A 2017-es Fire Bird turné után Miyavi újra színpadra lépett a budapesti Barba Negrában, a Livesound szervezésében. Ebben a bejegyzésben a fanprojectről szerezhettek több infót, ezt pedig a koncert leírása követi. A ti élménybeszámolóitokból külön bejegyzés készül majd!
Az előző koncertről nem készült ugyan írott tudósítás, de egy rövid videó erejéig szeretnék visszautalni rá: https://www.instagram.com/p/BTfOzeFgFEZ/
Két és fél éve azzal leptük meg Miyavit, hogy a ráadásnál kb. 268 piros kartonszívecske emelkedett a magasba, ezzel kellőképpen meglepve az énekest. Sokat gondolkoztam, idén mivel lehetne előrukkolni, ami annál is királyabb, és azt hiszem, sikerült!
A FANPROJECT
Miyavi a No Sleep Till Tokyo albumát jött el bemutatni, és tudtuk, hogy a setlist fix részét képezi egy új szám a lemezről, az Under The Same Sky. Nem is tudom, hány éve ismerjük már Miyavi mottóját, miszerint nem számít, hol élünk, milyen nyelvet beszélünk, milyen a bőrszínünk; mind ugyanazon ég alatt vagyunk. A koncerteken nem győzi hangsúlyozni, milyen fontos egymás elfogadása, a nyitottság és a szeretet. Úgy gondoltuk, idén kifejezzük, mennyire egyetértünk ezen gondolkodásával. Az Under The Same Sky alatt szívecskék helyett felhők, holdak és csillagok jelentek meg a tömegben, hátul pedig egy UNDER THE SAME SKY feliratú zászlócska.
Hátul álltam a koncerten, mikor eljött az idő és fel kellett mutatnunk a zászlót egy barátnőmmel, de tudom, hogy még így is eltakartuk a kilátást a mögöttünk állónktól, míg ez a szám tartott, ezért elnézést kérek minden érintettől. A zászlóval elsétáltunk kicsit jobbra, majd vissza balra, aztán megint kicsit jobbra, majd vissza balra, a helyünkre – Miyavi nem igazán tudta, kire nézzen, hisz idén több pálca készült, plusz volt egy zászlónk is. A reakciójáról én ugyan lemaradtam, de úgy hallottam, a zenész először észre sem vett semmit az egészből, mert csukott szemmel, vagy épp gitárjára nézve játszott, így nagy volt a meglepődöttsége, mikor felnézve egy rakás égi tüneménnyel találta szembe magát. A szám közben meg is jegyezte, hogy hirtelen majdnem elfelejtette a dalszöveget is, utána pedig megkérdezte, mégis hogyan tudtuk ezt az egészet összehozni.
Ugyan neki nem tudtunk válaszolni, de nektek nagyon szívesen elmesélem, hogyan is sikerült így felkészülnünk.
Egy felhívással kezdtem, amit a Miyavi Hungary oldalon tettem közzé. Volt néhány jelentkező, így létre is hoztam egy csoportot, ahol a részleteket beszéltük meg. Időközben érkeztek még csatlakozási kérelmek, a végére 11 tagot számlált csoportunk. Egészen szeptember végéig a szívecske volt tervben – hirtelen támadt az új, égi jelenséges, Under The Same Sky ötletem.
Óriási támogatást kaptam az egyik csoporttagtól, O. Zsófitól, aki felajánlotta, hogy munkahelyén ingyen ki tudja nyomtatni és géppel vágatni a kért formákat. Hogy minél kevesebb munkát okozzak neki, felvettem a kapcsolatot N. Kálával, aki a formák design-jában nyújtott segítséget. A kész mintákat csak elküldtem Zsófinak, ő pedig munkának is látott.
Bár az elején úgy tűnt, megint nagyon időigényes (és idegőrlő) lesz a feladat, ezzel a segítséggel hatalmas előnyre tettünk szert. A 2017-es szívek mindkét oldalról közrefogták a hurkapálcát – képzeljétek csak el, milyen volt kézzel kivágni az 572 szívecskét! Természetesen abban is kaptam segítséget, sok kivágott szívet kézhez kaptam, de maradjunk annyiban, hogy nem szívesen kezdeném újra azt a folyamatot.
Zsófi mindamellett, hogy elhozta nekem a kész formákat, gondoskodott 4 ragasztópisztolyról is. A koncertet megelőző pénteken azok, akik ráértek, eljöttek hozzám, hogy összerakjuk a mindenséget. D. Nóri és F. Orsi, akiket már régről „ismertem” – jobban mondva, a legtöbb hazai Miyavi koncerten láttam őket és váltottunk pár szót; mindig szuper kedvesek és támogatók voltak. A mostani koncerten (is) Orsi gondoskodott a sorszámokról is, ami a helyszínhez korán érkező rajongók számára egy alapvető szükséglet. Ott volt még P. Jázmin is, akinek a nevét szintén régóta ismerem már aktív Miyavi Hungary-s jelenléte miatt. No meg eljött a fáradhatatlan Sophie is, aki egyenesen a reptérről érkezett hozzánk a berlini koncert után. A ragasztópisztoly hatalmas segítséget nyújtott, nagyon hamar végeztek a lányok a pálcákkal – nekem már nem is jutott, így én kétpercenként szedegettem össze tőlük a rakás elkészült pálcát, hogy legyen még padló, ahova tudnak pakolni. Szuper hangulatban telt az este, tökéletes alapozása volt a koncertnek.
A KONCERT NAPJA
2019. október 21-én a lelkes kis csapat nem volt rest egész este körbejárni a pálcákkal és elmondani, miről is van szó. A megkérdezettek 99%-a lelkes volt és örült az egésznek – nemtől és kortól függetlenül. Sokan még úgy is elfogadták a pálcát, hogy nem igazán ismerték Miyavi számait, vagy nem voltak biztosak, melyik is az Under The Same Sky – mondtuk, hogy semmi probléma, csak nézzék az első sorokat. A maradék kb. 70 darabot egyedül osztottam ki – kapunyitás előtt fél órával mondtam Sophienak, hogy menjen csak nyugodtan előre, hisz már reggeltől a helyszínen volt és nem szerettem volna, ha a project miatt marad le a vágyott első sorról.
Ahogy kértük, a pálcákat mindenki szépen eltette és senki nem hadonászott vele a megfelelő idő előtt. De ne ugorjunk ennyire előre!
A KONCERT
Nyolc után pár perccel felcsendült a Stars intrója, a dalt megállás nélkül követte a Flashback, In Crowd és Rain Dance. Ez utóbbi után nem maradhatott el Miyavi magyartudásának megcsillogtatása - a következőket intézte hozzánk a Rain Dance után, erősen törve a nyelvet: "Szia! Hogy vagytok? A nevem Miyavi. Visszajöttem Budapestre. Boldog vagyok. Izgatott vagyok. Kérlek, érezd jól magad ma este! Szép vagyok. Szép vagy."
Néha nem volt túl könnyű felismerni, mit is akar közölni a szamuráj gitáros, de azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a magyar jóságokat egytől egyig megtanulta, egyszer sem puskázott!
Ezután inkább átváltott angolra és megosztotta velünk, hogy a nemrégi, thaiföldi akciófilm forgatásának eredményét jövőre megtalálhatjuk Netflixen. Beszélt persze a Demónáról is, melyben Udo karakterét hozza. A filmnek erős üzenete van, így kérte, hogy nézzük meg a filmet - mármint most azonnal! 😆
Beszélt arról is, mi történt Budapesten, hisz három szabadnapjuk volt nálunk a koncert előtt - már amennyiben szabadnapnak titulálható a stúdiózás és a... *dobpergés* klipforgatás! Bizony, videoklipet forgattak nálunk egy új számhoz, a stúdióban pedig szintén tök új számokat gyakorolt egy készülő albumhoz. Úgyhogy bőven van mit várni és van miért izgulni!
Ugyan ez már a hatodik alkalom, hogy megfordul nálunk, mégsem volt eddig ideje városnézésre a sűrű menetrend miatt. Jó külföldiként teljesen elámult azon, hogy Buda EZ az oldal, Pest meg a másik oldal, és hogy ezt a kettőt együtt hívjuk Budapestnek! Még ilyet!!
Látta a Budai Várat, körbenézett a Váci utcán, meg még ki tudja, mik/kik mellett ment el, miközben szó szerint rohangált a klip miatt. Lehet, hogy ott volt valahol tőlünk egy köpésre?! Kirakott egy Insta sztorit a négyes metró mozgólépcsőjéről - csak képzeljétek el a néniket és bácsikat, milyen fejet vághattak, mikor egy 180 cm-s, teletetovált, fehér öltönyös ázsiai lecsücsült melléjük.
A koncertet új számokkal folytatta, felcsendült a nyáron megjelent album címadó dala, a No Sleep Till Tokyo, mely alatt még a klipet is kivetítették. A következő Tears on Fire-t a menekültek ihlették. Miyavi minden egyes koncerten felhívja figyelmünket erre a krízisre, nem győzi hangsúlyozni, milyen reményteljesen csillog a gyerekek szeme a menekülttáborban, és bár tudja, hogy zenészként nem tud sokat tenni, reméli, hogy az üzenet közvetítésével tud segíteni. Ha még „új vagy itt”, bővebben itt olvashatsz Miyavi önkénteskedéséről. Az Other Side után megint összegyűjtötte az erőt egy kis magyarozáshoz: „Jól érzitek magatokat? Én igen! Még?? Igen? Nem?”
Felhozta a 2011-es japán katasztrófát, hogy milyen nehéz döntést kellett akkor hoznia azzal kapcsolatban, hogy eljöjjön-e az európai turnéra vagy otthon maradjon segíteni. A turnét választotta (mialatt a Vörös Keresztnek lehetett adományozni valamennyi helyszínen, hogy segítsünk a japán károsultakon); akkor született meg a következő, Guard You c. dal. Ezek után megkérdezte, készen állunk-e pár régebbi szerzeményére, majd a húrok közép csapott és kezdődött a Selfish Love, melyet a Subarashiki Kana, Kono Sekai – What A Wonderful World követett. Ezután jött el a mi időnk, kezdődött az Under The Same Sky!
Csodálatos volt hátulról látni a sok feltartott felhőt, holdat és csillagot, úgy hiszem, kellőképp sikerült meglepnünk a zenészt. Már nem igazán szokás koncerteken fanprojektet csinálni, nem tudok róla, hogy Európában bárhol csináltak bármit is a rajongók, így nem csoda, hogy örült nekünk!
A rövid Ha!-t, mely egy dob és gitárpárbaj, egyből követte a Strong, Fire Bird és Raise Me Up. A DAY 1 után pedig Miyavi közölte, hogy neki itt most küldetése van, ugyanis kisebbik lánya, Jewelie aznap töltötte be 9. életévét. Lovelie születésnapja nyáron szintén egy amerikai koncert napjára esett, Miyavi akkor is megkérte a közönséget, hogy énekeljenek neki. Ennek tudatában én pár nappal a koncert előtt már szóltam pár rajongónak, akikről tudtam, hogy korán a helyszínen lesznek az első sor érdekében, hogy ráadásnál kezdjék el énekelni a szülinapi dalt Jewelie-nak. Erre végül nem volt szükség, Miyavi megelőzött minket! Ilyen szépen énekeltünk!
Ezt követően a Fragile-t hallhattuk, amit a már-már örökzöld Long Nights követett. Ezután kaptunk egy The Others-t, zárásként pedig az elmaradhatatlan What’s My Name szolgált.
Miyavi hű dobosa, Bobo sajnos beteg volt a turné elején, így másik dobossal indultak útnak, Anthony-val. Kifogástalan volt ő is, de Bobo és Miyavi párosát már nagyon megszokhattuk, a köztük levő kémia pedig mindig felpezsdíti a koncerteket, így volt egy kis hiányérzetem. Az alap beat-eket ezúttal is DJ Jonny szolgáltatta.
Készítettem egy Spotify-os lejátszási listát a koncertes számokból, így ha valaki esetleg újra akarná élni az estét, vagy épp lemaradt a koncertről, de szívesen hallgatná a sorba rendezett dalokat, akkor itt elérhetitek a playlistet.
Természetesen ide is berakom a teljes setlistet, hogy ha nincs Spotify-otok, akkor is képben lehessetek, hogy mik hangzottak el nálunk:
01. Stars
02. Flashback
03. In Crowd
04. Rain Dance
05. No Sleep Till Tokyo
06. Tears on Fire
07. Other Side
08. Guard You
09. Selfish Love
10. Subarashiki kana, kono sekai - What A Wonderful World
11. Under The Same Sky
12. Ha!
13. Strong
14. Fire Bird
15. Raise Me Up
16. DAY 1
___________________________
17. Fragile
18. Long Nights
19. The Others
20. What’s My Name
Összességében, Miyavi ugyanazt a magas színvonalat hozta, amit elvárunk és már meg is szoktunk tőle. 100%-ig jelen van a koncerten, minden színpadon töltött pillanata energiadús, a közönséggel jól kommunikál és igyekszik mindent megtenni, hogy felejthetetlen estét szerezzen a rajongóknak. Felelősségteljesen használja ki a hírnevét, nem halasztja el a lehetőséget, hogy jóra és igaz értékekre tanítson minket.
Írta: Efi
