Miyavi véleménye és nézetei a gyerek- és felnőttkorról, tele komolysággal - ugyanakkor az elmaradhatatlan Miyavis egóval és őrültséggel.
Kérdező: Hakamába öltöztél ezért a fotózásért. Másképp érzed magad, amikor ilyen formális japán ruhát öltesz magadra?
Miyavi: Így úgy érzem, sokkalta megfelelőbb vagyok.
K: Gondolod, hogy jól áll neked az ilyesfajta ruha?
M: Bármiben jól nézek ki.
K: Ez esetben elnézést. LOL Ezúttal a felnőttek és gyerekek közti különbségekről fogunk beszélgetni. Számodra mit jelent az, hogy felnőtt?
M: Akartál valaha újra gyerek lenni?
K: Igen.
M: Ha arra gondolsz: „Felnőtt akarok lenni!”, az azt jelenti, gyerek vagy. És ha inkább arra gondolsz, bár újra gyerek lehetnél, az azt jelenti, felnőttél.
K: Végignézve a bandatagjaidon, gondoltál már arra, hogy mennyire felnőttek?
M: Felnőttek? Nos, a többi három srác olyan, mintha a menő bátyáim lennének. Szóval inkább nevezném őket bátynak, mintsem felnőttnek.
K: Mondj egy példát, mikor azt gondolod, Sakito egy igazi felnőtt!
M: Nagyon jó a mindennapi életben. Baromi földhözragadt, még a magánéletében is. Én nem tudok mást, csak zenélni, így nem fektetek nagy hangsúlyt a magánéletemre, és nem is vagyok valami ügyes a mindennapokban.
K: Tényleg nem. LOL
M: SEMMIT nem tudok a mindennapi életről. Sakito-san tudja, hogyan kell csekket kitölteni meg kocsit szerezni; ő tud mindent. Szerintem ez nagyon király és teljes lelki nyugalommal bízom rá az ilyen dolgokat.
K: És mi a helyzet Kikasával?
M: Ő nagyon cuki, és az is, ahogy az emberekkel bánik. Na meg sokkal felelősségteljesebb, mint én, ahogy Sakito is. Egyszer kitakarította a fürdőszobámat.
K: A fürdődet?
M: Jah. Játszottuk ezt a játékot és az egyik bünti a vesztesnek az volt, hogy ki kell takarítania a fürdőszobámat. Bámulatosan csinálta. Ő maga vett meg minden tisztítószert és addig pucolta, míg minden ragyogott! Még az illata is új volt!
K: Milyen alapos!
M: Rohadtul meglepődtem! Azt gondoltam: "Tutira a fürdőszobák megszállottja!"
K: Nem hiszem, hogy erről lenne szó... És mit gondolsz Kazukiról?
M: Tudja, mikor kell visszahúzódni, asszem. Én mindig merész vagyok, az a "Na, gyere nekem!"-fajta, de ő tudja, mikor kell eltávolítania magát bizonyos helyzetekből. Asszem, ez ilyen felnőtt-dolog. Én soha nem szívom vissza, amit mondok, még gondolatban sem. De szerintem épp ez Kazuki egyik jó tulajdonsága. Minden tag felnőtt. De naná, hogy én vagyok a legfelnőttebb... LOL
K: Valóban így lenne? LOL Nos, azt hiszem, nincs meghatározás arra, mi tesz valakit felnőtté…
M: Szerintem felnőtt vagy, amint ki tudod törölni a segged. És akkor is, ha benyomsz négy sertéshússal töltött zsemlét (nikuman). [MYV az interjú előtt valóban megevett négyet belőle.]
K: Még akkor is, ha alszol a kocsiban a stúdióba vezető úton?
M: LOL Még akkor is, ha tönkreteszi a sminked… Mi is a felnőtt szó meghatározása?
K: Szerintem az, amikor képes vagy felelős lenni saját magadért, ahogy te is mondtad.
M: Ja, szerintem. Amennyi módon elgondolkozunk rajta… nem akarok rossz értelemben vett felnőtt lenni.
K: Mint például hogy azt hidd, mindent értesz?
M: Anélkül gondolkodni és vélekedni valamiről, hogy még meg sem próbáltad azokat. Ezt értem az alatt, hogy rossz értelemben vett felnőtt. Mindig nyitott akarok lenni, nagy képzelőerővel.
K: Ha visszagondolsz arra az időre, mikor fiatalabb voltál, beugranak olyan pillanatok, amikor felnőtt akartál lenni?
M: Asszem, talán azért, hogy mocskos videókat nézhessek? Mikor általános iskolás voltam, elmentem kikölcsönözni párat, de hazaküldtek!
K: Még szép!
M: De tudod, az van, hogy mikor elég idős vagy ahhoz, hogy kikölcsönözd őket, akkor már nem is kellenek.
K: Talán erről szól a felnőttség.
M: Mikor gyerek vagy, felnőtt akarsz lenni, mikor pedig felnősz, újra gyerek. A szomszéd kertje mindig zöldebb, ugyebár.
K: Mit gondolsz, mikor változtál meg igazán?
M: Talán amikor kimaradtam a középsuliból? Úgy érzem, hogy az akkori külsőm nem sokat változott, de a belsőmben kezdett körvonalazódni egy jobb ötlet arról, hogy mi az, amit tényleg kezdeni akarok magammal.
K: Szóval gitároztál a szülővárosodban, ahogy most is, de gondolod, hogy nagyon eltér a mostani éned a korábbitól?
M: Igen, mert akkor még azt sem tudtam, hogy bánjak a rajongókkal. Kezdetben inkább csak meghúztam magam, lapítottam. A Due’le volt az első igazi bandám és akkor még nem csináltam egy felvételt sem, meg ilyesmiket.
K: Ez kb. 3 éve volt?
M: Szerintem úgy 2,5 éve. Asszem a legnagyobb változás az, hogy ilyen hirtelen vagyok.
K: Úgy érted, lobbanékony?
M: Aha. Tényleg ez az egyetlen módja annak, ahogy bármit is teszek; lobbanékonyan. Teljesen hirtelen ötlet volt az, hogy Tokióba jöjjek, olyannyira hirtelen, hogy még csak a pénztárcám sem hoztam magammal.
K: Nos, ez valóban megfontolás-mentes tett volt.
M: Ahogy idősödtem, egyre kevésbé voltam ilyen impulzív, de nem is akartam teljességében elveszteni a spontaneitásomat. Nagyon könnyű egy helyen maradni, de szerintem ha ezt teszed, igazán elveszted az arra való képességed, hogy belevesd magad egy kalandba. Úgy értem, mennyi mindent meg tudnék tenni, mielőtt megszólalnék? Hamarabb kapom elő a pénzem, minthogy bármit is mondanék. Van egy szó, a kotodama (lélek, ami a szavakban van jelen), ami annyit tesz, hogy győzd meg saját magad. Szerintem ha egyszer elmondasz valamit valakinek, akkor fokozatosan megölöd magadban azt, hogy meg akard tenni. Kezdd rögtön a tettekkel. Ne beszélj róla, hanem tegyél érte, tedd meg.
K: Ez igaz. Ha van időd beszélni valamiről, bizonyára arra is van, hogy megtedd.
M: Pontosan. A szádat jártatni könnyű, de még akkor sem késő beszélni róla, miután cselekedtél. Beszélni még akkor is tudsz, amikor már öreg és gyenge vagy. És aludni is ráérsz majd akkor, ha megöregedtél.
K: Cselekedj, amíg még megteheted, gondolom így érted.
M: Mert az alvás az utolsó pontja az életednek, nem? Sz’al szerintem mikor odajutok, akkor a legnagyobb, leghosszabb alvás vár majd rám, így annyit akarok mozogni, amennyit csak tudok. Persze fontos az alvás, hogy jó formában tartsd a tested. De én most akarok megtenni mindent, amit csak tudok. Arról beszélek a Fool’s Mate minden számában, hogy mizu velem, ugye? Mindig arról dumáltam, hogy jól akarom kihasználni az időmet, és hogy nincs elég óra egy napban. Mostanában megtanultam, hogy rendszerezzem jobban a dolgaimat, így jelenleg 48 órás napokat élek. LOL
K: Megvan a magad ideje.
M: Igen. Az idő nagyon fontos.
K: Biztos vagyok benne, hogy sok rajongód ez évben ünnepli a felnőtté válását. Üzensz nekik valamit?
M: Nem olyasfajta életet éltem, ami érdemes arra, hogy üzenjek ebből az alkalomból. Csak meg akarom köszönni nekik, hogy támogatnak, és örülök, hogy azok, amiket mondok, pozitív gondolkodásmódra ösztönzi őket, szóval… Mi lenne, ha azt mondanám, „Gondolkozzunk dolgokról!”? Nem azért, mert felnőtté váltak, hanem mert… mondjuk, hogy van valami, amit meg kell tenned, és ha úgy gondolsz rá, hogy az a te felelősséged, a „Meg kell csinálnom!” helyére hamarjában beszökik a „Nem akarom megtenni!” érzete. De ha csak fejest ugrotok a dolgokba anélkül, hogy bármit is mondanátok, azt fogjátok érezni, bámulatosak vagytok. És akkor nagyon izgatottá válhatsz azok miatt a dolgok miatt, amiket kötelességed megtenni. Fontos, hogy semmire se úgy tekintsünk, mint felelősségre.
K: Ez a tanulásra is igaz. Muszáj megcsinálnom = nem akarom.
M: Ha a kezdetektől fogva nincs elvárásod, és azt mondják: „Nem számít, hogy tanulsz-e.”, gondolkodásra késztethet: „Oh, tényleg? Hát akkor baromi jó jegyeket fogok szerezni.” Ilyen egyszerű. LOL De szerintem egy ilyen kicsi részletnek óriási hatása van arra, hogy élvezed-e, amit tenned kell. Ez fogja eldönteni, jól fogsz-e szórakozni az életedben.
K: Dolgokról gondolkodni…
M: Azt mondták nekem, gondolkodjak sokat. De sosem gondoltam ebbe mélyebben bele. Szerintem csak most, hogy öreg vagyok gondolkozok annyit, amennyit tudok. LOL Szuper vén vagyok! Egy trendi tata akarok lenni. LOL
K: Van harc a gyerekes és a felnőtt éned között? Például, hogy meg akarsz tenni valamit, de inkább megpróbálod elnyomni magadban.
M: Ez nem harc. Szerintem az emberek mindkettőre képesek, még akkor is, ha azt gondolom, néhányan nem képesek rá. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik csak nagyon konzervatívan tudnak gondolkozni. Láttam már ilyeneket, és olyanokat is, akik rendkívül kreatívak és fantáziadúsak, de arra képtelenek, hogy kitöröljék a saját seggüket. Bár szerintem egyikkel sincs gond. Gyereknek és felnőttnek is jó lenni.
K: Tudod, hogy milyen egyszerre mindkettőnek lenni?
M: Mikor önismeretet tartasz, nem csak egy oldallal találkozol. Van ilyen oldalad, olyan, meg amolyan…
K: És néha felfedezel valami teljesen újat magadban.
M: Az én énem több részemből áll. Ezt tanultam abból, mikor elemezgettem, milyen is vagyok… mondjuk gőzöm sincs, mikor csináltam ilyet. LOL
Fordította: Efi
Akit a scannekért köszönet illet: ❦ CO-MYV Mana ❦
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése