2019. december 20., péntek

NO SLEEP TILL TOKYO EU TOUR – 2019.10.21. BUDAPEST - A Ti élményeitek!

Röviddel a koncert után írtam egy bejegyzést, mely főképp a fanproject háttérmunkálatait és egy viszonylag objektív beszámolót tartalmazott.

A Facebook oldalra kiírtam, hogy ha van kedvetek megosztani másokkal, ti hogyan éltétek át az estét, dobjatok egy kommentet vagy üzenetet - páran ezt meg is tettétek, úgyhogy köszönöm nektek!

Tudom-tudom, hol volt már a koncert, nem túl professzionális, hogy ekkora csúszással kerül ki ez a bejegyzés - bocsánat a késésért! Remélem, ezek a kedves beszámolók feledtetik veletek a késedelmet. 💕

Fotó: BARBA NEGRA Facebook

B. Kinga:
"Most először voltam Miyavi koncerten és életem egyik legjobb koncertélménye marad!
Még 2017-ben ismertem meg Miyavit, amikor MatsuKeivel csináltatok egy közös videót. Már akkor is szerettem volna részt venni,de sajnos más koncertre mentem és nem akartam a szüleimet sokkolni mégeggyel.

Mikor Miyavi kirakta, hogy jön Budapestre, nagyon megörültem!😊 Egy apró bökkenő volt: mikor megtudtam, hogy hétfőre esik és szegedi létemre elég macerás lenne feljutni és emellé még az is jött, hogy ebben az évben fogok érettségizni...szóval a nyarat végigőrlődtem.Végül úgy alakult, hogy anyukám fel fog kísérni engem és ő is részt fog venni a koncerten, aminek örültem. Foglaltam Oszkárt, megvettük a jegyeket. Majd kb. 1 hónappal később apukám mondta, hogy kivett véletlenül szabadságot arra a hétre, amikor volt a koncert😄 (mert azt gondolta, akkor lesz őszi szünet). Erre apukám bevállalta, hogy felvisz minket, vagyis sokkal egyszerűbbé váltak a dolgok, amit még mindig köszönök neki! (Ebben az időben még több ilyen véletlen dolog történt, ami elősegítette,hogy eljussak könnyebben a koncertre 😊)

Kb. 17 órára értünk a helyszínre és nagyon megörültem, hogy maradt még a fanprojecthez készült pálcákból! Aki adta nekünk, megkérdezte anyukámat, hogy ő is jön-e, és miután igent mondott, nagyon boldog lett!😊😄 Nagyon aranyos volt!

Miután beértünk a Barba Negrába, már nagyon izgultam és nagyon vártam Miyavit, mert nagyon sok jót hallottam róla! Nagyon jó helyet sikerült találnom, középen kb. az 5. sorban.

Fotó: Hetessy-Németh Tünde

Mikor kijött, nem akartam hinni a szememnek, hogy ez most tényleg megtörténik.. velem? És tényleg itt van előttem?

Koncert előtt volt egy olyan érzésem, hogy azokat a dalokat, amiket szeretnék, amúgysem fogja játszani, így nem volt nagy elvárásom. De miután játszotta a dalokat, csak néztem rá csillogó szemekkel, hogy köszönöm, hogy ezt is játszod és hallhatom élőben is! Ilyen volt számomra a Guard You, Selfish Love, Long Nights, Fragile (lehet ezeket a dalokat mindig szokta játszani és csak én nem tudtam róla).

Amikor beszélt a koncerten, nagyon jól esett, hogy fontos dolgokat is szóba hozott. Meg persze, amikor magyarul beszélt😄 A fanproject meg csodálatos lett és örültem, hogy tényleg őszintén tetszett neki!❤️A végefelé meg, amikor a lányának énekeltünk...😊🥰
A körülöttem lévő rajongók is nagyon kedvesek voltak.Ez volt az első olyan koncertélményem, ahol az első sorokban végre nem nyomtak szét halálra! Amikor megláttam a földet, nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen megtörténhet egy koncerten, elől! És a koronát az a momentum tette fel,amikor Miyavi éppen hozzáért az ujjamhoz!

Miután anyukámmal találkoztam koncert után, látszott rajta, hogy neki is nagyon tetszett (másnap többször végighallgattuk együtt az új albumát😊) és szerintem a következőre is együtt fogunk menni. Szóval csodálatos élményekkel gazdagodtam, amikre nagy valószínűséggel életem végéig emlékezni fogok. És teljességgel megérte még azt is, hogy másnap hullafáradtan mentem suliba, de belül boldog voltam -ami még a mai napig is tart."

C. Beatrix:
"Sziasztok! Már augusztusban megvolt a jegy. Alig bírtam ki idáig. 🤣😍 Aznap reggel már telljesen nem voltam képben. 😁 Nagyon vártam az estét. Amikor bejött Miyavi, olyan volt, mintha álmodnám ezt az egészet. Sírtam és nevettem egyszerre. Először láttam élőben. Már Miyavi-függő vagyok! 😁🤣😍 Már alig várom, hogy újra láthassam. Köszönöm az estét, köszönöm az élményt! 🎤😍"

Fotó: BARBA NEGRA Facebook
K. Vivien:
"Tegnap kicsivel két óra előtt indult utazásom Pestre a koncertre, egész nap Miyavi papa dalait hallgattam, hogy kicsit készüljek. Négy után foglaltuk el a szállást és hatkor indultunk a Barba Negra felé. Totál be voltam sózva, mert átlagosan a kapunyitás előtt 2-3 órával már a sorban állva toporgunk, és folyamatosan az járt a fejemben, hogy basszus, majd bekerülök a tömeg közepébe, és nem fogok látni semmit. De szerencsére a 6. sorban álltam kb., szóval tökéletes helyem volt. Megkaptuk a fanprojektes kelléket is szigorú utasításokkal, miszerint az Under The Same Sky alatt mutassuk fel őket.

A koncert előtti fél óra (nyolckor kezdődött) iszonyat lassan telt, és én szokásosan álmos voltam alatta, aztán az első hangok a Stars-ból fellőtték és odatapasztották a szemhéjamat a szemöldökömre, amik huzamosabb időre le sem csukódtak - kb. éjjel fél 1-1-ig. A hangosítás jó volt, a világítással egyetemben. Kicsit az elején a mikrofon halk volt, de csinálhattak vele valamit, mert később jóvá vált.

Apuci elképesztően energikus volt, pörgött-forgott, ugrált, mint a bolha. Baromi elképesztő reakcióideje van. Erre a koncertre láthatóan javultak a színjátszási képességei is. Az In Crowd vagy talán a Flashback alatt egyik pillanatról átment depressziósból eksztázisba, majd újra depressziósba pár másodperc alatt, sőt, a dal végén még "össze is esett". A rap elemeket kellő agresszivitással hadarta, és amikor egy kicsit bulisabb szám következett, akkor mosolygott. Folyamatosan tartotta a közönséggel a kapcsolatot.

Ha jól tudom, akkor Japánban a koncerteken nem szabad telefonnal fényképet ill. videót készíteni. Azt nem tudom, hogy ez egy-egy management döntése-e, vagy ilyen általános dolog, mindenesetre MYV nem volt mérges érte, sőt, az első 1-2 sorban álló lányok kameráiba még bele is mosolygott és kacsintott. De amolyan dögösen, nem ám csak úgy.

A Rain Dance totál energikus volt, ugráltunk rá, élőben sokkal jobban szólt, az már biztos. Itt elértünk arra a pontra, amikor elkezdte leizzadni a sminkjét. 😀 A koncet legvégéig csak a kékes-ezüstös highlighter maradt fent az orcáin, az arccsontjai alatt. 😀

Aztán beszélt a közönséghez. Elmesélte, hogy mennyi minden dologban részt vett: mondta, hogy a Demóna azaz Maleficent filmekben is játszott, és hogy nincs idő koncertre jönni, menjünk, nézzük meg a filmet. 😀 Aztán beszélt az UNICEF-fel közös munkájáról is. 2017-ben, talán májusban, amikor volt a koncert, akkor az UNICEF japán nagykövetének szerepét nem régóta töltötte be, és idealista módon beszélt róla hozzánk. Azonban az utóbbi két és fél évben sokkal érettebbé vált. Azt mondta, hogy ő zenészként nem sokat tud ezekért az emberekért tenni, merthogy a háború és természeti, illetve más katasztrófák szülte társadalmi és egyéb problémákat ő nem tudja megoldani, mivel nincs olyan pozícióban. Szóval ő csak annyit tehet, hogy mindenfelé ezekről a dolgokról beszél, átadja az üzenetét.

Megtanult pár kifejezést magyarul, direkt a koncert alkalmából. Pl.: te nagyon szép vagy, köszönöm, érezzétek jól magatokat, igen, stb. Nagyon cuki volt. Volt, amit nem értettem a vaskos akcentus miatt, a gesztust viszont értékelni tudtam.

Aztán jött 3 dal az új lemezről. A No Sleep Till Tokyo alatt a háttérben a ledfalon ment a dal videoklippje, ami egyébként nem vette el a figyelmet Miyaviról. A videoklipp gyakorlatilag egy felgyorsított videó, ami végigkalauzol minket Tokió utcáin és a színpadképhez nagyon illett.
A Tears on Fire sokkal jobb volt élőben, mint lemezen. Az alapdallam hátterében van egy rohadt idegesítő, ismétlődő, behatárolhatatlan hang, élőben viszont a tömeg által okozott kakofónia ezt elnyomta. 😀 Sosem fogom szeretni, de így jó volt. Az Other Side-ból nem sokra emlékszem, viszont ennél a dalnál is mondott felvezető szöveget, de ennél a dalnál már olyan durván visított mindenki - velem együtt -, hogy egy része alatt csak a dobot hallottam, a gitárból, elektromos elemekből és énekből meg csak foszlányokat.

Aztán megint jött egy beszélgetős rész, ahol folytatta az előző témákat, főként az UNICEF-ről. Azt hiszem, itt volt egy WTF pillanat, mert arról beszélt, hogy fontos az emberiesség, a tömeg kb. néma csendben, a pult mellől viszont valaki k*rva hangosan beleröhögött.

Aztán mesélte, hogy ez volt az első alkalom, hogy be tudták járni a várost (igazából forgattak, szóval nem csak a vidámkodásról szólt nekik minden). Azt mondta, hogy a budai vár nagyon tetszett neki, illetve, hogy nagyon jó ételeket ettek. Amire külön felhívta a figyelmet, az a gulyásleves volt. Csodálkozva mesélte, hogy ő nem is tudta, miszerint Budapest régen Buda és Pest volt, aztán összeolvadtak, és hogy ez milyen különleges.

A Guard You a MIYAVI című lemezről szólt akusztikus verzióban. Nagyon hangulatos volt, mert telefonokkal világítottunk és hajladoztunk a dal alatt, elképesztően szép volt. (És itt tökéletesen hallatszott minden, szóval nem a hangosítás volt rossz, csak mi voltunk baromi hangosak.)
Aztán jött Selfish Love. Ez azt hiszem, hogy 2009-es dal talán és a régi dalai közül talán ez a kedvencem a What's My Name mellett. Azt hozzá kell tennem, hogy abban a hitben voltam eddig a pontig, hogy amíg lyuk van a seggemen és nem alulról szagolom az ibolyát, ezt a dalt sosem fogom hallani élőben. De mégis! Néha a gitárt és az éneket rohadtul nem hallottam a visítástól, de fucking nem érdekelt, mert a hangulatból semmit nem vett el, csak hozzátett. Zseniális volt. Azután jött még egy nagy klasszikus partydal, a What A Wonderful World. (Nem, nem egy remix, ez Miyavi saját dala.) És nagyon kielégítő volt hadarni a japán szöveget úgy is, hogy nem tudtam, hol tartunk éppen pontosan - ismét a (saját) visítás(om)tól.

Aztán jött az Under The Same Sky. Tökéletesre sikerült a fanprojekt. Egyszerűen tökéletesre. A dal elején Miyavi papa a gitárjával volt elfoglalva, és abban a 10-15 másodpercben, amíg lefelé nézett, előkerültek a kis holdacskák, csillagok és felhők. Komolyan meglepődött, mert egy hangos, rövid hangot hallatott, miután felnézett, és az egész dal alatt mosolygott. Eszméletlenül cuki volt. Látszott rajta, hogy örül, hogy ott lehet, és örül, hogy megtapasztalhatja ezt. Miután vége lett, még egyszer a refrént eljátszotta hosszabban, és totál meghatódottan figyelte a közönséget. Utána mondta, hogy annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette a szöveget. /Ezt azóta ki is írta Facebook-ra képekkel együtt./ Itt szeretném megköszönni a Miyavi Hungary munkáját és a tervezést. Volt egy rövid beszélgetős rész is, ha jól emlékszem.

Mondta, hogy ide tud egy jó magyar kifejezést, aztán elkezdte nézegetni a tabletét, és mondta "De szép vagy!" Kérdezte, hogy nagyjából jó-e, ahogy kiejtette, aztán mondtuk neki, hogy persze. Persze addigra mindenki olyan felspanolt állapotban volt, hogyha elküld minket a melegebb éghajlatra, valószínűleg annak is örültünk volna. XD
388 vagy 399 papír égitest készült, 10 éve volt az első koncertje nálunk, és már hatodszor járt Magyarországon (az első két koncertről sajna lemaradtam, 2014-ben voltam először). Lányok körülöttünk kiabáltak be országokat, ahonnan jöttek még: Csehország, Oroszország, Izrael, stb... Az orosz lánynak mondta, hogy "de hát holnap megyünk hozzátok", erre a lány azt válaszolta, hogy "egyszer nem elég". Ezek a rögtönzött mondatok nagyon barátságos hangulatot teremtettek.

Aztán jött a Ha! és a Strong, amik alatt végig hergelte a közönséget. Jól megmozgatott minket, az nem vitás. Aztán jött a Fire Bird, ahol az elektronikus elemeket komolyan nem hallottam, és a Raise Me Up, ahol leguggoltatott minket, visszaszámolt, és ugrottunk egy nagyot. Amikor mondta és mutatta, hogy "Down!", akkor mindenki körülnézett, és nem értettük először, miről van szó. Teljes tanácstalanság tükröződött az arcokon. 😀

Fotó: BARBA NEGRA Facebook
A DAY1 zárta a koncert törzsét, és itt már az egész első percet nem hallottam. Be akartam csatlakozni a szöveggel, merthogy az egyik kedvenc dalom, de tökre nem tudtam, hol jártunk. A Miyavi rajongók tüdeje meglepően nagy kapacitással rendelkezik másfél óra tömény ugrálás után is, tömegbe verődve pedig veszélyesek (vagyunk 😀 ).

Aztán jött a szülinapi dal éneklés. Miyavi kislányának ma van a szülinapja. (Basszus, Dorina, és pont erre a koncertre nem tudtál jönni!) Nagyon cuki volt az egész. Főleg úgy, hogy én pl. nem értettem, kinek lesz a szülinapja, csak annyit, hogy lesz. Szóval én némileg elcsesztem a nevet, de no problem, csak nevettünk rajta.

Kis várakozás után jött az encore. A Fragile volt az első dal, amit nem ismertem. 😀 Szóval ott csak ringatóztam a zenére, meg legyeztem magam a fanprojektes felhőmmel, mert marha melegem volt.
De aztán jött a Long Nights, a The Others és a What's My Name... Mind a három agyeldobósan jó volt. A Long Nights-nál nagyon jó érzés volt együtt énekelni a tömeggel a kórus részeket. A The Others egyszerűen csak nagyon-nagyon pörgős és jó volt. De a What's My Name... Azért jó egy olyan ember koncertjére menni, aki már vagy 20 éve benne van a zeneiparban, mert erre a pontra pontosan tudja, hogy mit tud és mit nem tud megcsinálni. Tehát nem ír magának tenor dalokat, mert tudja, hogy nem tudja őket kiénekelni. Ő alapvetően gitáros, az csak plusz és szerencse, hogy egészen ügyesen énekel, nyilván sosem lesz egy Dimash Kudaibergen. Szóval teljesen egyedülálló gitározási technikája van, amit úgy fejlesztett ki, hogy a japán tradicionális (koto, shamisen) hangszereken való játszási technikát vette alapul, és azt párosította a gitárral. A What's My Name pedig az a dal, ami ezt a legjobban kidomborítja. Totális extázisban zártuk ez estét utolsó dal révén.

Ez után még a No Sleep Till Tokyo-t kezdték gépről újra játszani és közben a két társával együtt (sajnos nem Bobo ült a doboknál) lepacsizott a tömeggel, meg fényképezkedtünk. A szokásos körök.

Kicsit sajnáltam, hogy élőben nem hallhattuk sem a Butterfly-t sem a Samurai 45-t az új albumról, sem a Daokóval közös dalt, illetve a Horizon-t a régiekről. Meg kimaradt a Secret és a Dim It is, ami csak azért rossz, mert így nem volt olyan dal, ami azt az igazi sexy vibe-ot képviselte volna, de Miyavi igazából egymagában is akkora dög, hogy ez csak koncert után jutott eszembe, mert akkor nem hiányoztak.

A koncertnek nagyon jó hangulatban lett vége, én még lecsaptam a merch pultra, aztán úgy döntöttünk, hogy ideje Miyavira vadászni, meg a bokájára. ( 😉 Zsuzsanna ) Sajnos a nemes vad egy fehér kisbusszal elhúzott (a csodaszarvas helyett), így hoppon maradtunk és nem tudtuk neki odaadni az ajándékunk. De legalább Sophie képeit megnéztük közben.

Így éjfél előtt kicsivel jó hangulatban, némileg rekedten és fájva értünk vissza a szállásra.

10/10

Szerintem életem legjobb koncertje volt, és írás közben kicsit szomorú is vagyok, hogy azt a megdöbbentő, energikus, néhol melankolikus hangulatot, ami az egészet áthatotta, nem lehet át- és visszaadni. Vagy legalább is az én képességeim nem elegendőek hozzá."

N. Gréta:
"Most voltam először Miyavin. Nagyon régóta követem már, de sosem jutottam még el koncertjére. Kicsit ugyan hezitáltam, mert zeneileg - őszintén - nem igazán követtem... Az új albuma tetszett, illetve pár régebbi száma. Azonban nem bántam meg... Nagyon vártam a koncertet, imádom ezt a pasit és alig vártam, hogy élőben lássam... És azt kell mondjam, rabul ejtett. Imádom. Az az energia, kisugárzás, pozitív életszemlélet... hatalmas inspiráció. Ez az ember tényleg tele van szeretettel és életigenléssel... Még mindig pörgök tőle és hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyire sikerült őt meglepni. Láthatóan különleges lett neki az itteni koncert. Mind a fanprojekt, mind Jewelie szülinapja miatt 😁 Ez látszik abból is, mennyit és hogyan posztol(t) a budapesti koncertről... 😊"

"Ez a nap is eljött, végre sikerült eljutnom Miyavi koncertjére. A japán gitárost 2014-es fellépése óta látni szerettem volna, de a körülmények mindig közbeszóltak. De az ötéves tervet sikerült teljesítenem, ráadásul a szülinapomon volt a koncert, úgyhogy ez volt a legjobb ajándék amit sikerült magamnak szereznem. 😊

Ami igazán meglepett, hogy van fanklubja, ráadásul egy kis meglepetéssel is készültek neki. Papírból készült felhőket, holdakat és csillagokat osztottak, kérték, hogy az Under The Same Sky alatt ezeket tartsuk fel, de addig dugjuk el.

A zenekar egy dobosból, egy DJ-ből és persze Miyavi-ból állt, aki hihetetlen produkciót nyújtott, másfél órát végig ugrált, folyamatosan mozgott. Hihetetlen energia áradt belőle.
A dalok közben beszélt a UNHCR-ban betöltött munkájáról, a menekültválságról. Hisz benne, hogy zenéje által az üzenet eljut mindenkihez, és ha Ő nem is tud segíteni, mások tehetnek valamit az ügyért. Igazi Példakép, mindenki tanulhatna tőle!

Ami külön feltűnt, hogy a kivetítőt végre használták is valamire, a No Sleep Till Tokyo alatt például lejátszották a klipet, amit végigkiabáltunk.
Az Under The Same Sky alatt teljesítettük feladatunkat, mindenki felmutatta a kapott tárgyat, Miyavi pedig annyira meglepődött, hogy majdnem elfelejtette a szöveget 😊

Nagyon jó este volt, meglepve tapasztaltam, hogy ekkora rajongói bázisa van itthon, és hogy a nyugati előadókkal szemben mennyire közvetlen a közönségével."



R. Friedrich:

"Nekem nagyon tetszett a koncert. Nagyon pörgős volt és izgalmas és olyan impulzusokat kaptam (pozitívan), hogy konkrétan még most is a hatása alatt vagyok. Nekem a fénypont a koncertben az volt, hogy tudtam vele kétszer is pacsizni. Remélem, hogy a legközelebbi budapesti koncertjére is el tudok jönni😊"

Fotó: R. Friedrich
Sz. Dóra:

"Én most először voltam, és nem hazudok, a bakancslistámon volt Miyavi legalább egy koncertje, ugyanis hiába követem 10 éve, sose sikerült eljutnom a magyar koncertekre (vagy túl későn tudtam meg, vagy beteg lettem - szóval mindig volt valami).
Iszonyú boldog vagyok, hogy a mostani volt az első és hiába tudtam, de ennek az embernek annyi karizmája van és annyira inspiráló, hogy szinte még most is minden szavára emlékszem. A koncert maga fantasztikus volt, nem is vártam ennél kevesebbet, se jobbat, szerintem a maximumot hozta, amúgy sose értem, hogy lehet ennyi energiája. ❤️ Jewelie szülinapi kis köszöntőjének részese lenni pedig csak hab volt a tortán. A fanproject külön csodás volt, és a kis felhőt ereklyeként fogom őrizni. 😁"

Sz. Emese:
"Sziasztok! Hát én olyan ismerőseimmel voltam ezen a koncerten, akik látták már őt, úgyhogy én voltam köztük a Miyavi-szűz.😁 Nálam olyan egy-két éve kezdődött az, hogy elkezdtem k-pop koncertekre járni, így ragadt rám minden, ami koreai és/vagy japán dolog. (Ez amúgy már évek óta tartott nálam, de a koncertek csak mostanában jöttek.) Habár még mindig újnak számítok ebben a közegben és ez sokszor feszélyez, de ahogy elindul egy-egy buli, elmúlik ez az érzés. Amint Miyavi berobbant a színpadra, le sem tudtam róla venni a szemem. Egy olyan előadó, aki azonnal képes hatása alá vonni az embert, teli van energiával, az előadásba mindent belead. Az Other Side volt nekem a csúcspont, mert az a dal jött be leginkább az új albumról, de amit ő beletett a színpadon, hát le a kalappal! De felsorolhatnám a setlist összes dalát, tényleg tud valamit ez a gyerek! 😁 Látszott rajta, hogy nagyon jól érzi magát, szeret ide jönni, úgyhogy nekem tuti nem ez volt az utolsó Miyavi koncertem. A felhőcskémet én is eltettem. ❤"

Blogbejegyzés küldött:

Hivatalos fotósok képei:
Hetessy-Németh Tünde: 
BARBA NEGRA Facebook