Milyen típusú srác Miyavi? Ebből a különleges interjúból kiderül!
(Megj.: MYV néha nem a kérdésre válaszol, néhol úgy tűnik, nincs is semmi összefüggés a szövegben (főleg a bevezetésnél), néhol a fordítás is eléggé sajátos volt, de megpróbáltuk a lehető legértelmesebben lefordítani nektek. - Efi)
- Üdv, Miyavi-san. Hogy vagy?
MYV: Heló. Uh… Nem vagyok túl jól, van egy kis lázam.
- Valóban?
MYV: Mikor múlt hónapban meghívtak erre az interjúra, azóta csak ez jár a fejemben. Nem gondoltam másra, csak az interjúra. Megtámadta az agyamat.
- Tényleg? Most már emlékszem, és akkor egyszerűen azt mondtad: “Elnézést, hogy túl sokat gondolkozom.”
MYV: A “pupupu” az a fajta nevetés, amivel megutáltatod magad másokkal. *nevet* De levelekben kaptam olyasmi kommenteket a rajongóktól, mint például: “Miyavinak fogalma sincs róla, de én nagyon jól ismerem!” Nagyon sok fura levelet kaptam. Miközben olvastam őket, arra gondoltam: “Ah~ Szóval ezt küldték a fanok.” Boldog voltam, ám ugyanakkor vitáznék is velük. De nem tudok összeszólalkozni velük, mert fáj a fogam. *nevet* Kölcsönkérhetem az interjú egy részét arra, hogy panaszkodjak?
- Persze, persze! *nevet* Ez egy különleges kiadvány, úgyhogy nagyon hálás vagyok neked. Tervezem, hogy én is továbbadom ezt a különleges érzést.
MYV: Asszem lázas vagyok, még ha nem is olyan nagyon durván.
- Nem akartam, nagyon sajnálom! *nevet* Legelőször múlt hónapban jelentél meg ebben a magazinban és sokan kérdezgették: “Ki az a Miyavi?” Így ezúttal megpróbáljuk megfejteni: “Milyen típusú fickó ez a Miyavi?”. Szóval olyan dolgokról foglak kérdezgetni, amikhez ragaszkodsz.
MYV: Alapvetően én egy őszinte, tisztességes és komoly személy vagyok.
- Az emberek rendszerint jellemzik, hogy pontosan milyen típusúak, nem csak azt mondják, hogy tisztességesek és komolyak.
MYV: Én csak azt mondom, ami az eszembe jut! *nevet* Azt akarom, hogy az olvasók tudják, ez a szándékom.
- Mm? Hogy érted?
MYV: Például a kő-papír-ollóban, ha tudjuk, hogy a másik ollót fog mutatni, akkor tudjuk, hogy nekünk követ kell. Az a tervem, hogy követ mutatok, de a másik is ugyanígy gondolkodik, úgyhogy átvált a papírra, ezért én ollóra, és nyerek. Eddig a pontig azt akarom mondani, hogy “Olyan büszke vagyok magamra!”
- A kő-papír-olló miatt? Ez nagyon egyszerű. *nevet* Muszáj “tisztességesnek és komolynak” lenned? Magadat kell adnod, nemde?
MYV: Ja, légy önmagad. *nevet*
- Akkor kezdjük is el. *nevet*
@ DIVATHOZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: Egyszerűen kijelenthetem, hogy az én divatom nem divat. *nevet* Tokióban élek négy éve, de ezalatt a 4 év alatt összesen egyszer vettem magamnak ruhákat.
- Eh? Ugyanazokat a ruhákat hordtad újra és újra?
MYV: Aa~ várj csak, várj. Azért annyira igénytelen nem vagyok. *nevet* Nagyon sok ruhát kapok rajongóktól, ezért nem vásárolok magamnak. Mostanában farmert hordok, de viseltem már bőrnadrágokat is. Egész életemben csak ezeket hordanám. *nevet*
- Komolyan? És milyen más dolgokhoz ragaszkodsz ezeken kívül?
MYV: Az igazat megvallva, nem nagyon szeretnék beszélni a “jellemzőimről”. Igenis ragaszkodni akarok dolgokhoz, de eközben úgy tenni, mintha nem is így lenne. “Ragaszkodónak tűnni anélkül, hogy ragaszkodnék.” Szerintem ez menő, ez egy tök menő gondolat.
- Egy újabb bonyolult eszmefuttatás… *nevet* De értem, mit akarsz mondani. *nevet* Miért álltál le a bőrnadrágokkal és váltottál át a farmerre?
MYV: Már nem nagyon hordok bőrt, mert könnyen elszakadnak. Ezért váltottam át a farmerre. *nevet*
- Aa, tényleg? *nevet* Akkor mi lenne az első dolog, amit a pénzedből vennél?
MYV: Valószínűleg lehetőségeket.
- Oh, így gondolkozik egy művész.
MYV: Ez menő volt, nem? Menő volt?
- “Ez menő volt, nem?” Ezt most komolyan megkérdezted?! *nevet*
MYV: Nem tudom! *nevet*
- Akkor lépjünk a következő pontra.
@ ÉTELHEZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: Kaja, amihez ragaszkodom? *aggódva* Van olyan egyáltalán? Valószínűleg nincs. Tök jól megvagyok, ha nap mint nap ugyanazokat eszem. Úgy gondolom, így van. Mikor vásárolni megyek, mindig olyan kajákat dobok a kosárba, amiket mindennap meg tudok enni.
- Mit szeretsz enni?
MYV: Mostanában nem eszem rizst. (Megj.: a fordító nem biztos ebben a részben; thai nyelven volt az interjú, és abban a “rizsevés” azt is jelenti, hogy bármiféle készételt fogyasztani. Szóval a mondat jelentheti azt, hogy nem eszik rizst, vagy azt, hogy jelenleg semmit sem eszik.) A másik kaja meg… a rágó lenne. Ragadós és ennek van a legfinomabb íze, és beleragad a fogamba. *nevet*
- Ezt most jól hallottam?! *nevet*
MYV: Igen. Ebben az évben nagy népszerűségnek örvend a rágó. Lecsekkoltam! Neked is meg kellene nézned a statisztikát.
- Mmm… Akkor majd megnézem.
@ ZENESZERZÉSHEZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: Ez valami olyasmi, amihez ragaszkodom, de nem akarom, hogy lássák rajtam! *nevet* De ha ragaszkodom hozzá, az egy eléggé kézzelfogható valami, nem? Ha ez lett volna a kérdés, valószínűleg bajban lennék a válaszadással, mert úgy érzem, ez nem kézzelfogható. A dalok, amiket mostanáig írtam, furcsák. „Gyerekek, kik egy helyen maradtok: ne menjetek haza!” Ezzel az érzéssel szeretném írni a dalaimat, de úgy tűnik, dalok variációit hozom össze. Mm, azon gondolkozom, hogy változtatni kéne, de ez nem olyan egyszerű. Vannak idők dalszerzés közben, mikor ragaszkodok a rossz dolgokhoz, tudod. És vannak olyan idők is komponálás közben, mikor csak egy dologhoz ragaszkodom. Aa, a szobám is ilyen. De ha lenne benne egy nagy lyuk, bizonyára egy durván szorongó ember lennék, emiatt is idegeskednék. Valószínűleg utálnam, ha a dalaimban is lennének ilyen lyukak.
@ KÓRHÁZTÓL VALÓ FÉLELEM
- Mikor kórházba mész, aggódva teszed meg az odafelé vezető utat?
MYV: Néha igen. Nem az a fajta vagyok, aki készülődik, mielőtt kórházba megy. A kisebb vágásokat és zúzódásokat elviselem, nem megyek velük kórházba. De ha nagyon szűk helyeken fáj, többnyire elmondom egy dokinak. *nevet* …Ez nem is olyasvalami, amin nevetni lehet. Amikor fájt a fogam és kérdezték, pontosan hol, úgy tűnt, mintha csak a misótól fájdult volna meg. Nem tudtam megmondani, hogy pontosan hol fáj belül, fent, vagy jobbra. Hisz a fájdalom csak jött és ment. Tök fura. Épp ez történt legutóbb, mikor orvoshoz mentem.
- Egyáltalán nem értem, miről is beszélgetünk. *nevet* Bár a dalszövegeid témája általában valami általános, nem végződik megszokott módon. Mindennel kapcsolatban megállsz és összekevered az egészet, az egész csak a poénról szól, nemde?
MYV: Aa, neeem~ Amit mondok, az természetes, valami olyasmi, ami belülről fakad. Dunsztom sincs a felső tízezerről. Vidéki vagyok! *nevet*
- Mit értesz azalatt, hogy felső tízezer?
MYV: Aa, igen, mit is? Asszem valami őrültséget csináltam. *nevet*
@ SZIPKÁHOZ VALÓ RAGASZKODÁS (Megj.: nem pontosan szipka; ez alatt a Paipót értem: http://i00.i.aliimg.com/wsphoto/v0/560393658_1/Mint-Taste-PAIPO-Japan-made-of-Natural-Oils-Smoking-Control-Pipe-Smoking-Quit-Rod-Smoking-cessation.jpg Műanyag izé, amiben filter van, de semmi dohány. Általában mentolos vagy gyümölcsös ízekben lehet kapni, nagyon finom, már volt szerencsém hozzá. Japánban többnyire ezzel próbálnak leszokni a cigiről, pótcselekvésnek jó, mert ugyanúgy szívni kell, és ha az ember szívja, jön belőle a finom íz, csak ugye nem kell meggyújtani, nincs füstje és természetesen semmi káros anyagot nem tartalmaz. - Efi)
MYV: Mostanában mindig van egy szipka a számban. Mikor rátaláltam, már akkor azt éreztem, hogy „Valami jóra bukkantam!” Akkor ismertem meg, mikor terveim szerint a Yamanaka tóhoz mentem dalfelvétel céljából és valaki vett nekem. Valójában először nem akartam megvenni, mert azt hittem, tilos a dohányzás, és hogy ez is hagyományos cigi. Azt hiszem, az általam használt szipka márkája elég híres. *nevet* De ez bonyolult, mert néhány helyen nem szabad rágyújtani.
- Ha azt mondod, hogy itt dohányozhatsz, megteheted, de mivel nem cigizel, csak úgy hirtelen a szádba kaptad olyan helyen, ahol dohányozni nem is lehet?
MYV: Ja, valami olyasmi. De valószínűleg azért, mert sosem érdekelt igazán ez a szipka-dolog. De mikor rátaláltam, azt éreztem: „Ezeket a cigiket ott is szívhatom, ahol tilos a dohányzás!” * nevet*
- Ennyi az egész?
MYV: Ja, ja.
@ ALVÁSI POZÍCIÓHOZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: A székben alváshoz. *nevet*
- A székben?
MYV: Igen. *nevet* Amikor az ágyamban fekszem, rögtön elalszom. Ha a székemben alszom, a számítógép előtt, olyan, mintha a testem nem pihenne, de az agyam igen.
- Így aztán semmit nem pihensz.
MYV: Igen, de a legtöbb esetben otthon maradnék. Viszont amikor a gépem előtt ülök, legszívesebben az idő 99%-át ott tölteném. *nevet*
- Nyitott szemmel?
MYV: Persze. Egyszer 10 perccel azelőtt, hogy felkeltem, hallottam valami hangos zajt. Mialatt aludtam, feldöntöttem a CD állványomat, de tudtam róla, ezért még időben el tudtam kapni. "Huhuhú, még jó, hogy időben észrevettem!" gondoltam, aztán aludtam tovább. *nevet*
@ NARANCSLÉHEZ VALÓ RAGASZKODÁS
- Szereted a narancslevet, igaz?
MYV: Nem az a teljes oka, hogy ragaszkodom hozzá, csak arról van szó, hogy akárhova is megyek, mindig azt kérek. Mondhatni akárhol vagyok, nekem narancslé kell.
- Már kicsi korod óta szereted?
MYV: Hmm... Nagyon régóta. Amikor felnőttem, abbahagytam az ivását, de jópár évvel ezelőtt megint elkezdtem. Milyen érzés? Mint amikor egy kanjit ír az ember újra meg újra: "Mi lehet ez? Kanji? Annak néz ki?” Én így gondolom.
- Értem. *nevet*
MYV: Ugye? Ugyanez a helyzet a narancslével, ha jobban belegondolsz. Ha étterembe megyek, majdnem mindig azt rendelek. Aztán egy nap kértem egyet és olyan volt, mintha az íze megváltozott volna. "Oh! Már nem is vagy finom!" (Megj.: Úgy is mondja, mintha a narancslé egy ember lenne.)
- Ezt értem, de mi köze ennek a kanjikhoz?
MYV: Ööö, tele van C-vitaminnal. Általában nem vagyok egy egészséges ember, ezért sok C-vitamint kell bevinnem. (Megj.: Ööö... még mindig nem értem mi köze van ennek a kanjikhoz.)
- Van kedvenc márkád belőle?
MYV: Hmm? Általában a Pon Juice-t szeretem, de kicsit elegem van már belőle. *nevet* De azért lássuk csak, egy olyan márka, amit szeretek? Ha 100%-ig természetes, akkor bármelyik jó.
@ KINÉZETHEZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: Olyan ember akarok lenni, akit a gitártudásáért értékelnek. Szeretem a hangját és szeretek énekelni. Jó érzés énekelni, én pedig jól csinálom.
- Szereted az olyan embereket, akiknek jó személyisége, kellemes kisugárzása van attól függetlenül, hogy milyen a bőrszínük vagy melyik országból származnak?
MYV: Asszem van egy fekete biztonsági őröm. Nagyon kedves. Úgy gondolom, ő nagyon menő.
@ ISMERT HELYEKHEZ VALÓ RAGASZKODÁS
MYV: Valójában eléggé szeretem a zárt tereket. *nevet* És olyan helynek kell lennie, amit ismerek. Ez egy elég fura szokás.
- Olyan vagy, mint egy hörcsög, mi? *nevet* A hörcsögök idegesek lesznek, amikor ismeretlen környezetbe kerülnek.
MYV: Egy szinten egy hörcsöggel? Gyerekkoromban mindig ideges lettem, amikor megláttam valakit. *nevet* Mikor a nagymamám jön. *nevet* Ha nem gondolsz épp semmire, attól ideges leszel? Mint amikor egy pasi fel akar próbálni egy szoknyát, tuti azt érzi, "Wow, ez tök jó!", amikor magára veszi.
- Köszi az erős példát, könnyebbé tette a megértést. *nevet*
MYV: Ugyan! *nevet*
- Milyen szoba lenne az?
MYV: Hmm? Vannak bútoraim, egy ágyam, de nem tudom pontosan. De a szobám az király, a lehető legjobb! *nevet* Minden fekete. Nem jövök ki jól a színekkel, szóval egyszerűen minden fekete lett inkább.
- Most hallhattunk sok dologról, amihez kötődsz. A Yamanaka tóhoz mentél, hogy felvételeket készíts a tavaszi megjelenéshez, igaz?
MYV: Igen. Olyan voltam, mint a konzerv kaja, erősen kellett próbálkoznom. Tíz napra mentem, de nem volt egy könnyű meló. Amikor szabadidőm volt, elmentem a hattyú formájú csónakkal a tóra mindennap. Elég nagy buli volt.
- Milyen érzésekkel tölt el a dal?
MYV: Jobban koncentrálok az éneklésre ebben a dalban, a háttérzenét a gitárral a házamban vettem fel, Tokióban. Azt hiszem, a szöveget és a dallamot a dalokhoz a tónál fejeztem be. Az ének részt megváltoztattam, hogy más legyen a szokásostól, de nincs rá igazi okom. Azt hiszem ez csak egy másik módja az éneklésnek. Remélem mindenkinek tetszeni fog, amikor meghallgatják.
- Oké, utolsó kérdés. Készen állsz a Shibuya Kokaidoi fellépésre?
MYV: Boldog vagyok, de izgulok is az első megnyitóm miatt. Jó lenne, ha ki tudnám fejezni önmagam. Ha többet tudnék mutatni, mint egy egyszerű fellépés, az nagyszerű lenne. Nem számít, milyen lesz végül a hangzás és a kinézet, remélem mindenki eljön és jól érzi magát velem.
Fordította: Misa & Efi
(A kép nem ehhez az interjúhoz tartozik, de ebből az évből való, ráadásul itt pont befigyel egy gyümis Paipo MYV szájában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése