Fotó: Agata 'andi' Paz
Idén ősszel MIYAVI Európában
turnézott, hogy eljuttasson egy fontos üzenetet rajongói számára: „WE ARE THE
OTHERS”. A budapesti, magyarországi koncertje előtt MIYAVI a JaME Polska-val
beszélt mindenről, amit fontosnak tart az életében: a zenéről, rajongóiról és
filozófiájáról.
Hogy megy a turnézás? Ma este
Budapesten játszol. Hogy érzed magad?
Minden
nagyszerű. Ötödik alkalommal turnézok Európában, a mai show pedig Budapesten
lesz. Ez a turné döbbentett rá arra, miért küzdök, mivé akarok fejlődni és
hogyan akarok továbbhaladni. A válaszokat a közönség és a barátaim adja meg. Ők
az okai annak, miért zenélek még mindig. Néha, különösen a stúdióban úgy érzem,
elveszett vagyok, de a színpadon minden világossá válik számomra. Nagyon boldog vagyok, amiért gitározhatok
és táncolásra bírhatom az embereket a zenémmel; ez életem egyik legnagyobb álma
és nagyon örülök, hogy láthatom, milyen jól szórakoznak a rajongóim, hogy ugrálnak,
táncolnak és mosolyognak a táncparketten. Ez az életem, ezért zenélek.
Főképp ebben az iparban, ebben a szórakoztatóiparban néha nagyon nehéz
egyértelművé tenni a dolgokat, néha tényleg elveszek. De a színpadon minden ott
van. A rajongóim, különösképp azok, akik már hosszú-hosszú ideje támogatnak.
Értük dolgozom.
Láthatóan
erős a kötelék közted és a rajongóid között. Mindig azt mondod: „legyünk egyek”,
de mit is tehetnek a rajongóid, hogy a legboldogabbá tegyenek?
Mosolyogjanak
a táncparketten. De tényleg. Tudod, művészként és a vállalatom
vezérigazgatójaként persze, hogy azt akarom, hogy megvegyék a lemezeimet és
eljöjjenek a koncertjeimre, de mégis az tesz a legboldogabbá, ha látom őket
mosolyogni. Még több motivációval ruháznak fel.
Két nap múlva Varsóban játszol, ez lesz a harmadik
alkalom Lengyelországban. Milyen emlékeid vannak a korábbi lengyel
koncertjeidről, Gdańsk-ból és Krakkóból?
Emlékszem, milyen szenvedélyesek a lengyel
rajongók. Tudod, minden számot végigénekelnek, még egy japán szövegű számomat
és eldalolták. Nagyon-nagyon királyak. Tisztán emlékszem, hogy nagyszerű volt a
koncerthelyszín és arra is, hogy az volt a turné egyik legforróbb estéje.
Ezt örömmel hallom!
Tudod,
nagyon meglepődtem, mert az én nézőpontomból a lengyel városokban néha a
kommunizmus nyomait látom. Egy kicsit másfajta életmód ez. De a koncert során a
parketten az emberek nagyon szenvedélyesek, az egyik legszenvedélyesebb
közönség. Igazán meglep, milyen lelkesek és őrültek.
Igen, a lengyel közönség híres arról, milyen őrültek
alkotják. Tehát körbeutaztad a világot, rengeteg országot bejártál már.
Gondolom sok mindent láttál és tapasztaltál. Van még valami, amitől azt
gondolod, „Wow!”, szóval ami még mindig meglep?
Igen.
Az, hogy milyen csodálatos az építészet. Japánban sok a földrengés ezáltal a
betonból készült, modernebb épületek is. De Európában – Francia-, Német- és
Lengyelországban – ti, srácok, igazi kincsként őrzitek a történelmet és a
tradicionális építészetet. Nagyon-nagyon szép.
Sok ilyen épületet láttál?
Tegnap
este sétáltam egy kicsit Bécsben és valóban bámulatos volt. Tudod, szeretem a
kultúrát és azt, hogy mennyire értékelik ezeket az európaiak. Ez a történelem,
ez a múltunk. Ezáltal képesek vagyunk látni a felmenőinket. Nagyra értékelem.
Beszéljünk új albumodról, a The Others-ről. Mit
szeretsz leginkább ebben az albumban?
Az egységesség üzenetét. Minden alkotásomnak van
egy koncepciója; ezúttal ez „a többiek, a mások”, mert tudod, így éreztem,
miután tavaly Los Angeles-be költöztem. Furcsán éreztem magam, másnak, mint a
körülöttem levő emberek. De igen, mind különbözőek vagyunk. Nem számít az sem,
ha kaukázusi vagy. Egyénileg vagy különböző. Érted; mit eszel reggelire, melyik
a kedvenc színed… mind mások vagyunk, szóval ez az üzenet. Fontos: az egyesülés egyetlen módja az, hogy elfogadjuk és tiszteljük
egymást. Tudnunk kell, hogy mind különbözünk a másiktól, legyen szó
vallásról, kultúráról vagy nyelvről. Mostanában borzalmas híreket látunk a
tv-ben, sok szörnyű konfliktust. Országok készülnek fel a háborúra. Ott a migráns-krízis.
A menekültek nehéz időket élnek, miközben olyan helyet próbálnak találni
maguknak, ahol élhetnek. Nincs hova menniük, nincs mit enniük. Nincs időnk
rivalizálni. Nem küzdhetünk egymással, erről a bolygóról nem tudunk
elmenekülni. Az egyesülés a kulcs a jövőhöz. Nem harcolhatunk örökké. Nem
verekszünk össze azért, amiért neked a fekete, míg nekem a fehér a kedvenc
színem. Én csak tiszteletben tartom, hogy te a feketét szereted, én pedig a
fehéret. Erről van szó, ilyen egyszerű – mégis néha elfeledkezünk erről. Mind
mások vagyunk, mind különbözünk, mindannyiunknak más a bőrszíne, de ettől még
egyek vagyunk.
Ez egy nagyon erős és fontos üzenet. Mondd csak,
ezért írtad angolul a dalaidat? Hogy többen megérthessék és befogadhassák az
üzenetet?
Igen. Persze, hogy nagyra méltányolom, mikor a
rajongóim megértik a japán dalszövegeimet és velem énekelnek az anyanyelvemen,
ahogy Krakkóban is tették. De ugyanakkor az egész világ számára szeretném
eljuttatni az üzenetet, ezért választottam az angol nyelvet. Meglehetősen nehéz
számomra végig angolul írni a szövegeket, de megéri.
Mi is nagyra értékeljük ezt. Emiatt úgymond
elérhetőbb vagy a rajongók számára, úgyhogy köszönjük. És most még egy kérdés a
zenédet illetően: nemrégiben leváltottad a gitárodat, most Telecaster-t
használsz. Milyen új lehetőségeket adott neked ez a hangszer?
Keményebb hangzás, kevesebb hátfájás. *nevet* De tudod, több tartalmat ad. Engem
egy japán hangszer, a shamisen ihletett meg. Most játszottam egy dobossal, egy DJ-vel,
úgyhogy valamivel erősebb a zeném hangzása. Tehát felkaptam a Telecaster-t. Mindaddig képes vagy megtalálni a saját
hangzásvilágod, míg önmagad vagy.
Tényleg szuperül hangzik az új számaidon. Sajnos
kifutunk az időből, úgyhogy van valami, amit üzennél a lelkes és őrült lengyel
rajongóidnak?
Tudjátok, minden alkalommal pazarul szórakozom,
különösen Krakkóban. Most L.A-ben élek és messze vagyunk egymástól, de nem
számít: mind kapcsolatban állunk a zenével. Nagyon nagyra értékelem az erős
támogatást. Csak egy dolgot ígérhetek:
soha de soha nem fogok véget vetni annak, hogy kihívásokat állítok magam elé.
Nem számít, hogy ez a zenélés, színészkedés, divat, vagy bármi más: az
életemhez való hozzáállásom segít az embereknek. Ez az, amiben tényleg, de
igazán reménykedem. Az az életem, hogy láthatom táncolni a rajongóimat a
parketten és egyben ez a legboldogabb pillanat is. Imádom. Úgyhogy nagyon
köszönöm nektek.
A JaME szeretné megköszönni MIYAVI-nak, amiért szakított időt erre az interjúra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése