crowd
04. Rain Dance
05. No Sleep Till Tokyo
06. Tears on Fire
07. Other Side
08. Guard You
09. Selfish Love
10. Subarashiki kana, kono sekai - What A Wonderful World
11. Under The Same Sky
12. Ha!
13. Strong
14. Fire Bird
15. Raise Me Up
16. DAY 1
___________________________
17. Fragile
18. Long Nights
19. The Others
20. What’s My Name

Összességében, Miyavi ugyanazt a magas színvonalat hozta, amit elvárunk és már meg is szoktunk tőle. 100%-ig jelen van a koncerten, minden színpadon töltött pillanata energiadús, a közönséggel jól kommunikál és igyekszik mindent megtenni, hogy felejthetetlen estét szerezzen a rajongóknak. Felelősségteljesen használja ki a hírnevét, nem halasztja el a lehetőséget, hogy jóra és igaz értékekre tanítson minket. 


Írta: Efi

2019. október 24., csütörtök

NO SLEEP TILL TOKYO EU TOUR - Beszámoló Londonból és Barcelonából

Ahogy tavaly is írtunk a berlini és londoni koncertről, úgy most is hoztunk nektek két beszámolót a No Sleep Till Tokyo turné két európai állomásáról - lássuk, milyen volt a show Angliában és Spanyolországban!

MIYAVI - NO SLEEP TILL TOKYO - LONDON - 2019/10/06  

Írta: L. Zsófi

"Este fél hétre értünk ki barátnőmmel a koncert helyszínére. Akkor már kezdtek gyülekezni az emberek, hiszen a kapunyitást hétre hirdették meg. Volt hétkor kapunyitás? Hát persze, hogy nem😂 A koncertszervezés még mindig nem a menedzsment erőssége. Először beengedték a 150 VIP jeggyel rendelkezőt, hogy egyesével képet csináljanak Miyavival, amit elég hamar lezavartak, majd negyed kilenckor a normál jegyeseket is beengedték. A koncert este kilenckor kezdődött.



Ahogy elkezdődött a koncert, már semmi probléma nem volt. Miyavi fejre szerelhető mikrofonnal tolta végig a koncertet, ami nagyon jól szuperált. Jonny és egy új dobos, Anthony kísérte őt egész végig. 𝐒𝐚𝐣𝐧𝐨𝐬 𝐁𝐨𝐛𝐨 𝐞𝐳𝐮́𝐭𝐭𝐚𝐥 𝐧𝐞𝐦 𝐯𝐞𝐬𝐳 𝐫𝐞́𝐬𝐳𝐭 𝐚 𝐭𝐮𝐫𝐧𝐞́𝐧, ami nagyon fura, hisz már kb. 10 éve zenél Miyavival. Rengeteget beszélt Miyavi, többek között a UNHCR-ról, a filmjeiről és hogy úgy ámblokk mit gondol a világról és a zenélésről.

A zenei része a koncertnek hatalmas zúzás volt! Előttem nagyon sokan úgy kezdték a koncertet, hogy telefon fel és meg sem mozdultak. Hát Miyavinak sikerült elérni, hogy a koncert második felére csápoló, kiabáló, fejrázós és izzadt masszává olvassza őket is.

Ha megnézitek a dallistát, rengeteg pörgős számot játszott, régit is, újat is. Maga a koncert felért vagy 3 kardió edzéssel. Az biztos, hogy emberünk tudja, hogy kell szórakoztatni. Ezt most is bebizonyította.
11 előtt egy kicsivel fejezte be a koncertet és éjfélkor már kinn is volt az épületből. Körülbelül húszan vártunk rá a koncert után és amikor kijött, mindenkivel egyesével kezet fogott és volt pár szava mindenkihez. Plusz egy jó adag aláírást is kiosztott.

𝑺𝒛𝒐́𝒗𝒂𝒍 𝒍𝒆𝒉𝒆𝒕, 𝒉𝒐𝒈𝒚 𝒆𝒍𝒂𝒅 𝒆𝒈𝒚 𝒄𝒔𝒐𝒎𝒐́ 𝑽𝑰𝑷 𝒋𝒆𝒈𝒚𝒆𝒕 (𝒃𝒊𝒛𝒐𝒏𝒚, 𝒑𝒆́𝒏𝒛𝒃𝒐̋𝒍 𝒆́𝒍 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏𝒌𝒊), 𝒅𝒆 𝒆𝒏𝒏𝒆𝒌 𝒆𝒍𝒍𝒆𝒏𝒆́𝒓𝒆 𝒖𝒈𝒚𝒂𝒏𝒖́𝒈𝒚 𝒆́𝒓𝒕𝒆́𝒌𝒆𝒍 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒓𝒂𝒋𝒐𝒏𝒈𝒐́𝒕 𝒆́𝒔 𝒎𝒊𝒏𝒅𝒆𝒏 𝒆𝒓𝒐̋𝒇𝒆𝒔𝒛𝒊́𝒕𝒆́𝒔𝒕.

Nagyon jó élmény volt és tuti, hogy a budapesti koncert is hatalmas lesz. Már alig várom, hogy lássuk a reakcióját a fanprojektre! Biztos tetszeni fog neki!

Bárkinek bármilyen kérdése van a koncerttel kapcsolatban, nyugodtan kommenteljen vagy dobjon nekem egy üzenetet és válaszolok ahogy tudok."

💥 𝐋𝐎𝐍𝐃𝐎𝐍 𝐒𝐄𝐓𝐋𝐈𝐒𝐓 💥
01. Stars
02. Flashback
03. In Crowd
04. Rain Dance
05. No Sleep Till Tokyo
06. Tears on Fire
07. Other Side
08. Guard You
09. Neo Visualizm
10. What A Wonderful World
11. Under The Same Sky
12. Ha!
13. Strong
14. Fire Bird
15. Raise Me Up
16. DAY1
----------------------------------------
17. Fragile
18. Long Nights
19. The Others
20. What's My Name

____________________________________________________________

MIYAVI - NO SLEEP TILL TOKYO - BARCELONA - 2019/10/10



Írta: Efi

A spanyolországi koncertnek a családias Salamandra adott otthont – szerintem ez volt a legkisebb koncertterem, ahol Miyavi koncerten jártam. A turné előző koncertjeivel ellentétben itt volt előzenekar, a lelkes és lendületes Suzy & Los Quattro szórakoztatta a közönséget, mielőtt negyed tízkor Miyavi színpadra lépett. Jók voltak, bár Miyavihoz képest elég mainstream pop-rockot toltak – no de valljuk be, nehéz lehet olyan előzenekart találni, aki igazán illik a szamuráj gitároshoz😜

A setlist elég durva volt, mindössze EGY szám akadt, ami alatt lehetett kicsit pihenni, a többi elég szétszedős volt – ment az ugrálás, csápolás, táncolás és headbangelés. Mi leghátul álltunk, ahol bőven volt helyünk megőrülni úgy, hogy másban ne tegyünk kárt🤣
Miyavi elég sokat beszélt spanyolul; említette, hogy nyolc éve járt itt utoljára, maga sem érti, miért nem jött vissza hamarabb. „Valószínűleg nem sikerült jó promotert találnunk.” – mondta. Illetve hozzátette, hogy a spanyol ’nyolc’ szót (ocho) a tequila miatt már ismerte, és hogy mikor legutóbb Tokióban járt, volt egy elég durva tequilás bulika💫 Megosztotta velünk azt is, hogy nyolc éve milyen király paellát evett, és hogy azért jött vissza, hogy újra ehessen egy jót – tényleg jó lehetett, mert mondta, hogy nem is tudott magának későbbre eltenni, inkább betolta az egészet egyszerre😁 Illetve, koncerten megjegyezte, hogy milyen jó illat van - rá is kérdezett, hogy valaki cigizik/füvezik-e😏

Persze beszélt a friss, thaiföldi filmforgatásról, ami egyelőre szupertitkos, ezért nem oszhatott meg róla sok infót, vagy épp fotót a forgatásról. Említést tett arról, hogy járt a 𝐃𝐄𝐌𝐎𝐍𝐀 japán premierjén. „Nézzétek meg a filmet és találjatok meg benne! Most először nem én vagyok a rossz arc és nem is ölök meg senkit. Nem mintha nem lenne jó buli másokat kinyírni.”

Az 𝐄𝐍𝐒𝐙-es munkásságáról is szót ejtett, még mindig ugyanolyan szenvedélyes eziránt, mint legutóbb. Persze hozzátette, hogy úgy érzi, zenészként nem tud sokat tenni értük, csak annyit, hogy átadja másoknak az üzenetet; a menekültek helyzetét.

A közönségről szólva, én kicsit bulisabb/lelkesebb rajongókra számítottam. Ők nem nagyon használták ki a számok közti, vagy épp a főműsoridő utáni csendet arra, hogy kántálják Miyavi nevét – mondjuk nem kellett félteni a barátnőmet, mert mikor már kínosnak érezte a csendet, legtöbbször ő kezdett neki, és hála a hangjának – ami kb. négy emberét kiteszi -, a közönség hamar átvette a ritmust.

Amikor a főműsoridő után Miyavi visszajött a színpadra, a közönség elkezdte üvölteni, hogy „Sᴇñᴏʀ Sᴇñᴏʀᴀ Sᴇñᴏʀɪᴛᴀ!! Sᴇñᴏʀ Sᴇñᴏʀᴀ Sᴇñᴏʀɪᴛᴀ!!” és így tovább - illetve, most, hogy néztem hivatalos setlistet, elvileg a ráadás első száma a Fragile volt, de az nekem valahogy teljesen kimaradt, mindegy is. Tehát akkor valószínűleg a Fragile után kezdett kántálásba a tömeg. Nem gondoltam volna, hogy valaha hallani fogom ezt a számot élőben, sőt, szerintem Miyavi sem gondolta, hogy ez valahogy előkerülhet a turné alatt🤣 Mondta is, hogy legközelebb előre szóljunk, ha ilyen számot kérünk, hogy fel tudjon készülni…. Rákeresett neten a dalszövegre (meg is jegyezte, hogy ez az első alkalom, hogy a saját szövegére keres rá), lepengetett pár akkordot, hogy nagyjából képben legyen, aztán neki is kezdett, és tudjátok mit? Baromi király volt. ᴍᴇɢᴛᴇʜᴇᴛᴛᴇ ᴠᴏʟɴᴀ, ʜᴏɢʏ ᴄsᴀᴋ ᴇɢʏ ʀésᴢʟᴇᴛᴇᴛ ᴊáᴛsᴢɪᴋ ᴇʟ, ᴍᴏɴᴅᴊᴜᴋ ᴀ ʀᴇғʀéɴɪɢ, ᴅᴇ ʙᴇᴄsüʟᴇᴛᴇsᴇɴ ᴠéɢɪɢᴊáᴛsᴢᴏᴛᴛᴀ ᴀ ᴅᴀʟᴛ, ᴛᴇʀᴍésᴢᴇᴛᴇsᴇɴ ᴋɪsᴇʙʙ ʙᴏᴛʟásᴏᴋᴋᴀʟ ɪᴛᴛ-ᴏᴛᴛ. ᴍéɢɪs, ʀᴇɴᴅᴋíᴠüʟɪ éʟᴍéɴʏ ᴠᴏʟᴛ, ᴀᴍɪ sᴢáᴍᴏᴍʀᴀ ᴍéɢɪɴᴋáʙʙ ʙɪᴢᴏɴʏíᴛᴏᴛᴛᴀ ᴀ ʀáᴛᴇʀᴍᴇᴛᴛséɢéᴛ.

Végszóként annyit, hogy a hírnév nagy felelősséggel jár, amit Miyavi remekül kihasznál, csodálatos értékek közvetítésével. Nem győzi hangúlyozni, milyen fontos egymás elfogadása, támogatása, a nyitottság és a szeretet. Végtére is, nem számít, milyen messze vagyunk egymástól, milyen a bőrszínünk és milyen nyelvet beszélünk; mind ugyanazon ég alatt vagyunk.

💥 𝐁𝐀𝐑𝐂𝐄𝐋𝐎𝐍𝐀 𝐒𝐄𝐓𝐋𝐈𝐒𝐓 💥
01. Stars
02. Flashback
03. In Crowd
04. Rain Dance
05. No Sleep Till Tokyo
06. Tears on Fire
07. Other Side
08. Secret
09. Guard You
10. What A Wonderful World
11. Under The Same Sky
12. Ha!
13. Fire Bird
14. Raise Me Up
15. DAY1
----------------------------------------
16. Fragile
17. Señor Señora Señorita
18. Long Nights
19. The Others
20. What’s My Name


⚠ Ha Te is részt vettél valamelyik külföldi koncerten és szeretnél beszámolót küldeni, nosza, ne habozz üzenetet írni az oldalnak, vagy a miyavihungary@gmail.com-ra! Sok szeretettel várok minden ilyesmit, hisz a jó dolgokat mindig szuper érzés megosztani másokkal 💌

2019. január 11., péntek

Instagram LIVE


2018. december 20-án Miyavi élőben jelentkezett Instagram-on egy kérdezz-felelekkel, Yukibomb fashion-beauty influencerrel. Helyi idő szerint hajnalban volt az adás, de szerencsére valakinek sikerült rögzítenie és feltöltenie az egészet YouTube-ra – lejjebb megtaláljátok a videót.

Így hirdették a LIVE-ot Instán. @miyavi_ishihara

Ebben a bejegyzésben egy kis összegzést nyújtok a videóban elhangzottakról. Ez tényleg inkább egy összefoglaló, mintsem egy rendes, írott interjú – miközben hallgattam az adást, jegyzetelgettem. Természetesen felmerültek olyan témák, amikről már bőven olvashattatok interjúkat, azokat időközben jelzem majd. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jegyzetek nem ölelik fel a teljes adást, próbáltam a relevánsabb és/vagy újabb infókra fókuszálni.

Előre is elnézést kérek azért, ha a helyenként előforduló csapongó gondolatok zavaróak. Sok tölteléket kihagytam. Például megesett, hogy valahogy elkezdett egy mondatot, a közepénél eszébe jutott valami tök más, majd a végén visszatért az eredeti gondolatmenethez. Próbáltam ezeket minél logikusabban összerakni!


A nemrégiben megjelent Samurai Sessions Vol.3 nagy szerepet kapott, több számról is kérdezgetett Yuki.

INTRO: Az első kérdés az volt, hogy hogy jött képbe Samuel L. Jackson, akit a lemez intrójában hallhatunk. Egyáltalán, miért rá esett Miyavi választása?
A zenész azt felelte: „Nem választottam ki, egyszerűen csak megtörtént. Erőteljes hangja van. Nem is számítottam rá, hogy közreműködni fog ebben a dalban!” A King Kong film forgatásán találkoztak anno, tartották a kapcsolatot egymással. Miyavi mondta, hogy a színész nagyon nagylelkű és remek fickó, egy igazi legenda. Idén pedig, mikor egy másik film forgatása végett Miyavi Londonban töltött egy kis időt, tudta, hogy Sam is ott van; Instagramon tartották a kapcsolatot – akkor kérdezett rá MYV erre a kollabos dologra, hogy benne lenne-e, Jackson bácsi pedig rávágta, hogy simán!

A U.G.L.Y-ról azt nyilatkozta: „Duckwrth egy nagyon szenvedélyes rapper, aki nem gondolkozik a zenén, hanem egyszerűen csak érzi. Ezzel én is ugyanígy vagyok.”

Pink Spider: hide Miyavi egyik kedvenc japán előadója. Tiszteli hide alkotáshoz, rajongókhoz és világpiachoz való hozzáállását, nagyban befolyásolta Miyavit. Amikor hide elhunyt, Miyavi távol tartotta magát hide zenéjétől, nehezen élte meg azt az időszakot. Szerette volna felhasználni a hangját, hisz szerinte hide zenéje igazi klasszikus. Az eredeti Pink Spider-t kicsit futurisztikusabbá szeretté volna tenni.

Our Love: Miyavi és Miliyah találkoztak már néhány japán tv műsorban, de most először alkottak valamit közösen. A dalszöveg témája erősen LGBT/LMBT!

Me and the Moonlight: Miyavi azt mondta, ez a legszebb dal, amit valaha írt. A kérdésre, hogy írna-e több pop balladát, a válasza az volt, hogy „igen és nem”. Szamuráj gitárosként felelősséget érez aziránt, hogy továbbra is slappeljen. Szeretné áttörni a határt a japán és globál zene/piac között; ötvözni szeretné ezeket. Említette, hogy a rádiók már nem játszanak sok gitárzenét, itt kicsit elkalandozott: „Régen, mikor fociztam, profi akartam lenni. Megsérültem, feladtam az álmomat, hogy focista legyek. Nem tudtam semmit sem csinálni. Küszködtem. Aztán kaptam egy gitárt – a zene és a gitár megmentett. Most rajtam a sor, hogy megmentsek valakit a zenémmel, az én saját világommal. A gitár elvisz engem akárhova a világon, rengeteg lehetőséget ad arra, hogy új embereket és kultúrákat ismerjek meg. Felelős vagyok azért, hogy gitárosként valami újat kreáljak ebben a generációban. Ezt nem érhetem el úgy, hogy mindig ugyanazt csinálom és ismétlem. A slappelés az én védjegyem. Szeretnék tovább kísérletezni és csodás dalokat írni, hogy remek pillanatokat élhessek át másokkal.”

Fragile: Yuki azt kérdezte, szokott-e Miyavi idegeskedni, amikor a személyes érzelmeit közvetíti. “Régebben sokat idegeskedtem emiatt. Emiatt építenek az emberek falakat maguk köré. Mindig küszködök. Ilyen vagyok; elkezdtem tetováltatni magam, színpadon gitározni, megőrülni, minden este zúzni, de emellett nagyon érzékeny is vagyok. Ugyanolyan, mint te, vagy bárki más. Egy nap pedig Yoko Narahashi, aki egy szereplőválogató (casting director), azt mondta, hogy az érzékenységem az erősségem. Ez a Fragile alap koncepciója és témája. Mind törékenyek vagyunk, mindig falakat építünk magunk köré, hogy megvédjük magunkat. Szükségünk van rá. A repterek, az utcák… olyan sokan vannak, olyan zajos minden. Az érzékenység erősség. És eddig fogalmam sem volt arról, hogy tudok így énekelni. Ez a dal nagy kihívás volt számomra.”

Előkerült a kaliforniai tekercs példája is, amit már hallhattunk/olvashattunk tőle a The Others albumnál is: „[…] a zenéről való elképzelésem olyan, mint a kaliforniai tekercs. A japán sushi-mesterek nem igazán kedvelik, mert megtörte a hagyományos szabályt. Hagyományos összetevőkből áll, mint a rizs és szójaszósz, de van benne avokádó, amit az eredeti sushiba sosem tesznek. Szóval számomra a kulcs az, hogy találjak valami olyat, mint az avokádó. Ázsiai vagyok és megvannak a saját stíluselemeim, technikáim, megjelenésem. Most találnom kell valamit, hogy hozzáadjam mindehhez. Nem epret és nem csokit akarok; avokádót. Ez a kísérletem célja.”

A szólóalbumról:
Szóba került, hogy Miyavi már tervezi a következő önálló albumát.
“Magabiztos vagyok, amikor gitározok. Amikor színészként álltam a vörös szőnyegen, nem tudtam, mit tegyek. Nagyon ideges voltam. A gitárral önmagam lehetek. A gitár az eszközöm arra, hogy jó időt töltsek a közönségemmel. Eszköz a felfedezésre is. A rajongóim támogatnak, szeretik a dalszövegeimet és a hangomat is. A hangomról szólva, nem vagyok olyan magabiztos az énekkel, mint a gitárral. Most viszont szeretnék valamit a saját hangommal és a saját szavaimmal alkotni, így támogathatom a rajongóimat az üzeneteimmel. Szeretném a saját üzenetemmel támogatni a rajongóimat.

Természetesen a visual kei is szerepet kapott. A zenész a következőket mondta: “A visual kei egy remek kultúra, de zenészként nem akartam bekategorizálni magam. Nem szeretném, hogy az emberek kategóriaként vagy zenei műfajként viszonyuljanak hozzám. Én csak szabad akartam lenni, és szabadabbnak is érzem magam így, hogy bármit megtehetek. Színészkedhetek, állhatok modellt, cosplayezhetek. Ezért is döntöttem úgy, hogy megírom az életrajzomat. A könyv alap témája az, hogy egy senki voltam, de most különleges vagyok valaki(k)nek. Mint az anyukám. Ő nem híres, nem gazdag, de számomra különleges.”

Miyavi tanácsa a kezdő zenészeknek:
“Csak zúzzatok, érezzétek jól magatokat és inspirálódjatok a zenéből, amit ti szereztek. Kezdetben rengetegen inspiráltak engem, de épp akkor vesztettem el a focista-álmomat. Én csak azt akartam, hogy csináljak valamit, csak gitározni akartam, nem rocksztár lenni. Zenélés közben éreztem azt, hogy önmagam lehetek. Szabadságot éreztem a kreativitásban. Bármit alkothatok, amit csak szeretnék, és ez a kulcs. Ha másokat próbáltok másolni, akkor ez az egész nem fog menni. Nem lehettek mások, maradjatok önmagatok. Ismerjétek meg magatokat jobban. Én is akkor ismertem meg magam, amikor gitároztam. Fontos az, hogy szembenézzetek magatokkal és hogy legyen célja annak, hogy gitároztok. Nem tudom, hogy ez jó tanács-e. De ne másoljatok senkit, még engem se. Amúgy is jobban tudok slappelni, mint ti, úgyhogy találjatok valami mást. Én is gyakorlok ám, egyre jobb vagyok. Találjátok meg a saját utatok, és akkor önmagatok lehettek. Utána pedig alkossunk valamit együtt!”

“Előadóként felelős vagyok azért, hogy a rajongókat a következő szintre emeljem. Vállalnom kell a kockázatot, és néha hibázok. Ám annak köszönhetően, hogy ilyen szoros kapcsolat és bizalom alakult ki a rajongóimmal, tovább tudok menni. Tudom, ha hibázok is, az emberek támogatnak.”

Yuki megkérdezte, hogy készítene-e Miyavi közös számot Melodyval. A válasz: “Persze! Van egy dalunk, a Where Home Is, ami az otthonról szól, főleg az ő szemszögéből, és egy anya szemszögéből. Mindig támogat engem és a lányainkat. Ez egy elég művészi, de nagyon édes szám. Igazából terveztük, hogy rákerül a Samurai Sessions Vol.3 albumra, de korábban készült, mint a többi szám, így hangzásilag nem nagyon passzolt volna az albumra. De most, hogy belegondolok… tényleg rá kellett volna tenni a lemezre.

Végezetül pedig itt van néhány random/király infó:
  • A Samurai Sessions Vol.3 album összes számán Miyavi vette fel a basszusgitárt
  • Miyavi hosszas gondolkozás után Dél-Amerikát felelte arra a kérdésre, hogy hova szeret legszívesebben utazni.
  • Miyavi szeretne rajzolni, de inkább mindig csak gitározik. Próbál többmindent csinálni, de képtelen rá. (A kérdés az volt, hogy szeret-e rajzolni.)
  • Megtudhattuk, hogy 2019 elején, vagy kicsit később számíthatunk a következő szólóalbumra!
  • Sokat jelent Miyavinak az, hogy tudja, hogy valaki a világon épp az ő zenéjét hallgatva nyer erőt arra, hogy suliba vagy munkába menjen.
  • Az új albummal való legnagyobb kihívást az idő és menetrend összeegyeztetése okozta. Miyavi közel került az előadókhoz.
  • A visual kei színtérből Miyavit Sugizo is inspirálja. MYV megemlítette, hogy Sugizo is támogatja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát. Miyavi ENSZ-es munkásságáról itt olvashattok többet: http://miyavihungary.blogspot.com/search/label/Menek%C3%BClt%C3%BCgy
  • A kérdésre, hogy mikor lesz a következő világkörüli turné, ezt a választ kaptuk: “Én is ezt kérdezem a személyzetemtől!”
  • Egy gondolat a színészkedésről: “Ha megszabadulsz magadtól (személyiségedtől), akárki lehetsz.”
  • Akikkel szívesen készítene még kollabot: Madonna (“De komolyan, szeretnék vele közösen készíteni valamit!”- és ezt nem először mondta), Post Malone (“Remek zenész. Ő nem csak egy rapper; ő egy művész.”), Skrillex, Gackt (“Remek ember, erős egyénisége van, tisztelem a személyét.”), BTS (Madonnát, Post Malone-t és a Skrillex-et ő mondta, a többieket rajongók kérdezték egyen-egyenként.)
  • A kérdésre, hogy mi a kedvenc filmje mostanban, a Human Flow-t válaszolta, annak ellenére, hogy még nem látta elejétől a végéig.


Az adást itt nézheted meg: 



Írta & fordította: Efi