MIYAVI a Bleach-es szerepéről, értékekről és hidétől nyert inspirációjáról mesél

Szokatlanul napos idő volt Angliában április 21-én – mintha az ég is tudta volna, hogy megérkezett a japán gitárszamuráj a Day2 World Tour keretén belül. Az ULU színpada melletti teremben került sor a találkozóra: egy hosszú, fehér szobában, mennyezetig érő ablakokkal, ami fénnyel árasztotta el a helyiséget. MIYAVI laza, fekete pulcsit és szimpla fekete farmer viselt, a koncert előtti outfitet pedig egy pár fekete színű, fehér talpú Y-3 NOCI HIGH cipő egészítette ki.

Általában nem indulsz turnéra ilyen kevés idő eltelte után, hisz tavaly a Firebird-el utaztad körbe a világot. Az előző turnék között mindig legalább két-három év telt el. Miért döntöttél úgy, hogy ilyen hamar, szinte szünet nélkül újból útra kelsz?

Jó kérdés. Mi sem számítottunk arra, hogy idén világkörüli turné lesz, épp azért, mert tavaly ilyenkor volt az előző, de el kellett mennem egy párizsi divatbemutatóra, és egy New York-os ENSZ-es gyűlésen is részt vettem, szóval úgy gondoltuk, lehetne pár koncert Londonban, New York-ban, Pekingben – valami ilyesmi körben. Ezt nem nevezném turnénak. Úgy terveztük, hogy ellátogatunk néhány fővárosba, szóval aki akar, az eljöhet megnézni a show-t, még ha nem is élnek azon városok közelében. De ha már eljöttünk Londonba, akkor miért is nem lépünk fel Párizsban? És mi van Berlinnel, Oroszországgal, Varsóval? Ahogy látod, ezúttal ez az egész sokkal jobban össze van tömörítve. A helyszínek is kisebbek.

Igen, és még Dél-Amerikába is mész, ugye?

Az egy külön történet. Úgy terveztük, hogy Amerikában csak LA-ben és NY-ban lesznek koncertek, de végül hozzáadtunk más városokat is. Bejelentettük a turnét, mire a dél-amerikai rajongók rákezdtek, hogy: “Ez nem is világkörüli turné!”

Helyi promóterek küldtek nekünk ajánlatot Dél-Amerikából. A helyiek segítsége nélkül nem tudunk koncertet szervezni. Nem tudom a promóterek vagy a helyszínek telefonszámát, így szükségünk van a helyiek támogatására. Jelen esetben a rajongóim erős hangjának volt köszönhető az, hogy a promóterek elkezdtek mozgolódni. Tőlük kaptunk ajánlatot, így válhatott valóra az, hogy oda is eljutunk majd. Tudod, még mikor terveztem a turnécuccokat, a dél-amerikai dátumok még meg sem voltak. Csak ezután kaptunk ajánlatot az ottani koncertekre. 

Nagyon csodás látni, milyen erős a rajongók hangja. Persze, én személy szerint akartam is menni Dél-Amerikába, de messze van, nem tudjuk, mit is csinálhatnánk arrafelé, plusz a nyelvbeli különbségek… Úgyhogy elég hatásos volt látni, mire is képes a rajongók hangja. Sikerült, megyünk Dél-Amerikába! Rettentően izgatott vagyok, már rég vissza akartam menni oda.

Ez persze nem csak az én döntésem: itt van a személyzet, az ütemterv, a biznisz… Kész csoda, hogy ez az egész összejött. Nagyon nagyra értékelem a dél-amerikaiak hangját.

Már túl vagy 18 koncerten, túl az ázsiai turnén. Hogy tudsz egészséges és energikus maradni? Nem lehet könnyű.
Jah, nem könnyű. Mármint, ez is egy jó kérdés.

Szabsz magadnak valamilyen határt a színpadon, korlátozod az energiád?
Nem, erről szó sincs. Az van, hogy nem bulizom. Egyáltalán. Ami számít, azok a kis dolgok, a rutin; amiket mindennap csinálsz. Én egyre inkább úgy érzem magam, mint egy sportoló. Az étkezésem más, ha nem vagyok turnén, viszont akár turnézok, akár nem, minden reggelem edzéssel kezdem. Reggelente szoktam beszélni a japán és amerikai személyzetemmel is. Szeretek korán kelni, négy-öt körül.

Reggel négykor?!
Aha, nagyon bírom a reggel energiáját. Mindennap edzek, minden egyes reggel, koncert előtt, koncert után, és lefekvés előtt. Nagyon fontos fenntartani ezt a mentalitást, ez alap.

Régebben minden országban kaptam masszázst, hisz a színpadon össze-vissza rohangászok, headbangelek. Mára már felhagytam ezzel a masszázs-témával. A lényeg az egyszerűség; hogy mindenféle kezelés nélkül jó formában tudd tartani magad. Ha épp valahol nem volt masszázs, nem tudtam helyrejönni, úgyhogy mostanra már minden megy egyedül, magamtól.

Az étkezésről szólva: reggelente mindig elkészítem a saját smoothie-mat, hogy jó kondiban maradjak. A hotelek reggelije sehogy nem érint, mivel minden egyes reggel a saját reggelimet fogyasztom. Már szénhidrátot sem eszek.

Bár most, a turné alatt fogyasztok szénhidrátot – szándékosan. Ez az alapvető különbség aközött, ha turnézok, és amikor nem vagyok úton. Teljesen más az az energiamennyiség, amit a színpadon használok, és amit a stúdióban, mivel a színpadon rengeteget izzadok. Azt az energiát izomból és zsírból használom fel. Ugyanakkor nagyon fontos elegendő energiát biztosítani az agynak és a testnek, úgyhogy szabályozom, mennyi cukrot és szénhidrátot fogyasztok a turnék alatt. Jah, mostanában nagyon sok szénhidrátot ettem.

Ha szénhidrátról van szó, mit eszel legszívesebben?
Gluténmenteset: rizst, barnarizst. Barnacukrot, quinoát, kukoricát. Általában nem eszek kenyeret és tésztát, de néha nincs más választásom.

A zene nagyon spirituális, úgyhogy biztosra kell menned, hogy jó fizikai kondiban vagy. Felelős vagyok azért, hogy a legjobb előadást nyújtsam. Ázsiában majdnem lebetegedtem. Nagyon más ott a levegő, főleg Hong Kong-ban és Pekingben. Gyönyörű városok, király közönséggel – de a levegő minőségét nem mondanám jónak. Befolyásolja a hangot és a torkot.

Korábban említetted, hogy márciustól kezdve minden hónapban kiadsz új kislemezeket. A Sonita Alizadeh-el készült Long Nights és a Seann Bowe-val készült In Crowd már megjelent. Mit várhatunk a következő kiadványoktól?Őszintén szólva, az alkotás szabadsága az alap elképzelés. Van sok olyan dal, amit már játszottunk élőben, de még nem adtuk ki őket. Az áprilisi kislemez hamarosan megjelenik. (A szerkesztő megjegyzése: A So On It már elérhető!)

Észrevettük, hogy sok feldolgozást készítesz. Mi alapján választod ki ezeket a dalokat? Különösképp azokat, amiket ráraksz a turnés számlistákra.
Egyszerűen azokat választom ki, amik inspirálnak. Nem csak én választok: a producerek, a személyzet, mindenki gyűjt számokat. Lehet, hogy úgy játszom, hogy nem is tudom, mi az, de inspiráltnak érzem magam tőle. Érzem a zenét a gitárommal, és eljátszom.

A Pink Spider is szerepel a mostani számlistákon – elárulnád, milyen hatással volt rád hide és a hamarosan megjelenő tribute album?
Művészként számtalan módon tisztelem őt; az alkotása és a rajongói által mutatott hozzáállása végett. A globális piac iránti viszonyulása is említésre méltó. Nemcsak a japán piac felé hajtott: próbálta a következő szintre eljuttatni a rajongóit. Nem szimplán kiszolgálta őket (azzal, amit elvártak tőle), hanem kihívásra bírta őket új dolgokkal, ami egyáltalán nem könnyű, mert ez nem az, amit a közönség akar. Ez rendben van, de tudod, ez ugyanolyan, mint az oktatás. A két lányomról szólva, persze, megadom nekik a szükséges dolgokat, ugyanakkor nem segítek nekik állandóan.

Néha hagyom őket hibázni, és erősen hiszek abban, hogy ez az igazi szeretet, és az igazi módja annak, hogy kimutasd szereteted. Így válhatnak függetlenné. Ugyanez vonatkozik a rajongóimra is. Olyat akarok csinálni, amit ők szeretnének, ugyanakkor szeretném, ha büszkék lennének arra, hogy ők MIYAVI rajongói. Nem azt mondom, hogy rossz, amit csinálunk, de ami a mi kis világunkon kívül történik, az is fontos. Erre akkor jöttem rá, mikor még a visual kei világban éltem.

Csodás és különleges kultúra, de vajon szeretik a szüleid? Büszkék rád? Érdekli az osztálytársaidat? Nincs tökéletes zene vagy alkotás, de szeretném legalább a hitelességet, a szakmabeli tudást és a professzionalizmust magaménak tudni – így ha még az emberek nem is csípik, amit csinálok, nem akarom, hogy lenézzék a rajongóimat. Ez nagyon érzékeny téma; azt akarom, hogy a rajongóim erősek legyenek, akik meg tudnak állni a saját lábukon.

Szóval úgy viszonyulsz hozzájuk, mint a lányaidhoz?
Igen! Nem tudom, helyes-e ezt így csinálni művészként, előadóként. Nem akarom, hogy azért jöjjenek a koncertemre, hogy elmeneküljenek a valóság elől. Nem akarom, hogy ez legyen, ez nem jó. Olyan, mint a cukor. Nem szeretem.

Azt akarom, hogy a koncertemet erősebb emberként hagyják el. Erre való a koncertem, és ez a felelősségem.

Honnan szerezted ezeket az ötleteket, filozófiákat? Ki segített neked abban, hogyan neveld a lányaidat, és hogy hogyan tedd erősebbé a rajongókat? Van valaki, aki különösképpen inspirál?
Hm, ez is egy remek kérdés. Fogalmam sincs. Természetesen a feleségem, Melody óriási segítség. Nagyra értékelem, hogy neveli a gyerekeket, neki hála tudok most is turnézni. Nagyon hasonlítunk, de ugyanakkor vannak olyan tulajdonságaim, amik neki nincsenek, és ez fordítva is igaz. Megosztjuk gondolatainkat és hozzáállásunkat a neveléssel kapcsolatban. Én szigorúbb vagyok, mint ő. A gyerekeknek minden reggel tornázniuk kell: ügyelni a testtartásra, légzésre, szóval ilyen apróságokra. Nem az izmosodáson van a hangsúly, hanem azon, hogy szokásukká váljon a mozgás. Szóval mondhatom, hogy a feleségem, Melody inspiriál.

Ha már a családról beszélünk, hogyan kommunikáltok ilyenkor?
Interneten. Miután megérkeztem Londonba, két óráig beszélgettem Melody-val. Tovább maradtam Párizsban, mert volt néhány meetingem, szóval Eurostar-ral érkeztem ide. Vacsorázás közben beszélgettünk, így megoszthattam vele az éttermet.

A lányaimnak meg vannak különféle applikációi, ahol kommunikálunk. Mostanában a Minecraft-ot tolják, de van egy másik app, amivel játszanak, a Roblox, úgyhogy én is játszok velük. Mikor van időm, bejelentkezek, és ha megtalálom őket, játszunk egy kicsit. *nevet* Vicces együtt csinálni valamit az internet világában.

Menjünk is tovább a Bleach filmre. Gratulálunk a szerephez! Mesélnél egy kicsit a filmről azon rajongók kedvéért, akik nem ismerik az animét?
Srácok, szerintem ti jobban ismeritek az animét, mint én! *nevet* Nektek kellene mesélni róla, én annyira nem ismerem. Szeretem a Vagabondot, a Fighter Baki-t, a filozófiai vonatkoztatású alkotásokat. Bizonyos értelemben ez megvan a Bleach-ben is.

Észrevettem, hogy sok rajongóm bírja, úgyhogy mikor felkérést kaptam a rendezőtől, elkezdett érdekelni a Byakuya és Rukia közti kapcsolat, mert nekem is van egy húgom. Ahogy korábban mondtam, nemcsak úgy lehet kifejezni a szeretet, ha véded a szeretteid, vagy ha kedves vagy velük. Szóval, Byakuya is egy eléggé szigorú figura, de nagyon szereti a testvérét. Ő eképpen mutatja ki szeretetét, így van köztük némi konfliktus. Byakuya szeretné, hogy Rukia elég erős legyen, de másképp értékelik az életet. Számomra nagyon érdekes ez az érzelem és mindaz, ahogy testvére iránt érez. És nagyszerű lehetőség volt arra, hogy megtapasztaljam, milyenek a kardos harcok. Jól szórakoztam.

Magad csináltál mindent, vagy volt dublőröd, aki elvégezte helyetted a veszélyesebb dolgokat?
Nem volt ott semmi veszélyes, magam csináltam mindent.

Kicsit hasonlít rád a karakter, akit alakítasz a filmben: mindketten azt akarjátok, hogy igazság legyen a világban, nyugodt természetűek vagytok és elbűvölőek.
Byakuya elbűvölő? Szerintem nem. Még csak nem is mosolyog!

Pont ez teszi vonzóvá! *nevet*
*nevet* Úgy értem, a történetben, és másokkal, persze, igazán elbűvölő. Bírom a beállítottságát. Mind okkal van, ennyi az egész. Ez rám is igaz; azért, hogy valóra váltsak dolgokat, feláldoznék más teendőket. Ez alapvető beállítottság, és úgy gondolom, ez benne is megvan.

A szerep egyáltalán nem volt veszélyes, hisz senki sem látja őt, mikor mozog *gyors kardozós mozdulat imitálása*. Az előzetesben majd láthattok ebből egy kicsit, mikor kinyírom Ichigo-t. *nevet*

Jó buli volt?
Mindig jó buli megölni másokat! *nevet*

Előzőleg úgy mélyültél el Watanabe (A Madár) szerepében a Rendíthetetlenben, hogy távol tartottad magad Jack O’Connell-től, mikor nem forgott a kamera. Milyen kihívásokkal néztél szembe a Bleach forgatása alatt? Voltak nehéz mozdulatok, melyeket meg kellett tanulnod? Sok időbe telt a karakter bőrébe bújnod?
Szerintem más színészek sokkal professzionálisabbak. Nem tudom magamban ki-be kapcsolni, hogy most épp az alakított karakter vagyok, vagy pedig én magam. Ezért kell elkerülnöm, hogy hétköznapi beszélgetésbe elegyedjek velük. Ha a karakternek érzem magam, akkor nem akarok kijönni belőle, mert sok időt venne igénybe, hogy újra visszatérjek. Őszintén szólva, néha elgondolkozom, néhányan milyen mélyen bele tudnak mélyedni. Én az a fajta vagyok, aki belebújik egy karakter bőrébe, és nem jön ki belőle egy ideig. Meg kellett tartanom a távolságot.

A főszereplő és mindenki más nagyon kedves. Még a Gangoose filmben is mind tök rendesek voltak, de rosszfiút játszottam, így nem akartam, hogy bármiféle kapcsolat az alakításom útjába álljon. Ha harcolunk, azt akarom, hogy gyűlöljenek. Igazából csak így megy nekem. Az első filmben, a Rendíthetetlenben is, nem tudtam másképp a karakterré válni.

Ugorjunk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával közös munkádra!
Végre! *nevet* Olyan sokmindenről tudnék beszélni, és ezt legtöbbször elfelejtik az interjúk során.

Mi egyáltalán nem, hisz tudjuk, milyen szenvedéllyel vagy eziránt. Tavaly megválasztottak Japán első Jószolgálati Nagykövetévé. Gratulálunk! Azóta több ENSZ-es találkozón veszel részt, ahogy azt az Instagramodon láthatjuk. Az, hogy Jószolgálati Nagykövet lettél, kinyitott új ajtókat előtted, hogy segíts, és hogy ismertesd a világgal a menekültkrízist?
Igen, rengeteget. Emberként. Erről beszéltem a koncertjeim során. Talán nem helyes a szórakoztatóiparban, előadóként vagy énekesként termékként beszélni a humanitárius munkáról. Vannak emberek, akik nem várják ezt el, és olyanok is, akik nem méltányolják. Néha akadályt jelent, mert ez nem az, amit az emberek akarnak – de ez is ugyanaz, mint a gyerekeimnél: nem akarok állandóan cukrot és csokit adni nekik. Nagyon fontos a zöldséget is rárakni a menüre, hogy meglegyen az egyensúly. Ugyanígy, ha állandóan csak spenótot adnék a lányaimnak, nyilván utálnák.

Úgy gondolom, a zene tényleg segíthet, például azoknak az embereknek, akik nem hallgatnak ilyen témában beszédeket, híreket. Attól még zenét hallgathatnak. A zene híd lehet, és ez olyasvalami, amire talán képes vagyok. Mikor először látogattam menekülttáborba, megijedtem.

Libanonban voltál, ugye?
Aha, és rájöttem, hogy van valami, amire képes lehetek a zenével. A zene láthatatlan: nem látod, de birtoklod, és mintegy ragasztóként köthet össze embereket, akiket aztán új helyre vihet – ez az én szerepem nagykövetként. Még a menekülttáborokban is MIYAVI vagyok, nem egy tipikus nagykövet. Rocksztár vagyok, aki humanitárius munkát végez. Ez az én személyem, úgy, mint MIYAVI, a nagykövet.

A Long Nights c. dalod sok ottaninak szól. Azok is magukénak érezhetik a számot, akik elvesztették egy szerettüket, akik nehéz időszakon mennek keresztül, akik depressziósak, akik inszomniával küzdenek, stb. Van üzeneted azok számára, akik így küszködnek, és akiknek nehezére esik egy aprócska reménysugarat is találni?

Nem csak “ti” néztek szembe nehézségekkel. Én is voltam már ott, néha még most is nehéz időkön megyek keresztül. A helyzet az, hogy ahhoz, hogy erős legyél, erősen kell hinned abban, hogy vár valami azután, hogy leküzdötted a nehézségeket. Mindaddig, míg tudod, hogy holnap új nap virrad, túljuthatsz egy hosszú éjszakán. Még ha nagyon hosszú is az az éjjel, képes vagy elviselni. Nem mondom, hogy könnyű, de ez az egyetlen módja annak, hogy elhidd, eljön majd a holnap. Ez nem másoktól függ, nem tőlem, én nem teszek semmit értetek. Zenélek, és talán képes vagyok ezzel támogatni titeket és tanácsot adni, de ti vagytok az egyetlenek, akik ezzel megküzdhettek. Őszintén remélem, hogy a zeném segít nektek, mikor nehézségekkel néztek szembe.

Fordította: Efi

Forrás: https://www.jrocknews.com/2018/04/interview-miyavi-on-his-role-in-bleach-his-values-and-inspirations-from-hide.html

DAY2 WORLD TOUR – Berlin

Az előző bejegyzésben már olvashattatok két élménybeszámolót a londoni koncertről, illetve némi technikai infóval is gazdagodhattatok, ami a MyMusicTaste-t illeti. Ebben a bejegyzésben egy hosszabb riportot hoztam nektek a koncertről.

Elöljáróban annyit, hogy erkélyen, kényelmes helyről figyeltem a koncertet, így volt lehetőségem írni nektek a dallistát, plusz összefoglalókat arról, amikről Miyavi rövid beszédeket tartott a számok között.

(A setlist végében azonban már nem vagyok biztos – elkapott a ritmus, és nem voltam telefonközelben, így azokat csak emlékezetből jegyeztem fel.)

Idén nemcsak Miyavi, Bobo és Jonny muzsikált; két háttérénekessel osztották meg a színpadot, Heather Ogilvy-vel és Seann Bowe-val.

L. Zsófi

Főműsoridő

A koncert a Flashback c. számmal tökéletesen (és pontosan) vette kezdetét, a hangosítás remek volt, igazán lehetett élvezni a basszust és minden egyes hangot – és ez igaz volt az egész koncertre. Az első számot szünet nélkül követte a Dancing With My Fingers, a Dim It (melyet főként Heather énekelt), a So On It (ami nemrég jelent meg és kerek 361 napot vártam arra, hogy végre kiadják) – az eredeti verzióban és a színpadon is Seann énekelte. Ezzel mindkét háttérénekes kapott némi főműsoridőt. Mindketten szuperjók voltak, a koncert alatt a saját kis minimál koreográfiájukat tolták, mintegy mutatva a közönségnek, mit is csináljanak: ugrálás, csápolás, headbang…

Az ezután következő In Crowd és Bumps In The Night számoknál is főként Seann-nál volt a mikrofon, a Forget You-t pedig teljes egészében egyedül Heather énekelte. Így leírva ez furcsának tűnhet, és talán felvetődik bennetek a kérdés, hogy nem volt-e rossz, hogy nem Miyavi énekelt – de igazából, élőben egyáltalán nem volt furcsa; a leírtak ellenére nem érzem úgy, hogy annyival kevesebbet hallottam volna MYV hangjából. Persze, sokszor leginkább mindhárman együtt énekeltek, vagy ha Miyavi tolta a lényeget, a háttérvokalisták tényleg csak aláfestést adtak.

A Forget You-t egy kis jammelős gitár-dob párbaj után követte hide Pink Spider-je Miyavis tálalásban. A következő hide tribute albumon rajta lesz a dal.

Miyavi ezután kezdett el belejönni a szövegelésbe: (magáról egyes szám harmadik személyben) mesélte, mit csinált 2018-ban: Adidas Y2 modellkedés Yohji Yamamotónak, havonta megjelenő, digitalis EP-k, ENSZ jószolgálati nagykövetség, filmek, melyekben szerepelni fog – nemcsak a Bleach-et említette meg, hanem a Blade of Immortal-t is, melynek főcímdalát, a Live To Die Another Day-t ő szerezte. Miután eljátszotta a dalt, a menekültkrízisről kezdett beszélni.

Ha szoktátok olvasni az ide felkerülő interjúkat/összegzéseket, akkor bizonyára számotokra sem lesz újdonság a következő: Miyavi arról beszélt, hogy Angelina Jolie-n keresztül csöppent bele az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságába. Mesélt arról, hogy milyen fényesen ragyog a menekült gyerekek szeme, és hogy milyen erősek annak ellenére is, milyen körülmények között élnek. Persze hozzátette, hogy a gyerekek oktatása létszükséglet, mert ők alkotják a jövőt. Beszélt arról, mennyire félt, mikor először járt menekülttáborban; nem tudta, hogy tudna épp ő, “egy agyontetovált zenész” segíteni az ott élőkön. Ebből az egyik legkirályabb Miyavi szlogent hozta ki: “A zene nem változtathatja meg a világot, de megváltoztathat embereket, akik aztán változtathatnak a világon.” Büszkeséggel mesélt arról, hogy ő az első ENSZ-es Jószolgálati Nagykövet Japánban, és hogy óriási megtiszteltetésnek érzi. Hozzátette, hogy Japánban nincs annyira fókuszban ez az egész téma, hisz őket nem érinti; itt köszönte meg Berlinnek, Németországnak azt, hogy milyen jó látni az ő befogadókészségüket. A monológot a Long Nights követte.

Ezután a kissé érzelmesebb, lassabb szekció után újra beindult a buli a Firebird és Afraid To be Cool számokkal, a Day1 pedig tetőzte az egészet. Hihetetlen, hogy szól az a dal élőben! A ráadás előtt még megkaptuk a Strong-ot, ahol lelkesen üvölttette a közönség bal- és jobboldalát, majd közepét. A főműsoridő itt ért véget.

Jópofa jelenetek, csodás némettudás

Mikor először kezdett németül beszélni, valaki random beüvöltötte, hogy “Freedom Fighteeeers!”, mire Miyavi csak felemelte a kezét és annyit nyögött ki (miközben próbált nem teljesen összezavarodni), hogy “Ne zavarj, épp németezek!”

Persze ment Bobo nevének kántálása is, mire Miyavi átadta neki a mikrofont. A dobos zavarában kihozott magából annyit, hogy “schnitzel”, mire MYV fapofával: “Schnitzel….. Ez még csak nem is vicces.”

Miyavi arra is próbált rájönni, hanyadjára lép már fel német színpadon. Kiabálták neki a közönségből, hogy hanyadjára, és hogy hol volt eddig, milyen animeconon lépett fel anno. Mikor bekiabálták, hogy Bonn-ban is játszott, total ledöbbenéssel az arcán kérdezett vissza: “Felléptem Bonnban??? MIKOR?!?!” 

Amúgy Miyavi egészen sokat beszélt németül, jó látni, hogy még mindig figyel arra, hogy az adott ország nyelvén szóljon pár szót.

L. Zsófi

Ráadás szekció

Tudnivaló, hogy a Freedom Fighters egy tipikus németországi dallá vált az évek alatt. Régen, mikor egy rajongó kérte, úgy-ahogy eljátszotta, de nem igazán ment neki a szöveg. Pár éve egy rajongó még a németországi koncert előtti helyszín MYV CREW-s Meet&Greet-jén odaadta Miyavinak a kinyomtatott dalszöveget, hogy emberünknek legyen ideje átolvasni a német koncert előtt – azóta már hagyomány, hogy ha Németország, akkor Freedom Fighters. Borzalmasan örültem neki, hisz eddig még nem hallottam ezt a dalt élőben (és az Efi név is ebből jön!).

Tehát, míg Miyavi a kis csapatával átvedlett turnépólókba a színfalak mögött, a közönség ütemesen kiabálta, hogy FREE-DOM FIGHT-ERS, FREE-DOM FIGHT-ERS. Mikor Miyavi visszaért a színpadra és a mikrofonhoz lépett, csak ennyit mondott: “Nem is ez a nevem!” (Hisz megszokott, hogy a fanok a sima MI-YA-VI kiabálással invitálják vissza a zenészt még egy kis extrára.) Ezután valamit macerált a tabletjén (szerintem betöltötte a dalszöveget), és ugyan, még így is elég érdekes szövegvilággal, de eltolta a Freedom Fighters-t. Ezután kaptunk What A Wonderful World-öt, Real-t, és ha jól rémlik, a What’s My Name volt a zárónóta – bár a ráadás számok sorrendjében már nem vagyok teljesen biztos.

Óriásit szólt a koncert, és bár a közönség azért nem volt annyira aktív, mint Budapesten, azért sikerült egy tök jó estét összehozni a Kesselhaus-ban. Zeneileg és hangulat tekintetében mind a londoni, mind a berlini koncert ütős volt, de a berlinit interaktívabbnak éreztem, így nekem jobban tetszett a németországi show. Na meg kaptam Freedom Fighters-t, naná, hogy ez óriási plusz!

Lentebb megtaláljátok még egyben a koncert számlistáját. Ha valamelyikőtök ott volt a DAY2 WORLD TOUR bármelyik állomásán, és szívesen megosztanátok élményeiteket, nosza, írjatok üzenetet a Facebook oldalra, és kiegészítem a bejegyzést!

Remélem, élveztétek ezt a kis beszámolót, és így kicsit ti is úgy érzitek, hogy ott voltatok Berlinben. Köszönöm, hogy elolvastátok!

  

L. Zsófi

SZÁMLISTA

Flashback

Dancing With My Fingers

Dim it

So On It

In Crowd

Bumps In The Night

Forget You

HA!! à Pink Spider (hide)

Live To Die Another Day

The Others

Long Nights

Firebird

Afraid To Be Cool

Day1

Strong

Ráadás:

Freedom Fighters

What A Wonderful World

Real?

What’s My Name

Írta: Efi

DAY2 WORLD TOUR – Beszámoló Londonból + technikai infók és vélemény a MyMusicTaste-ről

Alább a 2018-as angliai koncertről olvashattok egy összefoglalót. A koncert a MyMusicTaste szervezésében került megrendezésre.

© Narin

Európai helyszínek:

04/19 – Párizs

04/21 – London

04/24 – Berlin

04/26 – Varsó

04/29 – Moszkva

Idén két koncertet volt lehetőségem megnézni; választásom Londonra és Berlinre esett. A londoni koncertről G. Kata beszámolóját is olvashatjátok, akivel random futottam össze a koncert előtt. Ha Te is voltál valamelyik koncerten, és szeretnéd a bejegyzést kiegészíteni saját élményeiddel, kérlek, írj üzenetet a Miyavi Hungary Facebook oldalára!

DAY21 – London

G. Kata beszámolója:

“Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy Miyavi megint jön Európába. Mikor sikerült jegyet szereznem, már nagyon izgatott voltam. Türelmesen vártam a jegyemre, de a kiírt időpontig nem jött meg a jegyem, amit furcsálltam. Kaptam egy e-mailt, hogy a jegyem vissza lett küldve, mert nem vette át senki. Nem értettem, hiszen nem jött értesítő, hogy levelem/csomagom van, a postás se hozott semmit. A levélben azt írták, elég, ha ezt felmutatom, a helyszínen átvehetem. Mondom rendben, semmi baj. Pénteken megérkeztünk Londonba, el is mentünk a helyszínre, ahol közölték, aznap nem vehetem át, menjek vissza másnap és megkapom a jegyeket. Ennek már nem örültem annyira, de nem tehettem semmit.

Másnap kezdés előtt visszamentünk és egy lánynak megmutattam a papírjaimat és megkaptam a karszalagokat. Csodálkoztam, hogy „ez a jegy?”. Beálltunk a megfelelő helyre és vártunk. Nem tudom, mi történt, de a szervezés nem lehetett a csúcson, hiszen vagy félórás késéssel mehetett be a korai bemenős és VIP jegyes.

A koncertteremben sikerült egy viszonylag jó helyet találnom és már csak várni kellett. Szerintem a beengedős csúszás miatt később (20:00) kezdődött a koncert. Miyavi hozta a formáját, nagyon energikus volt, lelkesen zenélt nekünk. Hihetetlen volt az energia, ami áradt belőle, el is felejtettem, hogy mennyit ácsorogtam és hogy fájnak a lábaim. A hangosítás számomra tökéletes volt, Miyavit is jól láttam. A koncert legmeglepőbb pillanata az volt, amikor Miyavi előadta a „Pink Spider” című dalt. Ez több ok miatt volt kellemes meglepetés: mert szeretem Hidét és az X Japant. (A szerkesztő megjegyzése: a hamarosan felkerülő berlini koncertriportban bővebben írok majd a Pink Spider feldolgozásról!) A vízosztás szinte életmentő volt, ami meglepett, hiszen több koncertet megjártam, különböző országokban is, és csak az osztrákoknál volt ilyen, Németországban nem.

Koncert után volt találkozó Miyavival. Meglepett, hiszen ez a koncert előtt szokott lenni. Izgatottan álltam a sorban és vártam. Nem kellett sokat várni, majd tíz fős csoportokban engedtek be minket. Számomra ez is furcsa volt, hiszen eddig egyéni fotózáson voltam. Jó és izgalmas volt a találkozó. Miyavi nagyon kedves volt, tudtam pár szót váltani vele, aminek kimondottan örültem. A fotózás után elindultunk haza. Összességében nagyon jó koncert volt, hatalmas buli, és örülök hogy nem hagytam ki.”

Köszönöm szépen Katának, hogy megosztotta velünk élményeit, gondolatait!

L. Zsófitól is érkezett egy beszámoló:

“Az én #DAY2WorldTour-om akkor kezdődött, amikor Efi megérkezett Londonba. Együtt töltöttünk pár napot, majd a londoni koncert után együtt indultunk tovább Berlin felé.

Számomra a londoni koncert családiasabb volt, mint a berlini, mivel rengeteg régi ismerőssel futottam össze az előző koncertekről. Velük mindig nagyon jó találkozni. Körülbelül 10 ismerőssel voltunk az első sorban, így együtt élvezhettük a koncertet. Miyavi teli volt energiával, a csapata nagyon támogatta és a biztonsági őrök is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.

© L. Zsófi

Miyavi mindig kereste a kontaktot a közönséggel, velem is összevigyorgott, és szerintem az első 5 sorból ezt mindenki elmondhatja magáról. Nagyon közvetlen volt, reagált a közönségre és teljes erőbedobással csinálta, amit csinált. Mivel szerinte London a rockzene városa, csak pörgős számokat játszott, mi pedig alig bírtunk már ugrálni a vége felé.

© L. Zsófi

Mesélt az útjairól a menekülttáborokba és egy dolog nagyon megfogott. Elmondta, hogy amikor először volt ilyen helyen, tanácstalan volt, hogy hogyan is segíthetne. Aztán kezébe vette a gitárt és elkezdett zenélni. A gyerekek szemében azonnal meglátta a zene okozta boldogságot és ez volt az a pont, amikor úgy döntött, hogy a zenéjével fog segíteni. Ahogy szokta is mondani: "A zene nem képes megváltoztatni a világot, csak az embereket, és az emberek pedig képesek megváltoztatni a világot." Én ebben nagyon hiszek és abban is, hogy mindenki képes egy kicsit segíteni másoknak. Lehet, hogy nincs módunk arra, hogy menekülttáborokba utazzunk és támogassuk az ottaniakat anyagilag, de már két jó szóval, előzékenységgel és tisztelettel jobbá tehetjük a saját környezetünket.

A koncert nagyon élvezetes volt, mint egy hatalmas nagy buli. Utána jött az Efi által nyert VIP jegyekhez járó Meet&Greet. Tízen szépen bementünk, beálltunk a fényképezéshez, én meg leraktam a kabátom a földre. Erre Miyavi rám néz és már hajol is le, hogy felvegye, mert hogy "jaj, véletlenül leejtetted a cuccod, tessék" és a kezembe nyomta. Miközben szépen megköszöntem, a fejemben az járt, hogy hogyan lehet valaki ennyire udvarias, körültekintő és teljesen átlagos, miközben az egész világon át turnézik. (A szerkesztő megjegyzése: miközben Zsófi azon mélázott, mennyire udvarias ez a csávó, úgy elbambult, hogy sikerült még egyszer leejtenie a cuccait, amit Miyavi újból készségesen felvett neki xD) Plusz, amikor kezet fogtunk, megkérdezte, hogy élveztem-e a koncertet, és a választ meg sem várta, csak rávágta, hogy "Ja, te élvezted, láttam ám!" Csak nagyban helyeseltem neki, hiszen így volt. Az egész koncertet úgy végigcsápoltam az első sorban megállás nélkül, hogy 3 napig fájt a nyakam utána és csak törzsből tudtam fordulni.”

Zsófi elég tartalmasan dokumentálta az ő #DAY2WorldTour-ját, amit az Instagram fókusz-sztorijában megnézegethettek.

📸 Zsófi Instagram: https://www.instagram.com/eggplantsushi/

Keressétek a #day2worldtour nevű rögzített sztorisorozatot!

Én nem terveztem élménybeszámolót írni a londoni show-ról, így inkább most a szervezésre helyezem a hangsúlyt.

MyMusicTaste jegyek, VIP találkozó

Kezdjük talán azzal, hogy a MyMusicTaste szervezésében 3 fajta jegyet vásárolhattak a rajongók. Választhattak, hogy a simát veszik meg, vagy a korábbi belépésre jogosító jegyet. Ha valaki szeretett volna találkozni Miyavival, akkor ezen felül (sima, vagy korábbi belépős) a VIP jegyet úgymond “upgrade”-ként kellett megvenni.

Engem nem az lepett meg, hogy a koncert után rendezték meg a találkozót, hanem az, ahogyan. (Én is részt vettem rajta, mert jogosult voltam a VIP jegyre, ami a MyMusicTaste-nek köszönhető, erről lentebb olvashattok majd bővebben.) Egy szóval tudnám jellemezni az egész talit: gyors. Nem is tudom, mennyi extrát fizethettek a rajongók azért, hogy találkozhassanak Miyavival, és ezért cserébe összesen 2, jóindulattal 3 percet kaptak. Beinvitálták a 10 emberkét egy terembe, ahol egy gyors kézfogásnál többre nemigen akadt idő, utána pedig beállítottak mindenkit egy csoportfotóra. Még Miyavi is megjegyezte Londonban, hogy “Wow, ez aztán gyors…” Ő is láthatóan furcsán érezte magát emiatt, amit abszolút meg tudok érteni, hisz ha lehetne, ő bizony tényleg szánna minden egyes rajongóra legalább 5 percet.

Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert a MyMusicTaste egyre több koncertet szervez hazánkban – lehet, hogy jobb, ha tudtok róla, hogy a VIP jegy jelen esetben bizony csak ennyit takart.

Dühös voltam és elkeseredett – nem magam miatt, hisz ingyen jegyekkel én igazán csendben maradhattam -, mert rengeteg pénzt kifizettettek a rajongókkal, és nem érzem úgy, hogy megfelelő bánásmódban részesítették volna őket.

© L. Zsófi

Hogy jutottam ingyen jegyhez?

A MyMusicTaste oldalán, mielőtt és miután behirdetik a koncertet, lehet pontokat gyűjteni. Ennek legegyszerűbb módja az, ha a saját linkedet átküldöd ismerősöknek, barátoknak. Ha arra kattintva regisztrálnak és megadnak pár egyéb adatot (pl. hogy mennyit fizetnének a koncertjegyért), 50 pont a jutalmad. További 10 (vagy 30?) pontot szerezhettél azzal naponta, ha írtál a koncert üzenőfalára valamit. A TOP10 emberke pontjai láthatóak (és persze a magadét is látod), így mindig tudod, hogyan is állsz. Ahogy láttam, a kpop eseményeknél nem ritka, ha valaki többezer ponttal rendelkezik – Miyavinál talán az első helyezett volt 1000 pont körüli.

Én nem igazán ismertem a MyMusicTaste-et korábbról, és jómagam nem is vagyok a technika ördöge, plusz nem igazán néztem nagyon utána a dolgoknak: annyi esett le nekem az olvasottakból, hogy ha regisztrálok, és mások használják a speckó linkem, kapok majd kedvezményre jogosító kódot, és hamarabb megvehetem a jegyemet. Ennek fényében küldtem el pár barátomnak a linket, aztán nosza, be is kerültem a TOP10-be. Mikor elkezdték árusítani a jegyeket, kaptam egy általános e-mailt, amiben gratuláltak a TOP10-ben elért helyezésemhez, és hogy ezért cserébe ingyen, korábbi belépésre jogosító jegyet kapok, plusz VIP-t – 2 fő részére. Pislogtam, mint hal a miyavis vászontáskában, először azt hittem, ez csak valami kamu – nem az volt. Fogtam hát egy Londonban élő barátomat (az előző beszámolót író L. Zsófit), és megnéztünk két koncertet (mert Miyaviból egy már nem elég).

Szóval igazából egész korrekt ez a MyMusicTaste. Az ügyfélszolgálatukkal is felvettem a kapcsolatot (többször is), mindig 1-3 napon belül érkezett a segítőkész válasz. Az e-ticketet viszont csak a koncert előtt 2 nappal kaptam meg, ami okozott némi idegeskedést, hisz az a fajta vagyok, aki hetekkel/hónapokkal előre mindent elintéz és kinyomtat, de mindent rendben, és végülis időben küldtek.

Párizsban volt az európai és MMT-s turné első állomása. Úgy hallottam, ott borzasztó nagy káosz volt: a TOP10 és fanklubos emberkéket beengedték rendben mindenki más előtt, viszont teljesen összekeveredtek azok, akiknek korábbi belépésre jogosító jegyük volt, és azok, akik sima jegyet vettek – tehát az ottani korábbi belépősök potyára fizettek extrát. Nem igényelt volna sok logisztikát/gondolkodást az, hogy két külön sort kialakítsanak, és ezzel mindenki dolgát megkönnyítsék.

Londonban, ahogy Kata írta, oda kellett fáradnunk a bejáratnál ücsörgő szervezőkhöz: bemutattuk a jegyet és megkaptuk a karszalagokat – egyet, ami a korábbi belépést mutatta, és egy másikat, ami a VIP-t jelezte. Mivel TOP10-ként elől álltam, nem tudom, mekkora kalamajka lehetett, de azt láttam, hogy a beengedéskor bizony már elkezdtek tolongani.

Tekintettel erre a hosszú bejegyzésre, Berlinről külön írok majd, de a technikai részét még beleillesztem ide, ami a beengedést illeti.

Ott nem sokkal kapunyitás előtt a fő turnészervező (Jin, aki nagyon nagy forma) kialakított két sort: egyet a sima jegyeseknek, egyet a korábbi belépősöknek, ami azért átláthatóbb volt, de még mindig tartom magam ahhoz, hogyha a hely engedi, akkor valóban érdemes lenne már nap elején kirakni 2 táblát, hogy ki hol sorakozhat, nem random időközönként odakiabálni, hogy melyik sor melyik jegyhez tartozik.

© L. Zsófi

Konklúzió: sok rosszat hallottam és olvastam már az MMT-ről. Ha nem lett volna ilyen remek lehetőségem, hogy frankón az elsők között bemehetek, lehet, hogy más véleményem lenne, így viszont az MMT munkáját 7/10-re értékelem.

Hamarosan érkezik egy részletes riport Berlinről – JAJ! Hát a londoni est fénypontját csak leírom már, ha itt vagyok! Koncert közben az egyik staffos csóka a közönségből a színpadra juttatott egy plüsscsibét. Miyavi cukin lerakta egy kisasztalra, mondván, hogy a lányai tökre fognak örülni neki. Nos, nem tudom, hogy valaki ezen felbuzdulva, vagy alapvető szándékkal, de a színpadra dobott egy ruhadarabot: lenge, kardigánnak/köpenynek kinéző, fekete felsőt. Miyavi forgatta a kezében, próbálta kitalálni, hogy is kell nézni, majd megszólalt: “Otthon nem mondhatok ilyet, mert van két lányom, de MI A FASZOM EZ?!” Erre persze a közönség óriási nevetésben tört ki – de hogy MYV diplomatikus maradjon, betakarta Bobo lábát a ruhadarabbal – ezzel talán enyhítve az ajándékozó fan kényelmetlen pillanatát.

Írta: Efi

Fotók: Narin, L. Zsófi

MYV CREW változások; segítség regisztrációhoz és tagság megújításához

Elnézést, hogy ilyen későn hozom a híreket, hisz a tagság megújításának határideje 2018.03.31. – viszont kicsit másképp történnek a dolgok idén.

Aki már régebb óta tagja az MYV CREW-nak, az bizony tudja, hogy az utóbbi egy, másfél év érdekesen alakult. Hirtelen nem érkeztek meg a képeslapok, a www.myvcrew.com weblap már nem elérhető, nem jár éves magazin… Tehát most összefoglalom, miben is változott az egész; ami csak a japánokra tartozik, azt nem írom bele ebbe a bejegyzésbe. Jómagam nem igazán vagyok lenyűgözve a tagság nyújtotta előnyöktől, de a személyes kommentjeimet igyekszem magamban tartani.

Privilégiumok:

👕 Tagsági kártya, póló: ezt kapod, mikor befizeted/hosszabbítod a tagságot – feltételezem, új kártya nem jár azoknak, akik már alapból tagok, de az MYV CREW-nál sosem lehet tudni

👥 Meet&Greet koncertek után: sorsolás dönti el, kik azok a szerencsések, akik bejutottak. Azt hiszem, tavaly úgy volt, hogy 5 vagy 10 emberke fogja megnyerni, ennek ellenére gyakorlatilag mindig mindenkit kisorsoltak végül. Reméljük, hogy ez a későbbiekben is így lesz. Újdonság még, hogy eddig ugye nem lehetett saját készülékkel fotót készíteni, mostantól viszont kettőt is engednek.

📩 E-mailben érkező hírek, fotók, random időközönként (ez már kb. egy éve így megy)

🐦 Közös Twitter fiók: ez amúgy elég király, turnék alatt Miyavi tök sokat írogat, meg olyan fotókat rak ki ő is és a személyzet is, amit máshol nem találni meg. Mikor Miyavi elérhető, és a fanok is észreveszik, hogy hékás, itt van, írogatnak neki bőszen; amire csak tud, arra reagál is MYV. 

💽 Évi 1 magazin vagy DVD: pont nemrég kaptak a tagok DVD-t, ami elég menő lenne, mert a tavalyi japán turné minden koncertjéről szerepel rajta egy dal. És hogy miért csak lenne menő? Hát, a képi minőség rendben van, viszont az audió sajnos szörnyű; a háttérből szóló zene (playback, DJ, háttérvokál) rendben van, viszont a gitár és ének bizonyos szinten egészen feldolgozhatatlan.

🌲 Dedikált karácsonyi képeslap

Tehát ezek azok, amik járnak. Mi is változott még? Lássuk csak, talán a legfontosabb: a fizetés módja.

Évekkel ezelőtt engedélyezett volt a sima bankkártyás vásárlás (mint bármilyen online rendelős oldalon), ám idén csak az fizethet bankkártyával, aki Japánban él. Hogy mi marad nekünk? Átutalás – gondoltuk mi, első körben. Több külföldi rajongóval is tartom a kapcsolatot, akik beszámoltak a rossz tapasztalatokról, kezdve azzal, hogy maga az átutalás költsége több, mint a tagság. Viszont van egy kiskapu.

Egészen eddig azért nem osztottam meg a hírt, mert ez a PayID-nak nevezett csoda alapvetően japán, és nem írták a MiyaviShop-os weboldalon, hogy a nem-japánoknak ez is egy opció. A Co-Miyavi WorldWide felvette a kapcsolatot MYV személyzetével, elmesélték, milyen botrányos ez a banki átutalásos téma – a személyzet áldását adta rá, hogy használjuk a PayID-t. Egészen eddig vártunk erre a megerősítésre.

A PayID talán csak az American Express kártyát nem fogadja el, én MasterCard-ot használtam. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A következőkben képes bemutató következik arról, hogyan is regisztrálj, ha a tagság nyújtotta dolgokat kecsegtetőnek tartod, illetve aki szeretné megújítani a tagságát, az is ennek alapján járjon el.

Mindenekelőtt regisztráljunk szépen a PayID-re. Ide nem rakok magyar segítséget – ha erre a linkre kattintotok, látjátok, hogy egy lányka Twitteren szépen, lépésről lépésre elmagyarázza, hogyan lehet regisztrálni: https://twitter.com/seminoir/status/891164576653254656?s=19

Kész? Szupeeer!

Akkor irány ide: https://miyavishop.thebase.in/items/9517827

Az oldal alján átállíthatod az oldalt angolra:

Átállítottad az oldalt? Nagyszerű! Akkor válassz pólóméretet. A méretek a japán leírásban megtalálhatók.

Klipp az „Add to cart”-ra! Ez az oldal fog bejönni utána:

Válaszd a PayID-s opciót, lépj be a PayID fiókodba. Ezután bejön a szokásos, adatokat kérő űrlap.

Kitöltésnél ügyelj arra, hogy ne használj ékezeteket. Mindent ékezet/kettőspont nélkül írj, hogy tutira ne legyen probléma.

Jól ellenőrizd le az e-mail címed! Ha lejjebb görgetsz, ezt látod majd:

Olvasd el, mit írtam az „Other Notes And Remarks” részhez! (Ez csak azoknak lehet fontos, akik megújítják a tagságot: én szimplán megemlítettem az ID számom, hátha érdekli őket.)

✔ A „Mail Magazin”-nál mindenképp pipáljátok ki a kis négyzetet, hogy megkapjátok a híreket. Sanszos, hogy minden a promó/spam mappátokba fog érkezni.

A fizetős opciónál automatikusan be lesz pipálva a PayID, és látni fogod a kártyaadataid egy részét is. Ha leokéztad, kapsz egy e-mailt, hogy köszi szépen a megrendelést.

FONTOS: egyelőre nem tudom, elfogadták-e a kis pénzemet (amúgy kb. 15.500 Ft-ra jött ki, szállítással együtt). Csekkoltam az online bankomat, az összeg egyelőre zárolva van, nem levonva. Március 20-án regisztráltam. Úgy gondolom, nem kell attól tartni, hogy visszautasítsák a fizetést. Ha nem lehetne külföldi kártyát használni, a PayID valszeg el sem fogadta volna a regisztrációnkat. (Az MYV SHOP alapján, ugyanis, ha ott választod a bankkártyás opciót, és bepötyögöd a kis dolgaid, egyből jön is a hibaüzi, hogy hopphopphopp, hát ez nem japán kártya, nem fogadjuk el.) Felelősséget persze nem merek vállalni, de ha ne adj Isten, visszautasításra kerül sor, mindenképp jelezni fogom.

ENNYI, remélem, tudtam segíteni! Ha mégsem, és segítségre van szükségetek, írjatok bátran üzenetet a Miyavi Hungary Facebook oldalra.

Utóirat: mégis idebiggyesztenék némi személyes véleményt. Van egy kedves ismerősöm, akit egy az egyben lebeszéltem az idei tagságról. Ő tavaly regisztrált - azóta sem kapta meg az ígért pólót és a kártyát, ám a DVD-t igen. Idén nem fog Miyavi koncertekre menni, így a Meet&Greet miatt nem érdemes hosszabbítani. Az e-mailben érkező infók nem olyan hű, de érdekesek. Ha bármi gebasz történik, mondjuk ne kapnád meg a termékeket, és ezért írsz a személyzetnek, válaszra ne számíts. Miyavi menedzsere írta, hogy rengeteg egyéb dolguk van, és nem igazán beszélnek angolul. Van, aki kapott újévi kártyát, hozzánk nem jutott el. A weboldal, ahol anno szuperjó, régi és új MYV blogbejegyzéseket lehetett olvasni és exkluzív képeket nézegetni, több, mint egy éve felújítás alatt áll és nem elérhető. Ezek alapján én nem tudom sajnos jó szívvel ajánlani a tagságot. Hogy akkor miért hosszabbítom meg a tagságot? Bár tudnám. Valószínűleg a kötődés miatt, és azért, mert sokat adott nekem az MYV CREW: külföldi kapcsolatokat, remek barátságot, megadta anno azt az érzést, hogy igen, én is a kis CoMiyavi család egy tagja vagyok. Na meg imádom a koncertek utáni Meet&Greetet - persze ott sincs túl sok idő beszélgetni, de MYV fáradtsága ellenére mindig figyelmesen hallgat, reagál. Árad belőle a rajongók és a zene iránti szeretet; végtelenül tisztelem ezt az embert, és hajlandó vagyok feláldozni ennyi pénzt évente azért, hogy támogassam őt.

Írta: Efi