A koncertnek a Makuhari Messe Event Hall adott otthont 2016. október 10-én.
"Elsőre egy köszönettel kezdenék, mert ha nincs a Miyavi Hungary, akkor mi se jutottunk volna ki a koncertre. (Jegyvásárlással akadtak nehézségeink, amihez innen kaptunk segítséget.) Már megköszöntem Efinek és egyik barátnőjének párszor, de szerintem sosem fogom tudni elégszer~ ^.^
Viszonylag későn értünk ki a koncert helyszínére, mert még aznapra volt programunk (sajnos egy egész napos "szünetet" nem engedhettünk meg magunknak). Maga Makuhari Tokiótól arrébb van, viszont már vonatnál is kitáblázva, hogy merre kell menni, az állomástól meg pláne.
 |
| Úton a helyszín felé |
 |
| A koncerthelyszínnél |
Időnként hangosbemondóval mondta egy staffos, hogy melyik póló milyen méretéből nincs már, vagy csak úgy az egyéb cuccoknál mi nincs. Egy kisebb csalódás is volt, mivel nem azok voltak, amiket neten láttunk. Ha jól emlékszem, volt háromféle póló, egy pulóver, egy kulcstartó, talán még a kis törölköző és nem jut eszembe, de talán még egy-két dolog. Szóval nem volt túl nagy választék. Azért végig álltuk, és egy vagyonért cserébe egy-egy pólóval távoztunk.A helyszín mellett volt egy nagyobb csarnok, itt gyűlt a tömeg, ahol felfedeztünk csomagmegőrzőket is. Lepakolás után kicsit vártunk, majd kint elkezdték kirakni a kordonokat és számokat, így nekiindultunk a sorban állásnak. Magunkon kívül még láttunk pár fehéret, ha nem is túl sokat. Ami kicsit szembetűnőbb volt nekem, hogy több volt a srác, mint Európában szokott lenni. Itt is a lányok voltak többségben, de arányait tekintve több srác volt.
Beengedés: na, ez lényegesen másképp működik, mint nálunk. A koncertjegy sorszáma alapján kellett csoportokba állni. Nekünk az „1200-tól - végtelenig” csoportunk volt. De még itt se állt meg a dolog: amikor a mi csoportunk következett (ezek azért többszáz, 300-600 fős csoportok voltak), akkor tízesével haladva hívták az embereket, ellenőrizve is, hogy jókor mész-e. Itt inkább a számot ellenőrizték, mintsem a jegyet. XD Utána mehettünk végre a bejárathoz, ahol talán jegyet néztek és motozás/táskaellenőrzés volt, majd kétfelé lehetett menni: a karzatra és le az arénába. Mondanom se kell, mi gondolkodás nélkül indultunk neki az arénának (ahol ismét találkoztunk a felesleges munkák egyik képviselőjével: egyik staff tag állt és figyelmeztetgetett mindenkit, hogy vigyázzunk a lépcsőn lefelé menet XD).
Egy pillanatnyi "Wáó, itt vagyunk a Makuhariban!" érzés után már mentünk is az aréna eleje felé. Viszonylag sokan választották a karzatot, vagy álltak hátrébb (ők már tudhattak valamit), így talán a 8-10. sorban álltunk meg, viszonylag középen. De még a közönség és a színpad közt is elég nagy hely volt. Ekkor még jó nagy helyeket hagytunk egymás között, még gondolkoztunk is, hogy ejj, milyen koncert lesz ez így. Fél óra várakozás után aztán lekapcsolódtak a fények, egy lézer kiírta, hogy "Miyavi", mi meg elindultunk a tömeggel előre.Maga a színpad, mint a PV-ben, egy osztottabb háromszög, fényekkel. A színpad két oldalán hatalmas kivetítők, amiken nagyrészt őt mutatták.
Valamikor a koncert elején mondta, hogy itt egy TV társaság, és mutassuk a legjobb arcunkat, mert látni fognak minket :) Az összes feliraton meg az állandó Tokiózás nekem vicces volt, hisz Makuhari igazából másik városban van. Ezen Miya is vigyorgott egyet az egyik beszédénél: "Mizu, Tokió? Üdv a tokiói finálén... igaz, Chibában vagyunk." XD
A Let Go fantasztikus volt, az elején lévő woo-zást nem tudom, hányszor kellett elénekelnünk/üvöltenünk, de ennyi emberrel megvolt a hangulata.
A Dim It-et láthatóan nagyon élvezte, táncikált, hátradőlve gitározott, majd lefeküdt.
A She Don’t Know How To Dance egy hosszabb felvezető után jött, majd közben elsőnek jött egy lánycsoport táncolni, aztán jöttek kislányok (nagyon cukik voltak), még egy kislány csoport (hirtelen azt hittük, valamelyik lányát hozta fel :D De sajnos nem. Viszont egyszer a legkisebbhez egyszer oda guggolt gitározni, nagyon aranyos volt :) ), meg fúú, jó sokan jöttek. Volt freestlyle-os, volt kosárlabdával is valaki, valami világító kötéllel is volt egy lány, voltak párosok is.
Na és egy csávó. Ő bejött felöltözve; ing, nyakkendő, nadrág, táska. Erre letépte magáról az egészet, és kb. gyerek fürdőruha bugyikával és melltartóval volt rajta, abban kezdett el ugrálni, pörögni, táncolni. Ez önmagában valami rém vicces valami volt, csak tegyük hozzá, hogy olyat láttam, amit nem akartam. Ugyanis az a bugyika nem volt megfelelő méretű és egyik ugrásnál bizony előbukkant minden XDDD Meglettem volna a látvány nélkül, de tény, hogy vicces volt (bár láthatóan nem tervezett XD). Egyébként mindenki nagyon ügyes volt.
Ha jól értettem, valami táncverseny volt ma itt és őket kérte meg, hogy jöjjenek fel. Vagy ők nyertek. Volt valami táncverseny velük kapcsolatban, az biztos."
Miyavi Hungary megjegyzés: a nyeremény volt az, hogy felléphettek, ugyanis igen, volt verseny! Az arról szóló bejegyzést ITT olvashatjátok el.
"Valahol, még itt az elejénél lévő tombolósabb számok alatt volt egy borulásunk. Elején írtam, hogy akik hátul maradtak, tudtak valamit, meg hogy milyen fura volt, hogy mekkora helyet hagynak. Nos igen, helyhagyás, amíg várakozunk. Teljesen jogosan, és bár Európában is ez lenne! Minek álljunk egymás nyakára? Szellősen álltunk.
Ahogy elkezdődött, összenyomorodtunk, és olyan "bunyó" ment, amilyenben még nem volt részem. Nálunk is megy a lökdösődés, furakodás, de itt minden erőlködés nélkül, csak az árral haladva, olyan 4-5 sornyit mentünk előre-hátra, jobbra-balra. Az egyik ilyen dülöngélésnél pedig éreztem, hogy egyre jobban bennünk van a "hullám"; hátralépésnél már tudtam, hogy én ezt nem bírom megfogni, akkora a lendület. De hogy se az előttem, se a mögöttem álló se bírja, az is tuti. Még átfutott az agyamon a „Na, most fognak agyon taposni!”-gondolat, hisz körülöttünk továbbra is ment az ugrálás, lökdösődés, stb, de nem nagyon tudtam mit csinálni, miközben eldőltem.
Na és ez volt nagyon érdekes, ugyanis elég sokan borultunk, srácok rögtön felugrottak. Akik talpon maradtak, "falat" álltak, hogy nehogy ránk lépjenek, kapkodták fel a lányokat, mindenkit kérdezgettek, hogy jól vannak-e. Többen elvesztették a cipőjüket (köztük barátnőm is), nekik is segítettek. Amikor pedig mindenki bólogatott, hogy jól van, mindenki talpon volt, akkor ismét indult a zúzás.
Szóval hatalmas, pozitív élmény volt, hogy bármennyire is "elvadult" a koncert, van egy bizonyos pont, ahol megállnak. Figyelnek egymásra és arra, hogy mindenki élvezze a koncertet :) Ugye lehet oldalról ülve nézni, vagy hátrébb nyugiban, de ha vállalod, hogy a dühöngőben vagy, akkor ott tényleg megy a zúzás, viszont bajod nem lehet :D
Persze ez csak az én tapasztalatom/gondolatom, lehet más koncerten nem így van, arról nem tudok nyilatkozni, hogy ez mindig ilyen-e.
 |
| Fire Bird merch! |
A Guard You kicsit megtörte a tombolós számokat és egy "mindjárt sírok" állapotba küldött minket, de ő is elég szenvedős fejet vágott. Ettől függetlenül egy gyönyörű szám természetesen, és jó volt újra hallani élőben.
Az Another World előtt egy japán-angol szöveg ment. Nagyjából a szokásos: a „mi változtatjuk meg a világot, gyerekeké a jövő”, stb. Talán ezalatt ment egy menekülttáboros videó a kivetítőkön.
Survive, Horizon, DAY1 egymás után. Mondanom sem kell, hatalmas tombolás volt.
A ráadás alatt mesélte, hogy volt a menekülttáborban, hogy közösen készítették ezt a klippet, meg hogy a gyerekekkel focizott. Beszélt róla, hogy a gyerekeké a jövő, ők változtatják meg a világot.
Bejelentette, hogy hamarosan jön egy új album, meg hogy a turné is megy majd tovább.
Európában Bobo-t szokta szívatni, most egy amcsi tagot (aki a szintinél volt) vett rá, hogy kimondjon valamit japánul, meg mesélt viccesebb történetet róla.
Miyavi Hungary megjegyzés: a szinti mögött álló amcsi srác Lenny Skolnik, aki az új album, a Fire Bird producere volt. A színpadon igazából az effekteket vezérli, meg (némán) háttérvokálozik.
Ráadásként a Real és What’s My Name szolgált. A Real-t közösen kellett énekelni. Én életembem nem hallottam még így, ezért kicsit nehéz volt, de harmadik ismétlésre már kezdtem belejönni XD Közben leesett, hogy ez a 2014-es szám, csak marhára átírva.
90%ban a "Let the music take you higher
Move on til’ you’re filled
Scream out to the future louder
Free to say what’s real" részt énekeltük. Rengetegszer. Tény, hogy szép volt.
A végén készült közös kép, minden oldaltól külön elköszönt, integetett. Megint ment egy szám a háttérben közben, azt elkezdte énekeltetni velünk (mint a The Others-t az akkori turnénál). Ééés vége lett.
Ahogy kifelé sétáltunk, az egyik oldalsó karzatnál nagyjából közép tájban Luv (talán, de lehet hogy Jew XD) volt, aki integetett mindenkinek :)
Ezután csak felszedtük a csomagokat, kicsit üldögéltünk, és mentünk haza. Fantasztikus volt :)
Teltház ugyan nem volt, de így is sokan voltunk, szerintem semmi ok nem volt panaszra, de persze mások a méretek nálunk, meg ott. Lehet, hogy ez nem számított annyi embernek.
Miyavi sokat ugrált, pózolt, vágta a fejeket. Talán kevesebbet mosolygott mint Európában szokott, és kapcsolatteremtés is kevesebb volt, de ez a hely méretéből adódhatott. Nem tudott annyira közvetlen és "családias" koncert lenni mint Európában.
Maga a turné, az albumnak is köszönhetően, sokkal gitárosabb volt, ennek jegyében eddigi számoknál is volt, hogy kevesebbet énekelt, inkább plusz gitárszólókat tett bele. Kinek mi jön be. Nekünk sajnos ez kevésbé, új albumról alig volt, ami tetszett, így koncerten is időnként kevésbé tudott magával ragadni a dolog, (számomra) jobb számlistával sokkal jobb lett volna, de azért nem panaszkodom :D
Egészen más, mint egy európai koncert, nehéz összehasonlítani. Mindenesetre nekem nagyon hiányzott, mikor mind egyszerre ugrálunk és üvöltjük a szöveget. A Cry Like This-t imádom a koncerteken, itt most sokkal haloványabbnak éreztem "nélkülünk", hiába egyik kedvenc számom.
Tetszik a beengedés profizmusa, sokkal több ember sokkal hamarabb bejutott. Nagyon jó a merch vétel rendszere, hogy hamarabb megveheted napközben, el tudod nyugodtan pakolni és nem az van, hogy vagy a jobb hely helyett koncert előtt mész és egész idő alatt foghatod, vagy jobb helyen vagy, de vállalod, hogy már nem lesz minden, mire odaérsz a pulthoz.
Ami negatívum volt, hogy rengetegen kameráztak. Igencsak bosszantó tud lenni, amikor választhatsz, hogy valaki tarkóját bámulod és csak hallgatsz, vagy valakinek a képernyőjén át nézed a dolgokat -.-
Hát "röviden" ennyi :D Igyekeztem inkább olyanokat leírni, amik ott történtek és nem olyat, amit (mivel, ha jól tudom, elérhető a koncertfelvétel) ha megnézitek is látjátok :) Most nem jut eszembe más, ha esetleg még lenne, akkor a poszt alá írom kommentben, illetve kérdésre lehet eszembejut valami :)"
 |
| K. Dorina és G. Brigi Osakában |
A koncerten elhangzott dalok:
Fire Bird
Mission impossible (ez nem biztos, hogy itt)
Raise Me Up
Into The Red
- MC -
Come Alive
Let Go
- MC -
Dim It
She Don’t Know How To Dance
Afraid To Be Cool
Cry Like This
Guard You
Another World
Universe
Survive
Horizon
DAY1
Steal The Sun
- MC –
Real
What’s My Name
Nagyon szépen köszönjük a beszámolót! Biztos, hogy még az „elmegy” kategóriás setlist ellenére is egy maradandó élmény marad a koncert.
