Úgy ismerik, mint szamuráj gitárost: egy született előadó szokatlan stílussal és hatalmas színpadi jelenléttel. Úgy tűnik, Miyavi rocksztárnak született; őt imádó rajongók előtt lép fel szerte a világban, de ha tinidzsérkorában elkerülte volna azt a szerencsétlen focisérülést, az Oszakából származó srác karrierje talán egy teljesen más irányba hajlott volna.
„Mikor fiatalabb voltam, az volt a mindenem, hogy rúgjam a bőrt.” – meséli a Weekender-nek. „Egy professzionális ifjúsági csapatban játszottam és komolyan profi szintre akartam jutni, de 14 éves koromban egy rossz sérülésnek köszönhetően lelkileg nem voltam elég erős ahhoz, hogy visszatérjek. Úgy éreztem, mindenemet elvesztettem. Akkor érzed igazán, hogy élsz, mikor az álmodat követed. Az álmom elvesztésével minden olyan sötétnek tűnt.”
„A gitár volt számomra a fény. A mai napig nem tudom, miért kaptam a kezembe. Nem voltak példaképeim, vagy különösebb célom. Azt hiszem, szimplán csak betöltötte az ürességet. Megtaláltam a focizáshoz hasonló alkotási folyamatot: szabadságot adott nekem, hogy kifejezhessem önmagam.”
Míg néhány feltörekvő zenész azt tűzi ki célul, hogy hősök legyenek, Miyavi elhatározta, hogy kifarigcsálja saját identitását. Ahogy a jobb felkarjára varrt betűk („Tenjou tenga yuiga dokuson” = „Én vagyok az egy és az egyetlen. A mennyben és a földön is.”) sugallják, ő egy olyan egyéniség, aki nem szereti, ha beskatulyázzák – és ez igaz a zenéjére is. Az autodidaktamódon tanult gitáros fiatalkorától fejlesztette saját stílusát, egy pengető nélküli, jellegzetes slapping technikát, amit többnyire a shamisenen játszók alkalmaznak.
„Úgy gondolom, a zenémnek nincsenek általad megnevezett tradicionális gyökerei.” – mondja. „Nem szeretném kategorizálni, azt mondani, hogy ez most rock vagy pop. Ez annál sokkal ösztönösebb. Nem célom legendás művésszé válni; én csak olyan dalokat próbálok szerezni, amik mind lélekből, mind szívből jövők.”
„Számomra a zene olyan, mint egy nyelv: a kommunikáció egy formája, ritmussal. Így tehát a gitár a híd, ami segít eljuttatni az üzeneteim a rajongóknak. Természetesen annyi emberhez akarom ezt eljuttatni, amennyihez csak lehetséges, ezért kezdtem el nyolc évvel ezelőtt angolul tanulni.”
Mikor néhány japán művésszel Ázsián kívül turnézott, Miyavi lehetőséget látott arra, hogy történelmet írjon. 2008-ban kezdődött, mikor Japánból elsőként a valaha legsikeresebb nemzetközi turnét hozta össze. Azóta még három további világkörüli turnét teljesített, 200 koncertet adva több, mint 30 országban, különböző kontinenseken. A nemrégiben kiadott DVD, a Slap The World Tour 2014 egy érdekes betekintést nyújt életének azon részébe, melyet a hosszú úton töltött.
„Van két gyerekem, így nehéz távol lennem tőlük és a feleségemtől. Ugyanakkor olyat csinálok, amit szeretek; olyasmit, amiért az emberek bármit megadnának, csak hogy részük legyen benne.” – mondja Miyavi. „Mikor a színpadon vagyok, minden fehér: leírhatatlan érzés. Ennek tetejében lehetőségem van minden lélegzetelállító helyet meglátogatni. Különösen szeretek Dél-Amerikába menni. A szenvedély, amit az ottani közönség mutat igazán felspanol, mint zenészt. Nagyon ritmikusak – olyan, mintha egy rakás zenész előtt játszanék! Aztán lepillantok rájuk, és látom, hogy Japánul éneklik a dalaimat… Libabőrös vagyok tőle.”
Ezekben a napokban Miyavi dalainak nagy része angolul íródott, beleértve legutóbbi kiadványát, a „Real?”-t. Egy zúzós, vidám dal, ami arra ösztönzi a hallgatókat, hogy lépjenek ki a virtuális világukból, pattanjanak a táncparkettre és „érezzék a pillanatot”. A kislemez az ötszörös Grammy díjas Jam & Lewis koprodukciójában készült. A páros – aki Michael Jackson, Beyoncé és Sting számára is slágerlistás számokat készített – kifejezte csodálatát a japán gitáros felé, bár mindketten úgy hiszik, még ennél is több van Miyaviban.
Egy óriási jellemhez méltóan úgy tűnik, Miyavi nagy hatást gyakorol mindenkire, akivel csak találkozik. Ebben az évben korábban a Weekender elkapta Narahashi Yoko-t, aki azt mondta, Miyavi teljesen elvette az eszét, mikor először találkoztak. A híres casting rendező - aki Watanabe Kennek és Kikuchi Rinkónak is besegített első hollywoodi áttörésüket illetően – bemutatta Miyavit Angelina Jolie-nak, aki ezután kiválasztotta őt Watanabe Mutsuhirónak, „A Madár”-nak, aki egy szereplő a Rendíthetetlen című drámájában, mely a fogollyá vált olimpikon, Lou Zamperini történetét filmesíti meg.
„Yoko olyan, mintha az anyám lenne ebben az iparban; nagyon sokat tett értem.” – meséli Miyavi. „Bejött az irodámba és elkezdett kérdezősködni a céljaimról, meg hogy milyen filmeket szeretek, és hogy kivel szeretnék a leginkább dolgozni. Azt feleltem, hogy Angelina Jolie-val. Addig nem is említett semmit a Rendíthetetlennel kapcsolatban. Pár héttel ezután felvázolta, hogy lehetőségem lenne „A Madár" személyét alakítani. Kezdetben vonakodtam. Ez egy nagy szerep volt és sosem alakítottam ezelőtt más személyt (az Oresama-ban önmagát nyújtotta). Ennek tetejébe meg nem akartam Japán negatív oldalát képviselni egy háborús filmben.”
„De miután találkoztam Angie-vel, tudtam, hogy meg kell tennem; el kell ezt vállalnom. Elmagyarázta, hogy neki nem az a célja, hogy istenítse Amerikát és becsmérelje Japánt, hanem az, hogy építsen egy hidat a két ország között. Végső soron ez egy történet a tiszteletről, megbocsátásról és Lou Zamperini megtörhetetlen lelkéről; ez nem egy tipikus háborús dráma.”
„Az első filmes szereplésemet nehéznek tartottam. Bár Angie sokat segített, ahogyan a stáb többi tagja is. Mindnyájukkal nagyszerű volt dolgozni, beleértve Jack-et, aki bámulatos Lou-t alakított. Egyáltalán nem értettem az akcentusát! Az az igazság, hogy jammeltem vele és néhány másik taggal a záróbulin: játszottunk pár dalt, például a Rolling Stones ’Angie’-jét. Jó, hogy el tudtunk lazulni több hetes kemény munka után.”
Jolie - aki állította, hogy nagy rajongója Miyavi zenéjének – már látta őt a forgatás óta: férjével, Brad Pitt-el elment a koncertjére, ami Los Angelesben volt.
Az ilyen befolyásos rajongók kétségkívül felpörgetik az énekes egyre csak növekvő nemzetközi profilját. A 33 éves művész, aki folyton a fejlődés lehetőségét keresi már most szép névnek örvendhet szerte a világon, bár valami azt súgja, hogy Miyavi legjobb évei még előtte állnak.
Fordította: Efi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése