A JaME szervezett Miyavival egy találkozót turnéja közben, ami lehetőséget adott az interjúkészítésre a Helsinkiben levő koncertet megelőzően.
Miyavi második világkörüli turnéja, a Neo Tokyo Samurai Black World Tour Oroszországban kezdődött, azt követően a finnországi Helsinkibe utazott Tamperén keresztül. Közvetlenül a helsinkii koncert előtt találkozott a JaME és a gondolatokkal teli művész, minek alkalmával Miyavi megosztotta gondolatait velünk nem csak a karrierjéről, hanem a családjáról is.
Heló, a JaMe-től jöttünk, örülünk, hogy megismerhetünk. Hogy vagy?
Jól vagyok, remekül szórakozom.
Nem vagy fáradt?
Egy kicsit, mivel tegnap koncerteztem, de... jól vagyok és kész.
Tegnap először szerepeltél Tamperében. Mi a véleményed a városról?
Nagyon kevés időm volt városnézésre, de az első benyomásom az, hogy ez egy igazán gyönyörű város.
És milyen volt a koncert? Különbözött a tavalyi, helsinkii előadásodtól?
Nem tudom, hogy akkor mennyien jöttek el a koncertemre, de ez most valami eszméletlen volt. A hangulat forró volt, a közönség pedig pozitív megérzéseket sugárzott felém. Legutóbb a kabuki rock stílust mutattam be, ami Japán kultúrája és valahol az utcai zene között van, de ezúttal egy nagyon egyszerű és sokkal keményebb stílussal rukkoltam elő. Totálisan más, de biztos vagyok benne, hogy tetszik az embereknek.
Nagyon sok változás történt a privát életedben. Hogyan kombinálod össze az életed zenészként és apaként?
Ez nem annyira különböző... talán egy kicsit. Művészként fent kell tartanom a motivációmat. A turné miatt egy ideig nem láthatom a lányomat. Túlságosan is a zenémre és a rajongóimra fókuszálok, akik azt mondták, hogy várnak rám. És apaként... Nagyszerű pillanat volt az, mikor megszületett a gyermekem. Annyira hihetetlen, nem tudom megmagyarázni azt az érzést. Nem tudtam abbahagyni a sírást.
Az új dalod, a Super Hero a nyáron megtekinthetővé vált MySpace-n. Úgy tűnt, hogy különbözik a szokásos stílusodtól. Tudnál nekünk többet mondani erről a számról?
Nos, először is... El akartam terjeszteni a zenémet a rajongóimnak az egész világon. Függetlenné váltam és a saját cégem vezetőjévé. Ki akartam mutatni tiszteletemet a rajongók iránt. Mindent megváltoztatott. Ó, és ez a dal... meglehetősen más. Össze akartam keverni a régi és jelenlegi stílusom. Ezek összekombinálása eléggé bonyolult volt.
Mesélnél nekünk a jelenlegi bandádról?
Igazából, ezúttal nincs semmi nagy közreműködésem a zenészekkel. Gitározom, és... ezúttal a hangzás összefüggőbb és keményebb. Talán majd legközelebb.
Szeretnéd, hogy a lányod is zenész legyen, akárcsak te és a feleséged?
Természetesen reménykedem benne, hogy hatást tud majd gyakorolni az emberekre. De ez az ő élete, meghozhatja a saját döntéseit.
A PS COMPANY első művészei közé tartoztál. Mit gondolsz, még mindig tudnál együttműködni más bandákkal?
Persze, mindig van rá lehetőség.
Szóval ez nem csak a múltra vonatkozott?
Nem, ez nem azt jelenti, hogy a kapcsolataink megszakadtak.
Úgy tűnik, közel állsz hozzájuk.
Igazából... ez egy meglehetősen bonyolult döntés volt. Újra meg kellett alkotnom önmagam és megtenni a következő lépést. Sokkal felelősségteljesebb vagyok. Ez a helyzet ahhoz hasonlít, amikor elkezdtem a szólókarrierem.
Hogy látod magad öt év elteltével?
Terjeszkedni fogok és fejleszteni a cégem. Két évbe fog telni, amíg minden kész lesz. Utána a kirándulásomat akarom folytatni világkörüli turnék képében. Egy teljesen új Miyavi stílust akarok kreálni.
Amikor egy Japánon kívüli turnén vagy, bemutatod a japán zenét. Mi a leglényegesebb szempontja annak a japán zenének, amit át szeretnél adni?
Néhány japán banda... Nos, igazából nem hiszem, hogy lenne olyasvalamim, mint más visual bandáknak. Megpróbáltam megmutatni, mit vittem véghez az elmúlt évben. Ez nem az a tipikus rock zene, inkább egyedibb és személyesebb stílust prezentál.
Mik a terveid a turné utáni időszakra? Számíthatunk új albummegjelenésre?
Igen, van valami felvételem, úgyhogy készülhettek rá!
Üzensz valamit az európai rajongóidnak?
Nagyon örülök, hogy képes vagyok véghezvinni a második világkörüli turnémat. Legutóbb nagyon jól éreztem magam. Fontos mozgásban maradni. Olyan helyekre akarok eljutni, ahol azelőtt még soha nem jártam. Remélhetőleg visszatérek Európába, hogy megerősítsem a kapcsolataimat. Most van egy helyünk, ahol tudunk kommunikálni, a fanklubom, a C.W.I.F. Épphogy megalapítottuk; nagyon boldog vagyok emiatt. Ez egy hely, ahol mi mind érezhetjük egymást. Nem számít, hol születtetek vagy milyen nyelvet beszéltek. Japán zenészként éneklek, de az emberek, akik közelednek felém, az egész világról valók. Azt akarom, hogy erős legyen a hangom és összekapcsolhassam az embereket világszerte. Ez az egyik álmom.
A JaME köszöni Miyavinak és személyzetének az interjút, Tiina Hirvonennek pedig a fotókat.
Miyavi hatalmas sikert aratott ez évben. Befejezte hosszú világkörüli turnéját 2008-ban és több értékes pillanatot élt át 2009-ben. Megjelent a PS COMPANY 10. évfordulóját ünneplő eseményén, a Peace&Smile Carnival in Nippon Budokan-on január 3-án, egy eredeti és elképesztő előadással. Miyavi élőben fog játszani április 5-én a HIBIYA YAGAI SAIONGAKUDOU-ban, hogy megmutassa „jövőjét”. Ez lesz a második élő fellépese ott, és itt majd betekintést nyerhetünk abba, hogy mire számíthatunk tőle ebben az évben. A Yaon-ról (HIBIYA YAGAI DAIONGAKUDOU) kérdeztük, és arról, hogy mit gondol az élő koncertjéről, és a jövőjéről.
Ez márciusban lesz kiadva, tehát van még egy kis időnk addig. Elmondanád nekünk, mi a benyomásod a 10. évfordulós koncertről, ami január 3-án volt?
Te láttad?
Hát persze (nevet). Nagyon… heves volt. Igazán élveztem.
Nos, mi újévtől kezdtünk dolgozni, nem vett annyi időt igénybe. Mondjuk, mivel ez a 10. évfordulója volt a cégnek, nagyon jó fordulópontnak ígérkezett mindannyiunk számára. Különösen nekem, hiszen én az elmúlt tíz évben szinte mindenen átmentem a céggel, így a feladatom ezen az eseményen nem is az volt, hogy a saját, élő fellépésemet készítsem el, sem az, hogy kikürtöljem a zenémet, de volt egy szerepem: a rendezés, és az, hogy sikeressé tegyem az alkalmat. Azért az esemény árnyalata most kicsit különbözött a Peace&Smile Carnival Tour-tól, amit 2005-ben rendeztünk. Ezúttal nagy hangsúlyt fektettem arra, hogyan teljesítsem a szerepemet. Természetesen a saját műsoromról voltak üzeneteim, és azt is tudtam, hogy a közönséget boldoggá kell tennem. Úgy gondolom, jó volt, hogy képes voltam lezárni ezt a rendezvényt, és megünnepelni a mi behajózásunkat a 2009-es évbe.
És miyavi, te aztán igazán lélegzetelállító előadást nyújtottál.
Nos, hogy őszinte legyek, nem volt olyan könnyű játszani (nevet). Még ha ez a menedzselő cégem alkalma volt, akkor is olyan volt, mintha egy „saját” koncertem lenne. Amikor megjelent a beatboxer, a közönség biztosan valami ilyesmire gondolhatott: „Ki az a hatalmas ember?” (nevet). Meg akartam tisztítani a hely atmoszféráját és egy pillanatra ürességgel akartam betölteni, így el tudtam küldeni a saját kis üzeneteimet, mintha egy re-set gomb lett volna. Egyébként nem voltam képes lezárni az eseményt, oké? Ha megjelentem, és valami olyasmit kiáltottam, „Yeah!”, a közönség valószínűleg elérte a tűréshatárát, így úgy gondoltam, le kéne nulláznom őket és olyan hullámot adni nekik, ami mosolygásra késztetí őket. Ezért játszottam úgy.
Amíg gitároztál, az üzeneteket kivetítették a képernyőre. Ez nagy hatással volt rám, mert a te koncerted így kicsit különbözött a többiekétől.
Ahogyan egy szólózenész, egy igazán kiemelkedő előadást akartam nyújtani.
A legtöbb dologhoz internetes platformon férhetünk hozzá, azért is hoztam be nektek a www.myvcrew.com weboldalon a BLOG fülecskét, szemléltetésképpen. Tegnap, 2015.12.05-én élőben közvetítették a fanklubtagoknak rendezett koncertet, ami különlegességnek számít, hiszen most fordult elő először, hogy egy ilyen alkalmat interneten is követhettünk.
Postán kevés dolgot kapunk. Jár a tagságot igazoló kártya egy tartókával és nyakbaakasztóval.
A kártyán levő szöveg: Mindannyian megígérjük, hogy MYV CREW tagként egyesülünk és a zene által osztozunk a szeretetben.
Jár szülinapi képeslap is. Ez évente változik. Az év náluk nem januárban kezdődik, mert a J-Glam ősszel alakult, ezért van az, hogy én, szeptemberi születésű létemre még a 2014/2015-ös képeslapot kaptam, a novemberben született ismerősöm pedig már a 2015/2016-ban küldendőt.
Évente jár még az MYVCREW magazin is, ami az elmúlt év tevékenységeit foglalja magában: sok-sok exkluzív kép MYV kommentárjaival, emellett persze egy bensőséges monológot is ír a gitáros. A magazin japán nyelvű, de csatolnak hozzá egy A4-es lapot, melyen minden angol fordítás fellelhető. Idén ez a magazin 26 oldalas volt.
Ennél persze többet is kapunk; >ITT< olvashattok még arról, miben is részesül minden fanklubtag. Ha valaki gondolkozik a regisztráláson, én csak biztatni tudom rá. Sokat adott már nekünk ez a srác, megérdemli, hogy ezt viszonozzuk!
Ez a fanproject a Co-Miyavi WorldWide szervezésében jött létre. A Miyavi Hungary nem vesz részt a szervezésben, kizárólag terjeszti a projectet.
"Hello Co-Miyavik!
Izgatottak vagyunk, hogy közölhetjük veletek új, 2015-ös karácsonyi fanprojectünket, ami rendkívül különleges és törekvő. Most nem arra kérünk titeket, hogy készítsetek videókat vagy fotókat, amiket aztán elküldünk Miyavinak. Ehelyett azt szeretnénk, ha küldenétek egy kis segítséget annak a rengeteg embernek, akik rossz körülmények között élnek világunkban.
Ahogy tudjátok, Miyavinak már az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságához is köze van, 2015 májusában pedig ellátogatott egy libanoni menekülttáborba, ahol idejét menekültekkel, gyerekekkel töltötte. Ezáltal arra ösztönözte rajongóit, hogy jobban odafigyeljenek arra, mit is művel nap mint nap az ENSZ ezeken a veszélyes helyeken.
Ne elégedjünk meg annyival, hogy nyomunk egy lájkot erre a tevékenységre, ha egyszer többet is tehetünk! S mivel Co-Miyavik és "Kicsi Miyavik" is vagyunk, itt az ideje akcióba lépni!
A 2015-ös karácsonyi fanprojectünk: PÉNZADOMÁNY AZ ENSZ MENEKÜLTÜGYI FŐBIZTOSSÁGÁNAK!
Gépeld be: keresztneved, vezetékneved és e-mail címed
Adományozz: PayPal-on keresztül vagy bankkártyával
MENNYIT?
"Sok kicsi sokra megy!"
Ezért nem is kérünk arra, hogy sokkal járulj hozzá a projecthez. 1$-tól adományozhatsz, de természetesen küldhetsz többet is, mint 2 dollár. (Fizethetsz a saját országod pénznemével, a rendszer automatikusan át fogja váltani.)
(Mindenképp számíts arra, hogy nemcsak az adományod összegét, de a kezelési költséget is le fogják vonni a számládról!)
HATÁRIDŐ?
A határidő 2015.12.20. A célunk az, hogy elérjük a 2000 dollárt!
ADOMÁNYOZÁS
Mikor összegyűjtöttük a pénzt, eljuttatjuk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Miyavi összes rajongója nevében. Természetesen be is fogjuk bizonyítani nektek, hogy ténylegesen átadtuk az adományt.
(Ha van rá mód, megpróbáljuk azt elérni, hogy az adomány közvetlenül a menekülttáborokban tengődő gyerekekhez jusson.)
"A ZENE NEM VÁLTOZTATHATJA MEG A VILÁGOT, DE MEGVÁLTOZTATHAT EMBEREKET, AKIK MEGVÁLTOZTATHATJÁK A VILÁGOT." - MIYAVI
(Miyavinak és személyzetének NINCS köze ehhez az adományozós kampányhoz; kizárólagosan rajongók irányítják, akiket Miyavi életfilozófiája és szavai megihlettek, s azt valóssá akarják tenni.)
NAGYON KÖSZÖNJÜK, COMIYAVIK! CSINÁLJUK MEG!
U.i.: Osszátok meg ennek az ajándékozós projectnek tervjét családtagjaitokkal, barátaitokkal, munkatársaitokkal, az utca embereivel - minél több embert vonunk be, annál több pénzt fogunk tudni gyűjteni és adományozni! Köszönjük!"
A Miyavi Hungary nevében én is fűznék ehhez pár szót.
A CoMiyavi WorldWide adminjait személyesen ismerem, 100%-ig megbízom bennük, egy másodpercig sem gondolnám, hogy az összegyűjtött pénzt ne adnák oda a célszemélyeknek.
Tudom, hogy mi, magyarok, nem arról vagyunk híresek, milyen tehetősek vagyunk - én is itt vagyok diákmunkásként, de inkább elküldök 5-10$-t erre a projectre, minthogy megvegyek magamnak egy százezredik pólót. Kérlek, ha egy dollárral, akkor annyival, de támogassátok ti is a projectet. Nagyon nemes a cél, büszke vagyok a CoMYV WW adminjaira (Kanmisa és Rin), hogy egy ilyen brilliáns ötlettel álltak elő. Lefogadom, hogy Miyavi is szuper büszke lesz ránk. Szeretnék én is az lenni a magyarokra!
- A kezelési költség kb. 500 Ft-ra jött ki.
- A kitűzött 2000 dollár: kb. 550.000 Ft.
- 1 USA dollár most: kb. 280 Ft
- Miyavi a libanoni menekülttáborban (2015. május): KATT
- Ha bármilyen kérdésetek adódna, vagy segítséget szeretnék kérni az utalással, forduljatok hozzám bizalommal! Írjatok üzenetet a miyavihungary@gmail.com e-mail címre, vagy a Miyavi Hungary Facebook oldalon.
Épp egy hónap telt el MIYAVI negyedik budapesti koncertje óta. Ennek emlékére hoztam ezt az összefoglalós bejegyzést, ami a projectek leírását, a szervezést, a ti élményeiteket, pár fotót, számlistát, továbbá arról a szép, októberi napról készült videót foglalja magában.
Köszönöm annak a néhány embernek, aki az arra kijelölt helyen (ITT) megosztotta élményét és beleegyezett abba, hogy azt felhasználhassam ebben a bejegyzésben.
Tartalomjegyzék:
- A projectekről
- MYV CREW tagok kiváltsága
- Számlista
- Élménybeszámolók
- MIYAVI, Bobo és a személyzet budapesti feltöltései, bejegyzései
- Saját fotók, dokumentumvideó
- Linkgyűjtemény
Kellemes olvasgatást! ☆
A projectekről
A projectek miatt egy kedves barátom, NoYo és én délután fél kettő körül értünk a helyszínre, hogy bőven legyen időnk a CoMiyavi WorldWide Budapestre is kiterjesztett fanprojectjére illetve a saját projectre is. A CoMYV WW megbízásából néhány vállalkozó szellemű személyt, magyart és nem magyarokat egyaránt arra kértünk, hogy írjanak üzenetet Miyavinak egy nagy papírra. Az üzenetről és az írókról fotókat készítettem, mégpedig ezeket:
A saját project egyik részeként üzenetet írhattok a fanprojectes könyvbe, vagy ha írtatok bele levelet, akkor alá is írhattátok a ti oldalatoknál. Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik anyagilag támogatták a projectet, nagyon kedves volt tőletek, és persze azoknak is hálás vagyok, akik részt vettek a projectben. Mikor átadtam a könyvet Miyavinak, szerencsétlen szinte semmit nem láthatott belőle (rettentően sötét helyen találkoztunk vele, ez volt az egyetlen olyan dolog, ami nem tetszett a szervezésben), így belelapoztam neki, meg elhadartam, miket olvashat majd benne. Amint feldolgozta a kapott információkat, kicsit meg is lepődött ezen az ajándékon és többször is megköszönte. Reméljük, tényleg át fogja lapozni! :)
A másik project a világító karkötős dolog volt. Ahogy számítottam rá, sajnos abszolút nem volt látványos - lehet okosabb ötlet lett volna simán pálcikának meghagyni és a The Others c. szám alatt hadonászni vele, de hát no, tanulópénznek jó volt és örülök, hogy nektek is tetszett, már ezért megérte! A következő koncerten más project lesz, és már tudom is, hogy mi; az tuti ütős lesz ;)
MYV CREW tagok kiváltsága
Összesen 24 db MYV CREW, azaz hivatalos fanklub tag vett részt a koncerten, többségük külföldi volt. Mi korábban mehettünk be, a Miyavival való találkozó után pedig maradhattunk volna is bent, hogy az első sorban levő helyeket elfoglaljuk - engem az annyira nem érdekelt, tekintve, hogy a koncerteken jobbszeretek hátul táncikálni meg lézengeni, úgyhogy kijöttem, meg hát nem tudtam, NoYo hogy áll a karkötőkkel, kell-e valakinek segítség, stb. A találkozó amúgy gyors volt. Először készült egy csoportos kép (3-5 fő + MYV), majd válthattunk pár szót a zenésszel. Ha vittünk neki valamit, azt odaadhattuk, illetve ő is dedikált nekünk valamit. Ennek nem volt muszáj merch cuccnak lennie, a CoMiyavi WW egyik adminja, KanMisa pl. a táskáját íratta alá, mert hirtelen nem talált semmit, amit dedikálhatna :D
Az előzenekar (Kashmir) pontosan kezdett és pontosan is végzett, hogy Miyavi 21:00-kor színpadra léphessen. A buli kb. 22:30-ig tartott.
Számlista:
01. Cruel
02. What's My Name
03. Come Alive
04. Secret
05. What A Wonderful World
06. Calling
07. Cry Like This
08. Survive
09. Let Go
10. The Others
11. Horizon
12. Mission: Impossible
13. Futuristic Love
14. Day 1
Élménybeszámolók
Efi (Miyavi Hungary): Ma hajnalban elgondolkoztam azon, mit is írnék, ha beszámolóra jutna a sor. Ahogy hajnali kettőkor bebújtam az ágyba, hogy végre kialszom magam (jó vicc), elöntött az a sok érzés, amit a koncert során átéltem. Úgy éreztem magam, mint egy kipukkanni akaró lufi, de magamban sem tudtam normálisan összeszedni, mit is jelentett számomra a koncert, ennek ellenére írok pár sort, hátha meghozom mások kedvét is.
Fantasztikus érzés volt az, hogy ilyen kedvesen és szeretettel fogadtatok engem. Nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a projectekben, hogy lelkesek voltatok, és hogy pazar hangulatot csináltatok. Büszke vagyok a magyar rajongókra! Ja, hogy a koncertről meg Miyaviról kellene most írnom... jó.
MYVCREW tagként lehetőségem adódott a koncert előtt találkozni a szamuráj gitárossal. Direkt legutolsóként mentem oda hozzá, hogy legyen időm elmakogni, mi is ez a projectes könyv, a csomózott karkötők az egész családnak, meg kapott egy mézes Negrót, amit nemes egyszerűséggel annyival tudtam le: "Magyar cukorka, jó a torkodnak", tekintve, hogy nem hagynak túl sok időt. Mikor megláttam, mosolygott ugyan, de fáradtnak tűnt, a magassága pedig meglepett. Először kezet foghattunk vele, majd gyorsan be kellett állni egy fotóra (esküszöm, hogy mindegyik képbe belepislogtam), után pedig aláírhatott egy tárgyat és odaadhattuk neki, ha vittünk ajcsit. Egy barátnőm gitár alakú sütikékkel lepte meg. Mivel a teremben bosszantóan sötét volt, felemelte a fény felé, és felragyogott az arca, mikor meglátta, mifélét kapott. Teljes őszinteséggel köszönte meg a fáradozását. Én rossz szokásomhoz híven hadartam, így a menedzsernek angolról angolra kellett fordítania Miyavinak :D Belelapoztam neki a könyvbe, elmondtam, miket talál benne, de baromi sötét volt, úgyhogy csak megkértem, hogy lapozza át, ha lesz ideje, hisz sokat dolgoztunk vele. Kezet rázott velem még egyszer (vagy kétszer, ötletem sincs), aztán mennünk kellett.
Bár már lehetett volna bent maradni és beállni az első sorba, én inkább kimentem a nem fanklubos barátaimhoz, hogy együtt legyünk. Azt hitték, nem is volt még találkozó Miyavival, mert ahogy odamentem, azt kérdeztem, hogy kell-e valakinek segíteni, meg nem kezdtem el semmit mondani igazán, hisz tényleg nem volt semmi hűűű, de extra a találkozón. Aztán végül leesett nekik, hogy találkoztam vele. Emlékszem, a "Milyen volt?" kérdésükre elsőnek azt mondtam: "Sötét. Mármint most nem ő, hanem a terem, ahol az egészet megrendezték. És magas."
Végül viszonylag későn mentünk a terembe, az előzenekar alatt egy asztalnál ücsörögtünk. Mikor színpadra lépett Miyavi, nem igazán mentünk a nagy tömegbe. megmaradtunk hátul, hisz mindent láttunk onnan és jól éreztük magunkat :) Számomra fáradtnak tűnt a zenész az első néhány szám alatt, de utána hozta a formáját, teljesen belelendült. Mikor körbenéztem, mosolygó arcokat láttam, de a leginkább egyvalakin akadt meg a szemem, róla szeretnék most írni. Bal oldalt egy idősebb (60+?) nő állt egyedül. Fülig ért a szája, ragyogott a szeme, csápolt és tapsolt. Már lassan többet bámultam őt, mint Miyavit, ezért úgy döntöttem, odacsapódok mellé. Mikor épp szünet volt, nem bírtam ki, hogy ne szólítsam meg. Valami olyasmit mondhattam, hogy "Bocsánat, hogy így idegenként idejövök, de annyira jó látni, hogy Miyavi tényleg mindenki szívét képes megmozgatni." Erre a nénike csak nevetett egyet és rácsapott az arcomra amolyan nagyisan :D Aztán kérdésemre felelve mondta, hogy ő már nagyon régóta szereti Miyavit, és olyan kár, hogy már nem énekel annyit japánul. Meg hogy nem lehet nem mosolyogni, nem csápolni, mert "hihetetlen energiát ad át ez a fiú a színpadon". A végén pedig, mikor MYV pacsizott az első sorokkal, volt néni, nincs néni; előreszaladt, de úgy, hogy alig láttam! :D Fantasztikus megtapasztalás volt és tökéletes példa arra, hogy MYV zenéje mindenkit, nemtől, kortól, ízléstől függetlenül meg tud érinteni. Hálás vagyok ennek a néninek, és szeretném neki még egyszer megköszönni, hogy ott volt és ezt átélhettem, hogy kicsit vele lehettem.
Magyar szavakban most sem szenvedhettünk hiányt: az "óriási" mellett elhangzott a "Bobo balek", "Miyavi vagyok" és a "köszönöm very much" is, a "hogy vagytok?"-al egyetemben. Természetesen BOBO is 100%-ot hozott ki magából, hihetetlenül tehetséges ő is. Én nem is szeretnék többet írni, számomra tényleg az volt a legcsodálatosabb, hogy ennyi különböző embert oda tud vonzani magához és feltölti őket erővel, boldogsággal.
Sokáig a helyszínen voltam, tehát még akkor is, mikor a személyzetét követve fáradtan ő is felszállt a buszra. Nagyon pozitív élmény volt. Én ott álltam, ahol nem volt nagy tömeg, és őt idézve mondtam, hogy "Köszönöm very much", meg talán azt, hogy vigyázzon magára. És bejátszotta azt, ami annyira nagyon tetszett a koncerten is: kétszer az öklével megütögette a mellkasát a szívénél, majd kis mosollyal felém tartotta az öklét:))
Köszönöm szépen még egyszer nektek is a részvételt, a meleg és nagy szíveteket, és hogy olyanok vagytok, amilyenek. Hálás vagyok az újonnan szerzett barátaimért is és hogy találkozhattam a CoMiyavi WorldWide egyik adminjával. A barátaimnak is köszönöm a sok segítséget, de elsősorban Miyavinak tartozom köszönettel - hisz nélküle a beszámolóban leírtak, sőt, ez a szedett-vedett beszámoló sem született volna meg. :) KÖSZÖNÖM! <3
A. Judit (Angelina Jolie Hungarian Fan Page): Felemelő este volt, Miyaviról végig sütött, hogy mennyire energikus és pozitív személyiség, aki imádja a rajongóit. Örülök, hogy A Rendíthetetlen révén megismerhettem őt, hatalmas élmény volt számomra élőben is megcsodálni a gitárjátékát :)
Sz. Niki: Most kicsit később értünk oda, mint az előző koncertnél, de ahogy beálltunk a sorba, egy kellemes, ismerős érzés fogott el, megspékelve némi izgalommal. Sikerült jó helyet szereznünk a tömegben, leszámítva azt a 3 szlovén csajt, akik előttünk álltak és az előzenekar közben végig pofákat vágtak és dumáltak, de Miyavira már sikerült lakatot tenniük a szájukra, bár a sikítozásra ismét pofákat vágtak.. Ezt a kis bosszúságot Miyavi egyből feledtette velünk, mikor megjelent a színpadon. *-* Mindig lenyűgöz a kisugárzása, zenéjének az ereje, egyszerűen az egész ember, ahogy van. Végigbuliztuk, végigénekeltük a koncertet, néha már azt se tudtam, melyik kezemmel csápoljak :D Nem akartam, hogy vége legyen, olyan gyorsan elrepült az idő koncert közben. Fantasztikus volt most is. :3 hangulatjel Egy dolgot sajnálok, hogy nem maradtunk kb. 5 perccel tovább a busznál mikor kijöttünk a klubból, mert így elszalasztottuk, mikor felszállt. (Mi, kis naivak azt hittük, hogy már rég a buszon szundikál :D) A koncert óta még mindig dúdolgatom a dalokat, nem tudok leakadni róla. <3
N. Lilla: Huh, de örülök, hogy leírhatom ide a... nem is tudom, a bűvöletet, ami azon az estén ért. Már azon morfondíroztam, hogy képes lennék-e magamban tartani ezt a sok mindent ^^' Hát.. azt hiszem, azzal kezdem, hogy nekem ez volt az első koncertem, és az, hogy Őt láthattam először, fantasztikus érzés volt. Azt se tudtam, mit szóljak, amikor kilépett a színpadra, azt hittem, álmodom. Csak álltam a körülöttem sikoltozó tömegben, majd egyszer csak azt éreztem, hogy: "Igen, ide tartozom! Ez az én otthonom!". Először bevallom, furcsa volt a tömeg, vagyis inkább az, hogy ilyen közel álltak hozzám (hehe, nem is tudom mit gondoltam egy koncertről :v). De ahogy időnként forgattam a fejem, mérhetetlen boldogsággal töltött el, hogy ez a sok ember ugyanazért van itt, amiért én is. Hogy valóban "mindenszínűek", színesek vagyunk, mint egy szivárvány. Ahogy pedig visszanéztem a színpadra, maradéktalanul átadtam magam a varázslatnak, és a magasba emeltem a kezem. Nagyon, de nagyon remélem, hogy a lehető legtöbb koncertjére eljutok a jövőben, és egyszer majd ott fog fényleni az aláírása a gitáromon is ^^ . Köszönöm Miyavinak, hogy ilyen magasságokba emel, hogy részese lehettem Neki magának is egy pár órára!! És nagyon köszönöm a fanprojecteket is, egytől-egyig! C:
H. Niki: Nekem hatalmas élmény volt, hisz első MYV koncertem volt. ^^ Mikor délután elindultam, akkor jutott el az agyamig, hogy "Uuu, ma van". Odaértem - és mivel egyedül mentem - szinte azonnal keresni akartam valakit, akivel beszélgethetek, de rájöttem, hogy nem is vagyok egyedül. ^^ Mindegy is... Miután végigizgultam az előzenekart és színpadra lépett Miyavi, azonnal elsírtam magam. El sem akartam hinni, aztán felcsendült az első hang.. Onnantól kezdve csak vigyorogtam... nem nagyon mertem ugrálni, mert vigyáztam a neki szánt ajándékra. (Köszönöm a körülöttem álló lányoknak, akik segítettek, hogy átadhassam.) Az egész koncert annyira energikus, élettel teli hangulatot hozott létre. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Szavakkal nem kifejezhető. Köszönöm ezt az élményt Miyavinak, a szervezőknek, a közösségnek. Három emberként buliztam. (Sajnos nem tudtak velem jönni a barátaim. De sajnos nem tudtam az érzést átadni nekik úgy, mintha ott lettek volna.) ~ Köszönöm a figyelmet ~ (Kis gyengécske beszámoló, de nem vagyok egy író alkat) :D :3 :)
H. Niki ajándéka
NoYo London: Első alkalommal láthattam Miyavit fellépni kis hazánkban. Te jó ég, miről maradtam le eddig? Koncert előtt még nem is gondoltam! Amint Miyavi és Bobo felléptek a színpadra, éreztem, hogy Ők azok az emberek, akikre igazán fel lehet nézni. A kezdetekből fogva áradt belőlük a magabiztosság és a tapasztalat, amit tudok, hogy hosszú évek kemény munkája során érhet el egy zenész. Ha pedig erre úgy képes, hogy közben példát is mutat, az megérdemli a tiszteletet. Bobo egy hihetetlenül jó dobos! Sosem esett ki a ritmusból, a technikája kifogástalan és sosem felejtett el mosolyogni! (Mivel nem ismerem Őt annyira, csak ebből kifolyólag tudom kikövetkeztetni, hogy ez az ember egy igazán rendes fickó lehet! :D) Miyavi pedig … egy igazi Showman! Amint megjelent, a közönség elveszítette a fejét, és nem is csodálom! Amint elkezdte tépni a húrokat és a mikrofonhoz lépett, minden a feje teteére állt. A rajongók minden dalát ismerték és teljes energiával táncoltak és buliztak. Tudtam, hogy Miyavi hatalmas érzelmeket adott bele a zenéjébe és ezt teljes mértékben át tudta adni. Erre kevés jó előadó képes. Azonban a gitártechnikája nem volt pontos, de azt hiszem, hogy ez egy ilyen színvonalas előadás mellett igazán senkit sem érdekelt. Az összhang éppúgy kiválóan működött Bobo és Miyavi között, mint ahogy Ők és a közönség között. Én teljesen odavoltam értük, remélem, hogy láthatom még Őket élőben, és bíztatok majd mindenkit, hogy jöjjön velem, mert egy ilyen koncertet kár kihagyni!
Saját fotók! A koncerten a Miyavi Hungary megbízásából jelen volt egy amatőr fotós, Matsumoto Keikou. Alább láthattok néhányat az ő képei közül. A többi fotóját IDE kattintva tekinthetitek meg.
Keinek egy dokumentumvideót is köszönhetünk! Remekül összefoglalja október 9-ét. Köszönjük!
Linkgyűjtemény
☆ További fotókat a budapesti koncertről IDE kattintva nézegethettek, több fotóstól.
☆ A CoMiyavi WorldWide turnés videója a rajongókról; hogyan, mikor ismerték meg Miyavit, mit kedvelnek benne leginkább, stb. (Angol nyelvű videó; Budapest 06:00-tól látható):
Remélem elégedettek vagytok ezzel az összefoglalóval! Amennyiben hozzátennétek még valamit, írjatok megjegyzést a bejegyzés alá.
Szórakozzunk együtt legközelebb is, köszönöm a figyelmet!
Idén ősszel MIYAVI Európában
turnézott, hogy eljuttasson egy fontos üzenetet rajongói számára: „WE ARE THE
OTHERS”. A budapesti, magyarországi koncertje előtt MIYAVI a JaME Polska-val
beszélt mindenről, amit fontosnak tart az életében: a zenéről, rajongóiról és
filozófiájáról.
Hogy megy a turnézás? Ma este
Budapesten játszol. Hogy érzed magad?
Minden
nagyszerű. Ötödik alkalommal turnézok Európában, a mai show pedig Budapesten
lesz. Ez a turné döbbentett rá arra, miért küzdök, mivé akarok fejlődni és
hogyan akarok továbbhaladni. A válaszokat a közönség és a barátaim adja meg. Ők
az okai annak, miért zenélek még mindig. Néha, különösen a stúdióban úgy érzem,
elveszett vagyok, de a színpadon minden világossá válik számomra. Nagyon boldog vagyok, amiért gitározhatok
és táncolásra bírhatom az embereket a zenémmel; ez életem egyik legnagyobb álma
és nagyon örülök, hogy láthatom, milyen jól szórakoznak a rajongóim, hogy ugrálnak,
táncolnak és mosolyognak a táncparketten. Ez az életem, ezért zenélek.
Főképp ebben az iparban, ebben a szórakoztatóiparban néha nagyon nehéz
egyértelművé tenni a dolgokat, néha tényleg elveszek. De a színpadon minden ott
van. A rajongóim, különösképp azok, akik már hosszú-hosszú ideje támogatnak.
Értük dolgozom.
Láthatóan
erős a kötelék közted és a rajongóid között. Mindig azt mondod: „legyünk egyek”,
de mit is tehetnek a rajongóid, hogy a legboldogabbá tegyenek?
Mosolyogjanak
a táncparketten. De tényleg. Tudod, művészként és a vállalatom
vezérigazgatójaként persze, hogy azt akarom, hogy megvegyék a lemezeimet és
eljöjjenek a koncertjeimre, de mégis az tesz a legboldogabbá, ha látom őket
mosolyogni. Még több motivációval ruháznak fel.
Két nap múlva Varsóban játszol, ez lesz a harmadik
alkalom Lengyelországban. Milyen emlékeid vannak a korábbi lengyel
koncertjeidről, Gdańsk-ból és Krakkóból?
Emlékszem, milyen szenvedélyesek a lengyel
rajongók. Tudod, minden számot végigénekelnek, még egy japán szövegű számomat
és eldalolták. Nagyon-nagyon királyak. Tisztán emlékszem, hogy nagyszerű volt a
koncerthelyszín és arra is, hogy az volt a turné egyik legforróbb estéje.
Ezt örömmel hallom!
Tudod,
nagyon meglepődtem, mert az én nézőpontomból a lengyel városokban néha a
kommunizmus nyomait látom. Egy kicsit másfajta életmód ez. De a koncert során a
parketten az emberek nagyon szenvedélyesek, az egyik legszenvedélyesebb
közönség. Igazán meglep, milyen lelkesek és őrültek.
Igen, a lengyel közönség híres arról, milyen őrültek
alkotják. Tehát körbeutaztad a világot, rengeteg országot bejártál már.
Gondolom sok mindent láttál és tapasztaltál. Van még valami, amitől azt
gondolod, „Wow!”, szóval ami még mindig meglep?
Igen.
Az, hogy milyen csodálatos az építészet. Japánban sok a földrengés ezáltal a
betonból készült, modernebb épületek is. De Európában – Francia-, Német- és
Lengyelországban – ti, srácok, igazi kincsként őrzitek a történelmet és a
tradicionális építészetet. Nagyon-nagyon szép.
Sok ilyen épületet láttál?
Tegnap
este sétáltam egy kicsit Bécsben és valóban bámulatos volt. Tudod, szeretem a
kultúrát és azt, hogy mennyire értékelik ezeket az európaiak. Ez a történelem,
ez a múltunk. Ezáltal képesek vagyunk látni a felmenőinket. Nagyra értékelem.
Beszéljünk új albumodról, a The Others-ről. Mit
szeretsz leginkább ebben az albumban?
Az egységesség üzenetét. Minden alkotásomnak van
egy koncepciója; ezúttal ez „a többiek, a mások”, mert tudod, így éreztem,
miután tavaly Los Angeles-be költöztem. Furcsán éreztem magam, másnak, mint a
körülöttem levő emberek. De igen, mind különbözőek vagyunk. Nem számít az sem,
ha kaukázusi vagy. Egyénileg vagy különböző. Érted; mit eszel reggelire, melyik
a kedvenc színed… mind mások vagyunk, szóval ez az üzenet. Fontos: az egyesülés egyetlen módja az, hogy elfogadjuk és tiszteljük
egymást. Tudnunk kell, hogy mind különbözünk a másiktól, legyen szó
vallásról, kultúráról vagy nyelvről. Mostanában borzalmas híreket látunk a
tv-ben, sok szörnyű konfliktust. Országok készülnek fel a háborúra. Ott a migráns-krízis.
A menekültek nehéz időket élnek, miközben olyan helyet próbálnak találni
maguknak, ahol élhetnek. Nincs hova menniük, nincs mit enniük. Nincs időnk
rivalizálni. Nem küzdhetünk egymással, erről a bolygóról nem tudunk
elmenekülni. Az egyesülés a kulcs a jövőhöz. Nem harcolhatunk örökké. Nem
verekszünk össze azért, amiért neked a fekete, míg nekem a fehér a kedvenc
színem. Én csak tiszteletben tartom, hogy te a feketét szereted, én pedig a
fehéret. Erről van szó, ilyen egyszerű – mégis néha elfeledkezünk erről. Mind
mások vagyunk, mind különbözünk, mindannyiunknak más a bőrszíne, de ettől még
egyek vagyunk.
Ez egy nagyon erős és fontos üzenet. Mondd csak,
ezért írtad angolul a dalaidat? Hogy többen megérthessék és befogadhassák az
üzenetet?
Igen. Persze, hogy nagyra méltányolom, mikor a
rajongóim megértik a japán dalszövegeimet és velem énekelnek az anyanyelvemen,
ahogy Krakkóban is tették. De ugyanakkor az egész világ számára szeretném
eljuttatni az üzenetet, ezért választottam az angol nyelvet. Meglehetősen nehéz
számomra végig angolul írni a szövegeket, de megéri.
Mi is nagyra értékeljük ezt. Emiatt úgymond
elérhetőbb vagy a rajongók számára, úgyhogy köszönjük. És most még egy kérdés a
zenédet illetően: nemrégiben leváltottad a gitárodat, most Telecaster-t
használsz. Milyen új lehetőségeket adott neked ez a hangszer?
Keményebb hangzás, kevesebb hátfájás. *nevet* De tudod, több tartalmat ad. Engem
egy japán hangszer, a shamisen ihletett meg. Most játszottam egy dobossal, egy DJ-vel,
úgyhogy valamivel erősebb a zeném hangzása. Tehát felkaptam a Telecaster-t. Mindaddig képes vagy megtalálni a saját
hangzásvilágod, míg önmagad vagy.
Tényleg szuperül hangzik az új számaidon. Sajnos
kifutunk az időből, úgyhogy van valami, amit üzennél a lelkes és őrült lengyel
rajongóidnak?
Tudjátok, minden alkalommal pazarul szórakozom,
különösen Krakkóban. Most L.A-ben élek és messze vagyunk egymástól, de nem
számít: mind kapcsolatban állunk a zenével. Nagyon nagyra értékelem az erős
támogatást. Csak egy dolgot ígérhetek:
soha de soha nem fogok véget vetni annak, hogy kihívásokat állítok magam elé.
Nem számít, hogy ez a zenélés, színészkedés, divat, vagy bármi más: az
életemhez való hozzáállásom segít az embereknek. Ez az, amiben tényleg, de
igazán reménykedem. Az az életem, hogy láthatom táncolni a rajongóimat a
parketten és egyben ez a legboldogabb pillanat is. Imádom. Úgyhogy nagyon
köszönöm nektek.
A JaME szeretné megköszönni MIYAVI-nak,
amiért szakított időt erre az interjúra.
Először is, nagyon-nagyon jól éreztem magam ebben a hónapban az ázsiai országokban.
Köszönetet kell, hogy mondjak az édes rajongóimnak és a nagyszerű személyzetnek minden egyes országban a kedves fogadtatásukért. (Sajnálom, hogy ezúttal nem tudtam más ázsiai országot meglátogatni.)
Igazán király volt és mindenki annyira lelkes volt Thaiföldön!
Ismeritek a különbséget az egyre hidegebbé váló Tokió és a havat még nem látott Bangkok között, ugye? Rohadtul hihetetlen volt!
Másrészről nem volt rossz a perzselő Nap alatt látni egy karácsonyfát.
Próbát tartunk a 29-i partira, ami az fanklub tagoknak szól.
Olyan dolgok történtek ebben az évben, amiket még csak nem is reméltem.
Elszakadtam a cégtől, ahol 10 évig dolgoztam.
Elindítottam a saját cégem, a J-glam RT-t.
Megházasodtam, lányom született.
Minden ember számára elérhetővé tettem a hivatalos fanklubom.
Másodjára turnéztam végig a világot.
Megsebesültem és beteg lettem.
Nagyon sok elválásra kényszerültem, de így több lehetőséget nyertem, hogy csodálatos embereket ismerjek meg.
Ahogyan mondtam a rajongóimnak a fanklubos bulin, együtt fogok dolgozni az EMI Music-al, egy újabb alapot kezdve 2010-től.
Kurvára őrültek, kibaszottul szeretem őket. Egy nagyszerű csapat reményteli kilátással MIYAVI zenéjéhez, és érzem, hogy tényleg képes leszek izgalmas jövőt alkotni velük.
Azonban engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak a rajongóimnak. Megígérem, hogy ugyanúgy fogom tépni a gitárt, mint azelőtt.
És ti, ott az Egyesült Államokban: EL FOGOK MENNI jövőre, nem érdekel, mi történik, úgyhogy kérlek adjatok még egy kis időt. Elég nehéz helyzetben vagyunk most, de NEM FOGJUK feladni. Köszönjük.
Bárhogyan is, tuti, hogy a következő év igazán mozgalmas lesz.
És amit ebben a kibaszottul őrült évben elértem, az az, hogy...
"Ha egyszer megteszel egy lépést, út lesz előtted."
Nem lesz út, ha nem léptek. Akkor sem, ha volt is egy ösvény előttetek a kezdetekkor. Te készíted az utad, amin jársz.
Még akkor is, ha nagyon kicsi léptekkel haladok, biztosan állok a lábaimon.
Természetesen tonnányi nehézségbe ütközhetünk, de soha nem adtam fel semmit az életemben, és soha nem haboztam, csak megyek tovább, bármi történjék is.
Hagy mondjam újra. Szívem mélyéről SZERETLEK TITEKET 2010-ben is. Boldog-boldog új évet nektek!
Kedves Egyesült Államokbeli rajongóim, a személyzetem a legjobbat hozza ki magából, így hamarosan koncertezünk nektek.
Remélem élveztétek a Fekete Pénteket :P
(Megj.: Fekete Péntek: a vásárlók ilyenkor megrohamozzák a boltokat akciók után kutatva. Sokat nem is kell keresgélni, a kereskedők már évtizedek óta rájátszanak erre a napra, vagyis Hálaadás utáni pénteken óriási engedményekkel várják a fogyasztókat. Black Friday-nek, azaz Fekete Pénteknek hívják ezt a napot, mely hagyományosan a karácsonyi szezon első napja. A kereskedők a megszokottnál korábban nyitnak, nem ritka a hajnali 4-5 órás nyitás sem. A vásárlók pedig már éjféltől sorban állnak, mert nem ritka, hogy az első vevőknek extra kedvezmény jár. - Efi)
Kínában duplázni fogok!
(Megj.: ezt arra érti, hogy Kínában két koncertje is lesz. Pekingben december 4-én, Sanghajban pedig 6-án. - Efi)
